Köteles László, az MKP parlamenti képviselője nyílt levéllel fordult Sólyom Lászlóhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez és Orbán Viktorhoz, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnökéhez, leendő miniszterelnökhöz. A magyar államhatalom hivatalos képviselőitől olyan kérdések megoldását várja, amelyek eddig tabutémák voltak.
A Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között aláírt „Csorba-tói egyezmény” 60 évvel ezelőtt lépett érvénybe. A polgárok és a két állam kapcsolatait terhelő probléma feloldására a mai napig nem született még egyszerű kísérlet sem. Köteles László az elmúlt időszakban már több szinten is megszólította, és több alkalommal írásban is felkérte a magyar államhatalom hivatalos képviselőit a probléma megoldására. Sajnos többszöri ígéret ellenére még egy jóindulatú visszajelzést sem kapott. Most ismét nyílt levélben tolmácsolja az egyezmény kárvallottjainak kérését.
Köteles László, parlamenti képviselő nyílt levele Orbán Viktorhoz, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnökéhez, magyar kormányelnök-jelölthöz:
„Tisztelt Elnök Úr!
Engedje meg, hogy gratuláljak a Fidesz – KDNP választási sikeréhez a 2010-es országgyűlési választásokon. A választási győzelem egyben nagy kihívás olyan kérdések megoldására is, melyek eddig tabutémák voltak. A Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között aláírt „Csorba-tói egyezmény” 60 évvel ezelőtt lépett érvénybe. Ezen okból engedje meg, hogy így levélben tolmácsoljam az egyezmény kárvallottjainak kérését.
A „Csorbatói Jegyzőkönyvet“ a két állam képviselői 1949. július 25-én írták alá az „egyes függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése céljából”. Az egyezményhez csatolt az illetékes parlamentek által sohasem ratifikált, a törvénytárakban nyilvánosságra nem hozott, ennek ellenére szigorúan betartott bizalmas jegyzőkönyv XVI. cikkelye ugyanis leszögezi:
„A két kormány egyezségre jutott abban, hogy a két ország közötti határ mentén, a 15-15 kilométeres mélységben található ingatlanok ügyét úgy kell rendezni, hogy a magyar állam tulajdonába kerül át, és az eddig nem konfiskált csehszlovák területen lévő magyar vagyon pedig a csehszlovák államra száll át.” A két kormány tehát a korabeli joggal is ellentétben, a tulajdonosok beleegyezése, értesítése, sőt tudta nélkül kölcsönösen lemondott a másik állam javára állampolgárai magánvagyonáról. A titkos záradék értelmében a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság minden kártérítés nélkül kölcsönösen konfiskálta a szomszédos ország polgárai ingatlanjait, elsősorban a mezőgazdasági földterületeket, erdőket és épületeket.
A jogilag és társadalmilag védhetetlen kérdéses cikkely megvalósítását egy erre a célra felállított vegyes bizottságnak kellett irányítania. A Csorbatói Jegyzőkönyv végrehajtását és további ügymenetét már az 1964. február 3-án, Budapesten megtartott kormányközi egyezmény jegyzőkönyve rögzíti. Elsősorban a jegyzőkönyv 6. fejezete érdemel figyelmet, amely kimondja, hogy: „Ez a jegyzőkönyv akkor lép érvénybe, ha azt jóváhagyták a résztvevő felek kormányai, s erről jegyzéket cserélnek”.
Csehszlovákia kormánya ezt a jegyzőkönyvet soha nem hagyta jóvá, s nem jelentette meg a Törvénytárban, csak módszeresen végrehajtotta. Tudomásom szerint a magyar kormány is csak, mint kormányrendeletet publikálta a Magyar Közlönyben. Sőt, 1984. február 3-án Magyarország és Csehszlovákia képviselői kölcsönösen megállapították, hogy a magánvagyonnak a „Csorbatói Jegyzőkönyv“ alapján való elbirtoklása, államosítása ellentétes mind a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, mind a Magyar Népköztársaság alkotmányával. Ennek a megállapításnak ellenére az elmúlt 60 év politikai rendszerváltozásai, sőt államváltozásai sem hoztak érdemi változást ebben a kérdésben.
