A dobsinai jégbarlang (Dobšinská ľadová jaskyňa, németül: Dobschauer Eishöhle) 972 m magasan található a tengerszint fölött, a Sztracenai völgyben. Dobsinától légtávolságban 6 km-re északra fekszik, az Éleskő (Spitzenstein) hegy mellett emelkedő Ducsa-hegy (1120 m) oldalában. Területe a Szlovák Paradicsom ( Slovenský ráj) része.
A barlangot a 67-es úton találjuk Rozsnyó és Poprád közötti úton. Rozsnyó felől 30 km-nyire, Poprád felől 37 km-re.
A nagy Jéglyukat emberemlékezet óta ismerték, mint egy szikla tövében rejlő jéggel töltött hasadékot. Ruffiny Jenő, dobsinai királyi bányamérnök volt az első, aki 1870. július 15-én Láng Gusztáv honvédhadnagy és Méga Endre városi tisztviselő társaságában a Jéglyuk kikutatására indultak s így a világhírű barlangot felfedezték. Dobsina város rögtön felismerte ennek a jelentőségét és sokat áldozott annak feltárására és megnyitására a nagyközönség számára. Már egy hónappal később nagyobb társaságok számára hozzáférhetővé tették. 1881-ben fából készült gyalogjárókkal és lépcsőkkel látták el. Lámpavilágítást szereltek fel és idegenvezetőt biztosítottak. Szontagh Bertalan és Dobay Vilmos másokkal együtt, végezte el a hegyoldal parkosítását. Coburg Ágost herceg saját költségén épített utat a völgyből a barlanghoz. 1872-73-ban a Gölnic völgyében egy kis szállodát építtetett. 1881. július 24-én gyúlt ki először a villany a barlangban, majd 1887-ben – Európában elsőként –, villanyvilágítást kapott. A Magyar Kárpát Egyesület (MKE) főleg a tátrai vendégek körében népszerűsítette a barlangot, hogy lassan kedvelt kirándulóhellyé vált. 1893-ban Markó Miklós (1865-1933) és Rohonczy G. először szerveztek nyári korcsolyázást. Az ötlet bevált és emelte a barlang látogatottságát. 1918 után a gyakori tulajdonosváltás és a műszaki berendezések elavulása miatt, a barlang állapota leromlott. 1924-ben megalakult a Karpaten Verein dobsinai osztálya, mely igyekezett felhívni rá a figyelmet. 1928-ban a város segítségével Dobsina és Poprád között rendszeres autóbuszjáratot indított. 1941 őszén egy szélvihar kidöntötte az egész erdőállományt. Az esővizet a növényzet nem tudta felfogni és az beszivárgott a barlangba. 1947-ben betiltották a korcsolyázást. Csak a műkorcsolyázók folytattak itt edzéseket. 1953-ban a Turista nevű állami vállalat vette át a barlangot és megkezdődött az általános felújítás. 1970-től a liptószentmiklósi székhelyű Szlovák Barlangigazgatóság kezelésében van. 1979-ben védett természeti területté, majd nemzeti természeti parkká tették (1996). 2000-ben az UNESCO Világörökség részének nyilvánították.
Olyan hírességek látogatták meg, mint August von Sachsen Gotha herceg és kísérete (1872), Habsburg Károly Lajos, akinek tiszteletére hangversenyt rendeztek a Nagyteremben (1890), Pavol Országh Hviezdoslav költő (1883), a Szuezi-csatorna építője, Ferdinand Lesseps francia írók kíséretében (1884), I. Milán szerb király (1887), Petzval József (1876) bécsi egyetemi tanár, jeles optikus, akiről krátert neveztek el a Holdon és Jókai Mór, majd Fridtjof Nansen sarkkutató (1900).
Jókai a következőképpen ír róla A lőcsei fehérasszony c. regényében: „A magyar föld természeti ritkaságainak Kohinoorja, a dobsinai jégbarlang még akkor csak kevés ember előtt volt ismerve. Akik tudtak róla, nehéz eskü alatt kötelezték magukat, nem beszélnek felőle másnak, mint a híveknek.
