A politikában nem ritka az elv, „a cél szentesíti az eszközt”! Az önálló Szlovákia eltelt tizenhat évében nem volt kormányfő, aki valamilyen módon ne ennek az elvnek megfelelően vezette volna az országot. Mečiar és Fico elveit nem kell bemutatni. Ismerjük. Viszont a „nagy” pókerjátékos, Mikuláš Dzurinda politizálási elveibe érdemes újra beletekinteni, mert már keveri a lapokat.

Induljunk ki abból a célból, amit a legutóbbi politikai megnyilatkozása alkalmával, a hat „jobboldali” párt kötetlen találkozóján már megfogalmazott. „Választási lehetőséget, azaz alternatívát kínálni a szlovákiai választóknak, a közelgő parlamenti választásokra, a „baloldali” Fico vezette koalícióval szemben”.
Dzurindának van egy kipróbált receptje, amely Mečiar ellen 1998-ban bejött, őt és pártját (SDKÚ-DS) a parlamenti választásokon – ha nem is győztesként – de kormányalakítási pozícióba hozta. Ő volt az, aki a jobb-közép pártokat egy kevéske parlamenti többséggel kormányba „rendezte”, majd egy újabb választási ciklusban, ennek a koalíciónak az élén megtartotta pártja vezető szerepét, magát pedig a kormányfői székben. Ezt szeretné most is elérni, ez a hőn óhajtott vágya.
Ismert a közmondás, „senki sem lép be ugyanabba a folyóvízbe”, a forrás mindig friss vizet visz a mederbe. Dzurinda még is úgy hiszi, ő lehet a forrás, amely ezt a „folyómedret” – a jobb-közép pártokat – megtölti friss vízzel, azaz politikai tartalommal. Ennek érdekében már szervezi a hat jobb-közép pártok „pókerpartiját”, és elkezdte a lapokat osztani. A baj az, hogy már a parti elején szeretné a szerinte bizonytalan arcú játékosokat (pártokat) önmaga számára olvashatóbbá tenni. A célja világos, a pókerben egy-egy grimasz, vagy egyéb testbeszéd értékelhetővé teszi a játékost, és így könnyen legyőzhető, mert elárulja, milyen lapokat tart a kezében. Számára ily módon szinte biztos a győzelem, a megpályázott kormányfői szék. A szlovák hírtévé (TA3) vasárnap déli politikai műsorában ezért került a célkeresztbe az MKP. Ezért üzent Csákynak, hogy „elő a farbával, mutasd az arcodat, és különben sem ülhetsz le a Ficoval pókerezni, mert ő téged túlságosan is ismer”. Ha nem is mondta ki azt, amit én itt leírtam, az üzenet tartalma „pókernyelven” így értelmezhető.
Személy szerint nekem ezzel az üzenettel az a gondom, hogy Dzurinda pókerarca már nem a régi. Ő, és társai képe már az amatőr játékosoknak is túl olvasható, nem még a profiknak. Fico és Mečiar már szóra sem méltatta. Figeľ és Csáky pedig hevesen tiltakozott, és más összetételű partit követeltek. Azt javasolták, egyelőre, csak Dzurinda üljön le pókerezni a „friss” játékosokkal. Ők ebből a partiból inkább kimaradnak. A két újonc pártzsugás (SaS, Híd) viszont egy kicsit már türelmetlen, szeretnék pontosabban látni a parti szabályait és tétjét. Ők bárkivel szívesen asztalhoz ülnek, csak már hívják őket! A legnagyobb gond pillanatnyilag, a két tapasztalt ellenfél játékosának (Csáky és Figeľ) Dzurindában vetett bizalma. Én úgy érzem, főleg az MKP részéről a bizalom szintje nagyon alacsony. Nem véletlenül. A magyar közösségünknek épp Dzurindának köszönhetően nincs olyan státusza az országban, amilyen megilletné őt. Még nemzetiségi törvénnyel sem rendelkezünk, nem beszélve Szlovákiában a kollektív jogok elismeréséről. Ezek a tapasztalatok Dzurindával szemben zavaróak és nagyon nagy bizalmatlansági tényezők. Azokat csak két, vagy háromoldalú partik (tárgyalások) állíthatják helyre. Ezt Dzurindának illene tudnia!
A pókerezni vágyó Dzurinda részéről ezért, nagyon elsietett volt a vasárnapi kiszólással tarkított, meggondolatlan, és idő előtti „lapkeverés”.

Debrődi D. Géza
Felvidék Ma