Mivel foglalkozunk mi a hétvégén? Egyesek alszanak. Kipihenik egész heti fáradtságukat. Lazítanak, lezserkednek. Mások lázasan dolgoznak. Pluszmunkákat vállalnak. Törik magukat az anyagi javakért. Vannak, akik belevetik magukat az esztelen szórakozásba. Habzsolják az élvezeteket. Vasárnap estére aztán elcsigázottabbak, mint előtte.

Az évközi 5. vasárnap evangéliuma bemutatja a pályakezdő Jézus első víkendjét: szombat reggeltől vasárnap estig. Szent Márk négy igével jellemzi a Mester hétvégi programját: gyógyít, tanít, imádkozik, örömet áraszt. Lessük el az Üdvözítő tevékenységét és kövessük stílusát.

I. Gyógyít

Meggyógyítja Péter anyósát. Majd az ajtó elé kivitt kafarnaumi betegeket. A későbbiekben is úgy tűnik, először az elesettséget orvosolja. Az evangéliumokat tanulmányozva úgy tűnik:
1. Krisztus szeretettel nézett a betegekre
Nem húzódott el tőlük. Némelyikkel hosszadalmasan, körülményesen foglalkozott, mint a jerikói vakkal. Soha nem ellenkezett, ha beteghez hívták. „Megyek és meggyógyítom őt” – mondta. A szenvedők vonzódtak hozzá. Megállapították: „Ember így még nem beszélt, mint ez az ember”. De azt is hozzátették: „ember így még nem szeretett, mint ez az ember”.
2. Erőt sugárzott a betegre
A vérfolyásos asszony gyógyításakor ki is jelentette: „Éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” És ezt a sugárzó erőt a betegek is megtapasztalták.
+! Tanuljuk el Jézustól ezt a szép szolgálatot! Nem kórházat privatizál, nem bizottságot hoz létre, nem magánklinikát állít fel, hanem személytől személyig ható cselekedettel gyógyít. Forduljunk mi is tiszta szívvel a bajbajutottak felé. Segítsünk, ahol tudunk. Ne éreztessük, hogy terhes a szolgálatuk. Ne irtózzunk tőlük. Akkor belőlünk is erő árad ki, amely enyhíti a szenvedést.

II Tanít

Az Úr nyilvános működése elején Názáretből Kafarnaumba költözött. A nagyvárosban nagyobb volt a hatósugara. Alighogy lepakolt, első útja a zsinagógába vezetett: „Mindjárt szombaton a zsinagógába ment és tanított.” És másnap ment tovább a környező településekre, hogy ott is hirdesse az „örömhírt”. Azért nevezte tanítását evangéliumnak = jó hírnek, mert szenzációs jó hírt adott tovább: „A Mennyei Atya szeret titeket!”
1. Hol tanított?
Az egyetemek és minisztériumok központjában, a fővárosban, de nem tartotta méltatlannak, hogy a falvak, vagy a puszták népének prédikáljon. Megnyitotta ajkát, amikor ötezres tömeg vette körül, de nem sajnálta idejét a betániai Mária különórájától sem.
2. Mikor tanított?
Nem volt olyan időpont, amely alkalmatlan lett volna, hogy szóljon. Általában nappal tanított, de Nikodémusnak éjszaka is rendelkezésre állt. Jeruzsálemi diadalmenete közben is szólt, de a keresztúton is vigasztalta a síró asszonyokat. Három napon át szóval tudta tartani a tömeget, de a keresztről hét szavával is el tudta mondani végső üzenetét.
3. Milyen hatásfokkal tanított?
„Álmélkodtak tanításán.” Egymásnak adták tovább a szenzációt: jött egy fiatal ácsmester Názáretből. Kezébe vette a tekercset. De így még nem hallottunk beszélni Istenről. Nem a törvénnyel babrált, vagy rituális előírásokat fogalmazott. Még az elfogatására küldött katonák is megállapították: „Ember így még nem beszélt, mint ahogy ő.” „Úgy beszélt, mint akinek hatalma van”. Meg mondanivalója is volt! Áradt belőle a Lélek.
+! Tanuljunk meg mi is hitelesen beszélni világnézetünkről. Ismerjük meg Isten üzenetét, a Bibliát. Húzzuk ki antennánkat a Szentlélek felé.

III. Imádkozik

Jézus fárasztó napja után „kora hajnalban kiment egy elhagyatott helyre és ott imádkozott”. Az imádkozó Krisztus emberi ajkaival dicsőítette az Atyát: „Áldalak téged Atyám, mennynek és földnek Ura!” Micsoda matutinum és laudes lehetett az! Aztán egyeztette Atyjával a megváltás programját. Megbeszélte Vele teendőit. Elébe tárta kéréseit. Nem sikert és szenvedésnélküliséget kért tőle. Megerősítette engedelmességét és szeretetét.
+! Ima nélkül nincs eredményes keresztény élet. Krisztus híveinek az Atyával beszélő viszonyban kell lenniük. E nélkül csak hírverést lehet kelteni, propagandát folytatni, de hiteles apostolkodást, missziót kifejteni nem! Krisztus mai követőit nem parancsszavak kényszerítik az imára, hanem a szívük vonzza Isten felé. Ne csak a magunk baját vigyük az Úr elé, hanem apostoli szándékainkat és az emberek és az emberiség gondjait is!

IV. Örömet áraszt

A közhangulatot jelentették az apostolok Jézusnak: „Mester, mindenki Téged keres!” Talán először csak gyógyulást kerestek bajaikra nála, aztán az Isten üzenetére lett szomjas a lelkük, imádkozni is akartak tanulni tőle, végül követőivé váltak. Mert megérezték, hogy az Úr boldogságot kínál, örömet áraszt, békét sugároz a lelkekbe. Jézussal értelme van az életnek. Nem volt a történelemben még olyan személyiség, aki fellépésekor kész programmal tudott volna előállni, akinek nem kellett soha semmit visszavonni, működését korrigálni, akinek tanítása és élete tökéletes összhangban lett volna. Felismerték, hogy benne Isten látogatta meg az embert.

*

Minden fővárosban megtaláljuk az „ismeretlen katona” emlékművét. A hivatalos küldöttségek előtte tisztelegnek. Nem ismerik nevét, csupán annyit tudnak, hogy életét adta hazájáért. Legyünk mindnyájan „ismeretlen apostolok”, akik munkájukat, missziós tevékenységüket, imájukat, áldozatukat névtelenül odaadják Krisztus szolgálatára.

Az egyházi ének szavaival vállalkozzunk a szent feladatra:

Hogyha keresztes harcokra toborzol szent sereget,
Síkra kiszállni éretted én is, én is ott leszek.
Hűn kisérem minden lépted, bátran ontom vérem érted.
Szent nevedben szállok harcra s győzök minden viszályon
Jézus, édes királyom!

(Szent vagy, Uram! 159/6.)

Hajnal Róbert/Magyar Kurír