Itt e hegy mélyében lakik az egyik demiurgus [demiurgosz = világteremtő szellem], a földszellem, aki jégből alakít. Aeonok óta foly a munka. Kezdi mint bányász, mély üregeket váj, vízzel, szénsavval, azután folytatja mint építész, óriási boltozatokat emel a mélységek fölé, rengeteg oszlopokkal jégből, építészi remekeiben utánozza a zuhatagot, a lugast, a szőnyegeket, nem kellenek neki a dóriai, a korynthi módok. Aztán oltárt emel, magasat, széles grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról sem, miknek karzatain csak párosával lehet áthaladni, vannak szép tündér grottái, alvószobácskák talán, cirádákkal, cikornyákkal felcicomázva, aztán egy-egy fejszédítő harántlap, csapinós eséssel mélyed alá a sötét végtelenbe, mint egy pyramid [piramis] oldala, óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli üveghegy, hanem a főtermében a tükörpadlaton egész mulatozó emberi társaság számára van elég hely. Azután beáll kárpitosnak, ezüstművesnek, a kolosszusi építményeket betakargatja drága szőnyegekkel, mik a légben függnek, egymást emelik, fenntartják, finom jégkristályból szőtt, font, filigránozott, zsinegmódra tekert cafrangjaik le a padlatig érnek, rengeteg sátorok csupa kristálytűkből. Mikor épít, vakmerő, mint egy titán, mikor díszít, gyöngéd, mint egy tündér.
Mikor a földlakók itt ünnepet tartanak, ezernyi mesterséges fénnyel világítva be a barlang üregeit, akkor az egész isteni Alhambra átlátszó lesz, át- meg átragyog az óriási jégdóm, mintha gyöngyházzal volna kirakva, szivárvány töréseket tündököltet, a kárpitok ezüstje összefoly a merész zuhatagok átlátszó zöldjével, a belül üreges oszlopok, az oltárok továbbadják a keresztültörő fényt. Kívül felcifrázva fantasztikus képletekkel, amik virágot, madarat, lófarkat, csipkézetet mímelnek; áttört ötvösmunkával, gyöngyfüzérekkel pazaron befonva. És a látogató elkezdi számlálni az óriási jégfalon, mely mellett elhalad, az évek sorait. Ahány esztendő, annyi réteg. Mint egy nagy könyv egymáson fekvő lapjai. Ameddig a világosság eléri, talán ezerig is el lehet számlálni. De hát ami a jégpadlón alul van, hány ezredévet számlálhat az?
E jégbarlang bejárását a Gölnitz-völgy felől rég ismerték a dobsinaiak. Azt is tudták, hogy ott jég van. Nyári mulatságaik alkalmával odaeresztették le a sörös hordóikat, de leszállni bele csak e század utolsó évtizedeiben mert két fiatal tudós, akik azután ez isteni remeket a világ előtt feltárták.
A Rákóczi-hadjárat idejében ez volt a találkozási rejteke a kuruc összeesküvőknek.
Rendesen ott a barlang előtt ütöttek össze egy lábtót fenyőszálakból, amiken leszálltak a barlangba, s mikor visszajöttek, a lábtót összetörték, elégették.”
De nemcsak a nagy író, hanem a gyermekek egykori kedvence, Dörmögő Dömötör is korcsolyázott benne.
Az üreg a bejárattól kezdve lejt lefelé. A világ 14 természeti csodája között számon tartott barlang Szlovákia második leghosszabb barlangrendszere. Hossza 21.737 m, a vertikális szintkülönbség 194 m. Maga a barlang 1.483 m hosszú, szintkülönbsége 112 m. A látogatók számára 475 m hozzáférhető 43 m-es szintkülönbséggel. A barlang 400.000 évvel ezelőtt keletkezett, amikor a barlangtermek mennyezete beomlott és megszűnt a dobsinai és a Sztracenai-barlang összeköttetése. Eljegesedett területének felülete 9.772 m2, a jég űrtartalma 110.132 m3. A legvastagabb jégréteg a Nagyteremben található (26,5 m). A jég folyamatos kicserélődése 5-7000 évig tart. A jég mozgása a bejárattól indul és Kis- valamint Nagyteremből indul a Földszint és a Ruffini-folyosó irányába. A vízszintes mozgás sebessége megközelítőleg 2-4 cm évente.
