A Berlini-fal leomlásának huszadik évfordulójára emlékezett Európa. Kormányfőnk, Robert Fico is ott volt az ünnepségen. Hazatérőben nyilatkozott a szlovák médiáknak. Meglehetősen kelletlenül beszélt. Néhány közismert történelmi tényt ismételt csak meg. Személye ez alatt olyan benyomást tett rám, mint egy felkészületlen diák, akit váratlanul ért, hogy történelemórán a táblához szólítják. Látható volt, hogy a témából felkészületlen. Zavarában, az egész Európát akkor eufóriában tartó eseményről egyetlen dicsérő, vagy méltató gondolat sem jutott az eszébe.
Viszont eredménynek tartom, hogy a jubileumi ünnepségen ott volt. Átéreztem, mennyire kellemetlen lehetett neki az egész ceremónia. Nemcsak a rossz – hideg, esős – időjárás miatt. Mert az eső sem tudta lemosni kezéről a maltert, amely a kormánya „felépítése” óta a kezén szárad. Kevés kormányfő van Európában, aki ilyen rövid idő alatt annyi sok falat épített volna fel maga köré, mint ő.
Körülötte aznap mindenki arról beszélt milyen fontos lebontani az ideológiák közötti falakat, a szembenállás helyett a bizalmat és együttműködést erősíteni a népek és kultúrák között. A fejekben is lebontani a megértést korlátozó gyanúsítgatás falait. A vitás kérdésekről párbeszédet folytatni, üzengetés és monológ helyett. Ezek mind olyan európai gondolatok, amelyek arra hivatottak, hogy egy újabb Berlini fal felépítését megakadályozzák bárhol Európában és a világon.
Sajnos, ebben Szlovákia ismét kivétel. Mert soha talán akkora bizalmatlanság nem volt Magyarország és Szlovákia között, mint 2006 óta napjainkban. Bár két éve megszűntek az utazást korlátozó határok a két ország között, helyette Fico felépítette a szlovákok körében a magyar fóbia falát. Szlovákiában, minden, ami magyar az eleve rossz. Még az A(H1N1) magyar vakcina is. Az utóbbi hónapokban már a TA3 és az STV 1, illetve STV 2 is behódolt ennek a politikának. Magyarországgal kapcsolatban csak negatív hírek jelennek meg. Ha Magyarországról pozitív hangnemben ír a világsajtó, néhány független napilapon kívül sehol nem írnak róla, vagy „véletlenül” épp akkor szólnak a magyarországi roma atrocitásokról vagy a nemzetiségek helyzetéről.
Az itt élő magyar nemzetiséggel szemben felsorolni is sok mennyi fal épült fel és lett „telekkönyvezve” ( törvénybe iktatva), nehogy „tiltott területre” tévedjünk. Kezdődött a rendőrség és az elhárítás közreműködésével felépített nyitrai önmegverés-falával, következett a magyar tankönyvek-fala, a dunaszerdahelyi rendőrosztag-fala, a Beneš-dekrétumok fala, az európai támogatások-fala, és a legutóbbi, az egyre magasabbra emelkedő kerítés a nyelvtörvény-fala. Itt csak az országos méretű korlátozó gátakat említettem. De vannak leeresztésre kész zsilipek is, amelyek Fico és szövetségesei keze nyomán épültek. Ilyenek, a választásokkor lecsapódó magyarkártya-zsilipek. A bűntény határát súroló, a magyarok által támogatott szlovák vagy szlovákiai magyar képviselőjelölteket érő rágalom-falak megjelenése. Országos hírű nyitrai szlovák koalíciós-fal is, amely arra hivatott, hogy gátat vessen a megye „magyaruralmának”. Kell-e sorolnom még a falakat?
A legnagyobb falak viszont a jelenlegi kormánytagok fejében vannak. Ezeket a falakat viszont csak egy európai szellemiségű politikai faltörő kos döntheti le. Ezért nekünk azokkal kell összefognunk és szövetkeznünk, akik ennek a megépítéséhez hozzákezdtek! Különben – hiába a Schengeni-egyezmény – szellemi értékek és a demokrácia tekintetében Szlovákia, és főleg a szlovákság úgy el lesz zárva a külvilágtól, mint negyven évig Kelet-Berlin volt.
Debrődi D. Géza
Felvidék Ma
