Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.
Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.
Senki sem élhet általában keresztény életet, hanem mindenkinek meg van a társadalmi közösségi szerepe és feladata és annak keretében élhet keresztény életet. A jelen szakaszt a bibliakutatók német szakkifejezéssel „Haustafel”-nek vagyis a keresztény házakra vonatkozó házi szabályoknak nevezik, és találhatunk ilyen házi szabályt a Kol 3,18-4,1-ben is. Ezek az alapvető szabályok, arra szolgálnak, hogy meghatározták a keresztény házakban a családtagok egymáshoz való viszonyát. Fontosnak tartjuk, hogy egyrészt ezeket a szabályokat ne abszolutizáljuk, vagyis miden részletében örökérvényű utasításnak tekintsük, hiszen az író a megfogalmazásakor konkrét keresztény házak életét és problémáit tartotta szem előtt, és konkrét közösségeknek akart eligazító elveket megfogalmazni. Másrészt az indoklások a férfi és a nő egymás alá és egymás felé rendelése a mai olvasó számra idegenül. El kell ismerni, hogy az ókori férfi centrikus társadalom családi gyakorlatát veszi figyelembe az író a szövegek megalkotásánál. De a férfiakat áldozatos szeretetre utasítja (25.v.), amellyel megszépíthetik feleségük életét, mint ahogyan ragyogó széppé tette Krisztus az egyházat. De azt is jelenti ez, hogy ebben az intim viszonyban is óriási szerepe van annak, hogy a férj-feleség szeretetnek nem csak érzelmi relációja van, hanem etikai követelményként fogalmazódik meg. A férfiak számára a szeretet mértéke saját testük szeretetéhez van kötve (28.v.). Talán éppen az értetlen férfiaknak számára született ez a érvelés, hogy levonható legyen belőle ez a következtetés, aki feleségét szereti saját testét szereti (29.v.).
A házassági kapcsolatban van a legnagyobb lehetőség arra, hogy a szeretet kiteljesítse a másik egyéniségét, vagy az uralkodás és elnyomás révén megnyomorítsa azt. Minden tanács, parancs, szabályozás ellenére az emberi kapcsolatnak ez a területe valójában soha nem kontrolálható és egy bizonyos határon túl nem is kívánatos a beavatkozás ebbe a relációba. Azt hogy férfi és nő, férj és feleség között az alá és fölé rendeltség valójában hogyan alakul, azt még a közeli ismerősök vagy barátok sem mindig jól érzik és értik. De a végeredményt tapasztalhatják. Sőt a házastársak gyakran a közösen előállított problémától szenvednek. Az elnyomott feleség, vagy férj, nem képes igazán úgy szeretni, ahogyan a másik partner szeretné, mert az uralmi pozíciók gyakorta teszik tönkre a személy megnyilvánulásait. Az önzés pedig nem csak azt rombolja, akinek ezt el kell viselnie, hanem az önző ember személyiségét legalább annyira torzítja saját hibája. Az önző házastárson egyedül a vele szoros kapcsolatban élő párja tud csak segíteni, hogy elhagyja, vagy mérsékelje rossz tulajdonságait, s ha ez sikerül mindketten gazdagodnak és a partnere pedig boldogabb lesz a kapcsolatban. Ha nem jár sikerrel, ez az önzés egyre jobban kifejlődik, és a házasságon kívül is minden más emberi kapcsolatát megmérgezi.
Amikor a keresztény szeretet egymás szolgálatára indít, az önkorlátozással olyan támaszt épít fel a partnerben, ami éppen akkor működik, amikor az ő energiái elfogynak, akkor tud segíteni a másik, aki hibáit és erényeit egyformán ismeri, de ezt a tudást nem kihasználni akarja ezt a partnere kárára, hanem segíteni akar neki. Amikor a házastársak megismerik egymás hibáit, óriási és veszélyes fegyverként is használható ismeretre tesznek szert. A hibák ismeretében képesek partnerük személyiségét tönkretenni és megnyomorítani. Persze ez lesz életük legnagyobb bűne is, amivel nem csak partnerüket pusztítják el, hanem saját életüket, sőt sok esetben fizikailag is tönkre teszik egymást, saját testüket is megnyomorítják. Ha egymás alárendeltjeinek tartják magukat, akkor tudják, hogyan kell segíteni abban, hogy a másik hibáját ellensúlyozzák, vagy segítsék túljutni rajta. Ezzel saját és gyermekeik életét teszik boldoggá. A levélben olvasható házi szabálynak ez a célja.
Felvidék Ma, Virtuális Plébánia
