Külhonban, magyar tájékokon járva az ember mindig a következő falu utcatábláin mérheti fel a magyarság állapotát. Ha az utcatáblák, vagy a falu neve már csak szlovákul, románul van kiírva, bizton állíthatjuk, hogy például az egykori Csucsa már régen Ciucea, írja a gondola.hu internetes portál. Ha meglátogatjuk Sebes várát, vagy Almásváradot, akkor az útikönyvekben elolvashatjuk a fenséges romok több száz éves történetét. Ám a környéket rég belakta egy idegen nyelvű nép.
Hiába tiltakoznának a romok, csak romok, és egy mohos falú bástya nem fog magyarul tréfálni, nem fog magyarul megszólalni és nem is fog mosolyt csalni egy másik magyarnak az arcára.
Románul, szlovákul, vagy épp szerbül viccelnek az egykor Válaszútnak, Nagyszombatnak, vagy Törökkanizsának nevezett helységekben. Csakhogy azok ma már Rasruci, Trnava, vagy Novi Knezevac néven nevezendőek, hiszen már alig van egy két öregember, meg néhány történész, aki emlékszik arra, hogy is hívták „azelőtt” a főutcát, a templomban pedig milyen nyelven szólt a mise.
A magyar népviselet, a magyar népi kultúra, vagy a városok nagy tudósai már csak sárga lapú történelemkönyvek emlékei egy Cluj Napoca nevű városban, ahol ki se írják már azt, hogy egykor Kolozsvárnak hívták.A tankönyveket se igen olvassák már, aki pedig interneten kutatna külföldiként, azt meg nem is igen avatják be abba, hogy élt ám itt egy másik nép is, vagy miért is vannak néhányan, akik időnként egymás között más nyelven beszélnek, mint a többiek.
Egy nép csak akkor él igazán, ha szaporodik, ha elegen születnek. Márpedig ez Magyarországon, de a határon túli magyar vidékeken sincs így. Bánffyhunyadon még tizenöt évvel ezelőtt is gyakran lehetett tiszta magyar osztályokkal találkozni a gimnáziumban, ma már ez ritka, mint a fehér holló. A szülőszobák csodája mindig működik, de ezt a csodát mi magyarok nemigen tudjuk előidézni manapság.
Hogy miért is? A délvidéki egykézés hagyományán túl, vagy a betelepítési politika sikerén is túl egy mentalitás is jellemző. Ma már szinte furcsán néznek a buszon, villamoson az emberre, ha például egy, ne adj’ Isten két gyerekkel száll fel. Kimondottan idegennek hat a sok középkorú, vagy idős utas között. Márpedig egy nemzet gyermekeiben erős. Magyarországnak újra büszkének kell lennie a gyerekeire. Persze sokan vizionáltak már nekünk nemzethalált, pusztulást. Ez sosem zajlik gyorsan, de ha eszünkbe jut Trianon, vagy Koszovó, nagyon meg kell gondolnunk, hogyan folytatjuk a népesség és népesedéspolitikát. Koszovó intő példa: hiába állnak ma is az ősi szerb templomok, hiába vágta le Obilics Milos a szultánt Rigómezőn, ma már Koszovó albán.
Ezzel a mostani kormánypolitikával, ezzel a paradigmával pedig le kell számolni. Új paradigma kell, az erős, fejlődő Magyarország képe, mert a balliberális politika láthatóan zsákutca. Ne felejtsük el, Trianon előtt Károlyi Mihály kormánya balliberális volt! A következmények ismertek. Fel kell ismerni újra a saját érdekeinket, mert közben fogy a magyar.
gondola.hu, Felvidék Ma
