Néhányan emlékszünk még az 1998-ban megfogalmazott platformokra. Amikor létrejött a Magyar Koalíció Pártja, az alapszabályában szerepelt a platformok megalakításának lehetősége, konkrétan két platformé, a keresztény-konzervatív és a liberális platformé. Hogy miért nem kezdtek el mégsem működni?
Erre a választ az adja meg, milyen körülmények közt egyesült a három magyar párt. A legkeményebb dió az volt, hogy a partnerek közül ketten folyamatosan arra játszottak, hogy parlamentbe való bejutás után hogyan lehet gyorsan partvonalon kívülre kiszorítani a harmadikat.
Bugár Bélát és A. Nagy Lászlót hosszan kellett győzködni arról, hogy ne három platform alakuljon (mert akkor a kiszorítósdinak sosem lett volna vége), és arról is, hogy ne választási párt legyen az MKP, hanem – a választók akaratának megfelelően – valódi egységes párt, amelyet nehezebb szétverni a parlamentbe való bejutás után.
Miután csak két ideológiai (és nem politikai!) platform megalakításának lehetősége került az alapszabályba, a tényleges működésük be sem indult. Bugár Béla javaslatára a legközelebbi alapszabály-módosítás során törölték ezt a fejezetet.
Ma már eljutottunk odáig, hogy nem emlegetjük az elődpártokat. Az MKP rozsnyói országos tanácskozása után Bugár hozta szóba nagy nyilvánosság előtt az Együttélést. Ha jól olvasunk a sorok közt, akkor olyan összefüggésben, hogy az együttélésesek miatt nem jutott dűlőre az MKP Országos Tanácsa az ő hevenyészett alapszabály-módosítási indítványa ügyében.
Úgy kell ezt érteni, hogy Bugár Béla szerint ma az Együttélés egykori tagjai az egységes párt megbontásának legfőbb ellenzői.
Hogy is lehetne másként? Tudjuk, hogy a magyar pártok egyesülésében Vladimír Mečiar érdemei elévülhetetlenek, de ő biztosan nem a mi érdekünket tartotta szem előtt, amikor 1998-ban a választási küszöböt a koalíciók részére jól megemelte. Sokkal inkább a türelmes, vezéráldozatokkal is járó egyeztetés, megkerülhetetlen érvek felsorakoztatása után az Együttélés vezetői bírták rá – ha úgy tetszik, kényszerítették – Bugár Bélát és A. Nagy Lászlót az egységes magyar párt létrehozására. Mikor az általuk vezetett két párt képviselői látták, hogy ezt nem tudják elkerülni, beadták a derekukat, és ezután már csak a személyi kérdéseket tartották szem előtt.
Az Együttélés még a tárgyalások kezdetén eleve lemondott arról, hogy Duray Miklós legyen az egységes párt elnöke. A végén pedig, az eredmény érdekében, feláldozta a másik népszerű politikusát, Duka Zólyomi Árpádot is, visszavonta jelölését az egységes MKP elnöki pozíciójára, ezt Duka a mai napig nem bocsátotta meg Duraynak.
Annak érdekében történt mindez, hogy az MKP-t ne akarják szétrobbantani az 1998-as választások után, de főleg azért, hogy a párt vezetése ne tudja becsapni a választókat, hiszen a szlovákiai magyarság valódi, egységes érdekképviseletet sürgetett, nem taktikai pártot.
Bugár és A. Nagy ezután ügyelt arra, hogy a pártban, majd a kormányzati pozícióból eredő tisztségek elosztásában urai legyenek a helyzetnek, nézzük csak meg, melyik elődpárthoz tartoztak a párt befolyásos emberei. Duray ekkorra már kellőképpen belefáradt, engedte a szabadrablást.
Emlékszünk, 1998-ban az MKP elnöki tisztségéért két MKDM-jelölt vetekedett, Bugár és Csáky. Duray Miklós akkoriban meg volt győződve arról, hogy a szlovák partnerek bizalmát az egységes magyar párt iránt Bugár jobban el tudja nyerni, ezért az Együttélés által delegált küldötteket arra ösztönözte, hogy reá szavazzanak. Bugár Béla akkoriban nem bánta, hogy a szlovákiai magyarok adnak Duray szavára.
És ide kívánkozik Világi Oszkár története, az MKP-ban befutott politikusi karrierjének rövid fejezete is. Ő 1998-ban a liberális elődpárt egyik vezetője volt, az MPP delegáltjaként került az MKP országos vezetésébe. De az első adandó alkalommal, amikor az immár egységes MKP tartotta a tisztújító kongresszusát, az MKP dunaszerdahelyi járási konferenciáján még küldöttnek sem választották meg a pártban. Persze az 1998 utáni rövid időszak elég volt arra, hogy a pártban – Bugár Béla tudomásával és beleegyezésével – valamennyi lényeges gazdasági ügyben Világi Oszkár döntsön, hogy az MKP őt delegálja valamennyi lehetséges állami cég felügyelő tanácsába, és ezzel olyan befolyásra tegyen szert, amire ma is építhet. Nem okoz neki gondot, hogy támogatást hajtson föl az MKP meggyengítésére, egy új párt létrehozására. Az MKP szétverésére irányuló csölösztői összejövetelek résztvevőinek attól nem kell tartaniuk, hogy esetleg kevés lesz a pénz erre a célra.
Ha még közérthetőbben akarunk párhuzamot vonni az 1998-as és a 2009-es események közt, akkor egy dolog szembetűnő: 1998-ban Bugár nem akarta a valódi egységet, de nem tudott érveket felsorolni. Most sértődöttségében szét akarja verni az egységes magyar pártot, de tisztességes észérvet mondani ma sem tud.
A platformmal való előhuzakodása csak porhintés. Ezzel a szakmailag, politikailag nehezen védhető ötlettel, eredjen bárkitől, kisebbségben marad a pártban.
Felvidék Ma, Pogány E.