A Jégbarlang a másodkor közép-triászkori világos steinalmi és wettersteini mészköveiben keletkezett tektonikus törések és rétegközi felületek mentén az egykori Gölnic paleofolyás hatására három fejlődési szintben alakult ki. Központi részét egy hatalmas üreg képezi, mely a bejárattól 70 m-es mélységbe lejt. Az eljegesedett nagyteremben, mely a felső részen van, az évi átlaghőmérséklet –0,4-től –1,0oC között mozog. A levegő hőmérséklete a barlang alsó részeiben, egész évben fagypont alatt marad. A levegő relatív páratartalma a bejegesedett részeken 75-90%. A jéggel nem borított részeken, ahol az átlagos hőmérséklet +0,8 és +3,5oC k. ingadozik, a relatív páratartalom 85-98% k. mozog. 12 fajta denevér található a barlangban (bajuszos, Brandti, közönséges, hegyesfülű, tengerparti, ráncos denevér, északi estike, világos füles).
Statikus-dinamikus barlangról van szó, nyári és vele ellentétes téli légáramlási rezsimmel. Télen a hideg levegő a bejárattól lefelé áramlik, nyáron ennek fordítottja történik.
Októbertől május 14-ig nem látogatható. Hétfő kivételével, 9:00-16:00 óra között tartják nyitva. Nagyjából másfél óránként tartanak vezetést, magyar nyelven is.
Krenner József 1873-ban még így írta le a leereszkedést: „Szálljunk le a 19 falépcsőn a fennsíkról, és lépjünk a barlangba, hol mindjárt a bejáratnál hideg szellő érint bennünket, mely a barlangból kifelé nyomul. Alattunk és balra szép tiszta jeget látunk, a nyys egyre keskenyedik, és mi 18, a jégbe vágott lépcsőn lejebb ereszkedünk.
A tér egyszerre boltozatszerűen kitágul, s azt veszszük észre, hogy egy jégdomb sima tetején állunk. Mindjárt előttünk, nagy kékes-zöld jégoszlop látható, mely dombunkról fölemelkedik, és a boltozat legmagasabb pontját támasztja. A mészfalat jégkristályok diszitik, rostos 6-szögü, majd 1 hüvelyknyi átlátszó táblák, melyek különféle szinben élénk fénynyel ragyognak. Alig merünk gyertyánkkal hozzájuk közeledni: egy lehelet elégséges ilyen szabályos remekműnek szétrombolására.
Lábunk alatt nagy kiterjedésű fényes jégtükör terül el, mely a háttérben, mint világosan kivehető, mészboltozat által határoltatik; o jégparquettet a tetőzettel két nagy, a félhomályban kékes szinben játszó jégoszlop köti össze.
Jobbra, balra, a domb jegébe vágott lépcsők vezetnek le a jégsikra.
Mi a jobbikat választjuk, és a barlang főtermébe, az úgynevezett jégszalonba lépünk. Ez egy nagy, egészen sima jégtükörrel padozott tér, mely felett a szikla-boltozat lehajlik, melyhez — mint már emlitém — alulról 2 hatalmas jégoszlop nyúlik föl.
A bejárás irányába tekintve, látjuk e jogsikon nyugvó jégdombot az először emiitett oszloppal, az előtérben pedig a tükröt a két oszloppal. Nagyszerű látvány! A jégsik mindenütt érintkezik a sziklafallal, maga és a fal közt semmi tért nem hagyván. A két oszlop egészen tiszta, üveges vagy légbuborékok miatt alabastromos jégből áll, mig belül üresek, küloldalaik a legpompásabb jégdiszitményektől tündökölnek, a mit leírni lehetetlenség ; azt látni kell.
Ezen üres hengeres jégoszlopok egyike (a bal) egy kis jégdombocskán áll, a melyen egyszersmind egy háromszögű, fölfelé irányult, egy nyilas áttörte jégtábla is foglal helyet, az úgynevezett »eduin sátor«. Az oszlop belső üregében víz csepeg, mely magának a jégbe kis gömbölyű mélyedést vájt; ez a kut.”
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
További képek a Képgalériában.
