Bártfa / Bardejov/Bartfeld
A Szepesség, a Tátrák ás Sáros
Bártfa / Bardejov/Bartfeld várost a XII. században idehívott francia ciszterciták alapították. A tatárjárás után ide is igen sok német érkezett, ők adták a település nevét. Nagy Lajos király tette szabad királyi várossá. Polgárai később fallal vették körül. Hunyadi János 1430-ban Bártfa alatt győztes csatát vívott Talafusz huszita kapitány csapataival. A város egészen a XVIII. század elejéig megőrizte szász és flamand jellegű nyelvét. A XVI. század elején a polgárság evangélikus hitre tért, itt tartották Magyarországon az első protestáns zsinatot. A polgárság vezetője ekkor a gimnáziumot is alapító, német egyetemeket járt városbíró, Stöckel Lénárd volt, aki Melanchton Fülöpöt – Luther barátját – is meghívta egy időre hithirdetőnek Bártfára. Híres volt a város nyomdája, ahol magyar, szlovák német nyelvű szövegeket nyomtattak. A vallási villongások, Thököly és Rákóczi szabadságharca idején sokat szenvedett Bártfa, de csak akkor hanyatlott le, amikor Lengyelországot felosztották a szomszédos hatalmak: ekkor szűnt meg kereskedelmi forgalma. 1915-ben, az első világháborúban Bártfáig nyomultak be a cári csapatok.
Bártfa városmagját nagyrészt középkori városfalak és bástyák övezik. Restaurálásuk szüntelenül folyik, a városfalak egy része beépült a házsorokba. Főtere a téglalap alapú, lejtős Városháza tér (Radničné námestie); egyemeletes, késő gótikus és reneszánsz indítású, barokk vagy eklektikus folytatású polgárházak veszik körül, melyek a legújabb restaurálás során egyforma tetőzetet kaptak. A tér közepén nagy ékszerdobozként áll a régi Városháza, Szlovákia első reneszánsz építménye. 1505-ben kezdték építeni bizonyos Alexius (Elek) mester vezetésével. Faragott lépcsőfeljárója egyedülálló remekmű. Az emeleten a tanácsterembe vezető ajtót s az épület szobordíszeit bizonyos János mester alkotta: a szobordíszek között felfedezhetünk egy kalapácsot tartó kőalakot is, ezt János mester önábrázolásának tartják. Az épület tetején Roland lovag szobra áll. A Szt. Egyed-templom Szlovákia egyik legszebb gótikus temploma. A tér északi részén áll. A XIII–XIV. században gótikus stílusban épült, belső díszítését azonban csak a XVI. század elején fejezték be. Szt. Egyed az aranyművesek védőszentje volt, a templomot tehát a leggazdagabb bártfai polgárok kezdték építeni saját szentjüknek. 1878-ban leégett, 1899-ben Steindl Imre tervei szerint teljesen helyreállították. Az 1465-ben készült szentségház a kassai Kőfaragó István mesterműve. Gótikus a keresztelőmedence s a Kálvária megannyi szobra is. A főtér 13. sz. háza maradt meg a legérintetlenebbül az 1877-es tűzvész után, 1566-ban épült, s Szlovákia egyetlen állandó ikonkiállításának ad otthont (a Sárosi Múzeum igazgatása alá tartozik). A tér déli sarkán álló szép, árkádos épület, az egykori Rhody-ház 1660-ban épült. A városfalhoz építették a Ferenc-rendi templomot és kolostort: mindkét épület gótikus alapozású, mai formájuk azonban barokk. A Szt. Egyed-templom északi sarkán áll a XVI. században épült régi gimnázium kis, középkori tanulólétszámra méretezett, emeletes épülete, melyet már több ízben is le akartak bontani, a műemlékvédelem azonban nem engedte. A ferences gimnázium mellett álló pravoszláv templom 1903-ban épült, eredetileg a görög katolikusoké volt. A pravoszláv templom és a ferences kolostor környékén mindenütt láthatók a régi városfalak, bástyák. Az északi városkapu közelében áll a régi evangélikus templom, mely a XIX. század elején épült copf stílusban.
