Ezzel a címmel közölt virtuális elmélkedést az egyik dunaszerdahelyi – a helyi Villa Rosa vendéglő népszerűsítésére „szakosodott” – hírportál. A cikkből Sólyom László magyar államfő megtudhatja, mit és hogyan kellett volna cselekednie 🙂 …
Nos, kétséges, hogy Sólyom László megannyi tanácsadó mellett további virtuális tanácsokra szorulna, de ha mégis, a „Veni Vidi Vici” névvel fémjelzett „alkotásból” megtudhatja, hogy fel kellett volna hívni Ivan Gašparovičot, hogy együtt ünnepeljenek Komáromban, ott még szlovákul is köszöntenie kellett volna a résztvevőket, meg ilyesmi… (Aki teljes egészében olvasni kívánja a teendőket, semmi akadálya, ITT megteheti). Megjegyzendő, hogy a portál olvasói nem értenek egyet a javasoltakkal, most, mikor ezeket a sorokat „papírra” vetem, mindössze 29%-nyian gondolják azt, hogy a szlovák államfőnek is ott kellett volna lennie a komáromi szoboravatáson.
Felbátorodva az ötleten, hogy a magyar köztársasági elnök talán komolyan veszi a határon túli portálokon vele kapcsolatos véleményeket, „vasárnapi lazításként” én is megpróbálkoztam a virtuális személycserével.
Nem hívtam volna fel Ivan Gašparovičot, sem más közjogi méltóságot. A magyarországi és a felvidéki magyarság számtalan gesztust tett már a szlovákok felé, és mindenre barátságtalan, gyakran ellenséges válasz érkezett. A felvidéki magyarság erre az államfőválasztáson meg is adta az egyértelmű választ, ő nem a mi elnökünk (megj.: a magyarok több mint 90%-a nem Gašparovičot választotta)! Hogyan is lenne a miénk, amikor még azt sem tudja, mennyien vagyunk. Sólyom László nagyon jól mérte fel a helyzetet, és helyesen cselekedett, amikor úgy döntött, nem tesz eleget a szlovák állami hatalom követelésének, amely azt is meg akarja szabni, hogy az Európai Unióban hová utazhat és nem. Egy dologra talán ő sem számított, hogy a szlovák állami vezetés arroganciája odáig terjed, hogy feltartóztatják a határon. Nos, ha én a helyében vagyok, és ismerem a szlovák választ, akkor megkértem volna Szili Katalint, hogy ő helyettesítsen a komáromi szoboravatáson. Szili (annak ellenére, hogy szocialista) csaknem akkora népszerűségnek örvend a felvidéki magyarok körében, mint Sólyom László. És Ficóék legalább annyira berzenkednek tőle, mint Sólyomtól. Természetesen ez a szerepcsere nem lett volna hivatalosan bejelentve, nehogy a szlovák külügy Szilit is hivatalosan nem kívánatos személlyé nyilvánítsa. A szlovák államhatalom persze fel lett volna háborodva, legalább oly mértékben, mintha Sólyom maga jött volna el a szoboravatásra. Nem értették volna meg most sem (mert erre náluk szándék sincsen), hogy ez a szerepcsere még az enyhébb változat lett volna a lehetségesek közül, hiszen akár Orbán Viktort is megkérhettem volna, és ez lett volna a legnagyobb pofon, amit a szlovákok kaphattak volna.
De Sólyom László nem akar pofozkodni. Ő nem bokszoló, hanem egy olyan államférfi, akihez hasonló kaliber nincs a szlovák államhatalom képviselői között.
Ha pedig véletlenül Komárom városának polgármestere kért volna tanácsot, akkor azt mondom, hogy Fico és Gašparovič tudatosan tönkretették nemzeti ünnepünket, ezért a jövőben nem szívesen látott vendégek Komáromban. Persze jöhetnek, amikor akarnak, de ne várják, hogy örömmel fogadjuk őket.
Lehetne folytatni, Sólyom helyében, ha ismerem a programot, akkor betettem volna a zsebembe valami kitüntetés-félét a 25 éves Ghymes együttesnek is, ha már egy helyen lépünk fel. Megérdemlik. Lehet, hogy ott is volt a zsebben, csak a határátlépés megtagadása miatt ez is meghiúsult…
Summa summárum, mégiscsak azt gondolom, hogy nagyon jó és szerencsés dolog, hogy nem vagyok Sólyom László helyében. De az is, hogy más sem!
Oriskó Norbert, Felvidék Ma
