A 168 óra című magyarországi lap munkatársa interjút készített a Most-Híd párt elnökével, Bugár Bélával. Most ezt az interjút tesszük közzé:
Szlovákiában néhány hónapja új politikai erő szerveződött, részben a Magyar Koalíció Pártjából (MKP) kivált személyiségek, részben a magyar-szlovák együttélés javítását szorgalmazó szlovákok vezetésével. Mindkét csoport egykettőre megkapta a „nemzetáruló” jelzőt. Milyenek jelenleg a Híd (szlovákul Most) párt esélyei? Munkatársunk Bugár Béla pártelnökkel beszélgetett.
– A napokban azt a hírt olvastuk, hogy az MKP támogatottsága országosan 6,7 százalék, Önök mögé viszont a lakosság 6,4 százaléka sorakozna fel. Reális ennek a felmérésnek az eredménye?
– Teljes mértékben. Ne feledjük, hogy a legutóbbi, 2006-os parlamenti választáson, amikor még én voltam a pártelnök, az MKP a szavazók több mint 11 százalékát tudta maga mögött. Ha csak ezt sikerülne megőriznünk, az – figyelembe véve az 5 százalékos küszöböt –, akár mindkét párt parlamentbe jutását is elképzelhetővé tenné. A mostani felmérési eredmény azt is jelzi, hogy nemcsak magyarok, de szlovákok is szép számmal szavaznának ránk. A Híd párt ugyanis kezdettől a zászlajára tűzte a magyar-szlovák kapcsolatok jobbítását, országunkon belül és államaink között egyaránt.
– A szándék valóban üdvözlendő, de mennyiben jutott el ennek híre a szlováksághoz?
– Feltétlenül eljutott, ezt tükrözi a 6,4 százalékos rokonszenvindex. Szervezeteink már működnek a fővárosban, Pozsonyban és mind a nyolc szlovákiai megyében. Tehát abban a négy északiban is, ahol helyenként még nem láttak élő magyart. Itt korábban tarolt a Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt (SNS), úgyhogy legfőbb ideje volt ottani polgártársainkban is tudatosítani: amiért mi küzdünk – legyen szó gazdasági, szociális vagy éppen politikai célokról, kiemelkedően a korrupció elleni harcról – az az ő érdekeiket is szolgálja. A szlovák közélet hangos a botrányoktól, ami a kormánykoalíció pártjait és az ellenzéket egyaránt érinti, ám a mi pártunk szerencsére üde kivétel. Vezetőink országosan ismertek, tekintélyesek, legyen szó olyan magyarokról, mint A. Nagy László és Simon Zsolt, és olyan szlovákokról,mint Rudolf Chmel professzor, az utolsó budapesti csehszlovák nagykövet vagy gazdasági alelnökünk, Ivan Švejna.
– Azért az sem lehetett akármi, amikor zászlót bontottak Zsolnán, ahol Ján Slota a polgármester…
– Bennünket is meglepett az a rokonszenv, amivel a helybéliek fogadtak a város patinás főterén. Nyilván sokaknak már ott is elegük van a gátlástalan magyarellenes uszításból, és egyre terhesebb számukra a helyi főnök, aki nemcsak a magyarokkal, de – például – a józan életvitellel is hadilábon áll. Szimpátia fogadta szervezeteink megalakulását a többi északi megyében, így például Poprádon, Eperjesen és másutt is.
– Szerepet játszott ebben az Ön országos személyes ismertsége is. Sokan emlékezhetnek vissza rokonszenvvel, midőn a pozsonyi televízió szilveszteri műsorában szlovák népviseletet öltve zsebelhette be a többségi nemzethez tartozók szimpátiáját.
– Meglehet, bár ellenszenvet is sikerült jócskán „begyűjtenem” bizonyos magyar körökben. Pikírt megjegyzések „népitáncos” mivoltomra vonatkozóan elhangzottak Csáky Pál MKP-pártelnök szájából is. S ha csak ez lett volna az egyetlen támadás! Igaztalan vádak tömkelegét keltett és kell elviselnünk. Holott mi természetesen nem azért döntöttünk az új párt megalakítása mellett, mert – mint főképp a „régi” pártban sulykolják – hatalomra, pénzre, miegyébre vágyunk. Ezt a valóban nehéz elhatározást azért hoztuk meg, mert nem éreztük eredményesnek az MKP működését, már a szűken vett magyar érdekek védelmében sem. Ezt a választóink sem érezhették, amivel magyarázható, hogy az akkori felmérések szerint az MKP népszerűségi indexe folyamatosan csökkent és a párt több mint öt százalékot vesztett népszerűségéből. A trend rosszabbodását jelzi, hogy a felvidéki magyar szülők gyermekeik 30 százalékát szlovák iskolákba íratják be. És ezen nem változtat, ha Csáky, Duray Miklós vagy akárki más féltéglával verve a mellét magyarkodik. Ez nem a szavak, hanem a tettek ideje – és mi léptünk!
– Azért a szavaknak is súlyuk van! Mi az álláspontjuk például az államnyelvtörvénnyel kapcsolatban?
– Minden törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Mi nem vizionáltunk azonnal nemzethalált, hanem elmentünk Marek Maďarič kultuszminiszterhez, és áttekintettük a törvény végrehajtási rendelkezéseit. Ennek eredményeképpen módosították azt a passzust, mely szerint a hivatali érintkezésben csak akkor használható az anyanyelv, ha más ott tartózkodók ehhez hozzájárulnak. Mostantól ez nem érvényes, csak ha egy harmadik személy is érdekelt az adott ügy intézésében. Azt is sikerült elérnünk, hogy a pedagógiai dokumentáció, szóval a tanári munkaértekezletek jegyzőkönyvei továbbra is a kisebbség nyelvén készülhessenek a nemzetiségi (tehát nemcsak a magyar) oktatási intézményekben, mindössze a végső határozatot kell az államnyelven megfogalmazni, hogy a főhatóság is értse, miről volt szó. Kis lépések – de előre visznek, és további kezdeményezéseink is ott fekszenek az illetékesek előtt.
– Mi a szerepe ebben a folyamatban annak a budapesti döntésnek, amely 50 millió forintot irányzott elő a szlovák nyelvtörvény által sújtottaknak?
– A gesztusérték egyértelmű. Az anyaország a maga nehéz gazdasági helyzetében sem feledkezik meg a határon túli magyarságról – ezt jelenti a számunkra. A dolgok rendbetétele azonban a mi feladatunk. A Csáky-féle MKP-vezetés az együttműködés helyett állandóan a konfrontációt keresi. Mi viszont biztonságban élő magyar és szlovák állampolgárokat szeretnénk látni ebben az országban. Nyáron parlamenti választások lesznek nálunk, azt sem zárom ki, hogy az MKP is és mi is bekerülünk a törvényhozásba. A Híd ebben a helyzetben még jobban tudja majd védeni a magyar érdekeket, de nem bárki kárára, hanem valamennyi polgártársunk javára. Nem lesz könnyű feladat, de nincs más út! Az eredmények eléréséhez együttműködésre van szükség.
168 óra