A két állam képviselői által 1949. július 25-én az aláírt jegyzőkönyvet is csak alattomosan léptették életbe. 1950-ben még megengedték az alapvető mezőgazdasági munkákat, vetéseket és csak utána zárták le az addig használt átkelőhelyeket. A végleges állapot csak a határ 1952. február 2-val való lezárásakor alakult ki. A kárvallottak, abban a meggyőződésben éltek, hogy nem a tulajdon, hanem csak a használati jog szűnt meg. A tulajdoni jog elveszítéséről csak mintegy húsz év elmúltával és nem hivatalosan szereztek tudomást. 1995-től folyamatosan id. Vajányi Lászlóval közösen újságcikkekben kértük az érintettek jelentkezését. Hirdetésünkre 40 határ menti községből több mint 1518-an, túlnyomórészt magyar nemzetiségűek jelezték igényüket, körülbelül 3160 hektár területre.
1989-es politikai változások után a volt ingatlantulajdonosok joggal várták el sérelmeik orvoslását. A Magyar Köztársaságtól, mint jogutódjától annak az államnak mely jogtalanul és kárpótlás nélkül kisajátította földjeiket, a Szlovák Köztársaságtól, pedig mint a Csehszlovák Köztársaságnak jogfolytonossági utódjától, amely aláírta a jogtalan kisajátításokra lehetőséget adó titkos záradékot.
A szlovákiai magyar képviselők a „Csorbatói Jegyzőkönyv“ alapján jogtalanul kisajátított ingatlanok ügyében a lehetőségek korlátjai között megtettek minden jogi lépést. Először még a prágai Föderális parlamentben (M. Molnár László) és erre kötődve a szlovák parlamentben (e sorok írója) interpelláltuk az illetékes alkotmányos tisztségvelőket.
A hivatalos szervek a válaszaikban általában elismerték a probléma létezését, de a jogtalanságok orvoslása elöl különböző kifogásokkal kitértek (pld. ki a kompetens a kárpótlásban – Csehszlovákia, később Szlovákia, amely az egyezményt aláírta, avagy Magyarország, amely az ingatlanokat jogtalanul kisajátította).
Ezen okból képviselőtársainkkal törvényjavaslatot nyújtottunk be a szlovák parlamentben. Kihangsúlyoznám, hogy a törvényjavaslatunk ellen a hivatalos megtárgyalásokon egyetlen komoly jogi kifogás sem esett. Ennek ellenére a szlovák képviselő kollégáink anélkül, hogy kétségbe vonták volna a javasolt kárpótlást és határozatokat, avagy jogi hibákat találtak volna, főleg tartózkodással buktatták meg a törvényjavaslatunkat. A hozzászólók csak a reciprocitást hiányolták, hogy a Magyar Köztársaság sem zárta le jogilag ezeket a problémákat. Javaslatunk, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa felkéri a két kormányt, hogy folytassa az 1985-ben elkezdett szlovák-magyar nemzetközi tárgyalásokat a másik állam polgárai ingatlanjairól és a szlovák kormány 1988. április 27-én a 113-as számú határozata szellemében a felújított tárgyalásokon közösen oldják meg ezt a problémát, visszhang nélkül maradt. A mai napig ez a kérdés kimaradt, mint a kárrendezési törvényekből, mint eljárásokból. Nem kimondottan éreztetve a hátsógondolatot, hogy ez a probléma csak a szlovák-magyar országhatár közvetlen közelében élő magyarok érdeke!
Sajnos eredménytelen volt a Magyar Kormány felé irányuló kérésünk is, hogy a Magyar – Szlovák Államközi Alapszerződés legalább egy mondat erejéig foglalkozzon a kárpótlás kérdésével is. E sorok írója az elmúlt időszakban már több szinten is megszólította, több alkalommal írásban is felkérte a magyar államhatalom hivatalos képviselőit a probléma a megoldására. Sajnos többszöri ígéret ellenére, még egy jóindulatú visszajelzést sem éltünk meg.
A mai napig nem született hivatalos döntés, kormányszintről még kísérlet sem történt eme, a polgárok és a két állam kapcsolatait terhelő probléma feloldására. Ezen okból, tisztelettel kérem Önt, mint a Magyar Országgyűlés meghatározó erőt képviselő parlamenti pártjának elnökét, hogy egy új és más gondolkodás jegyében tegyen lépéseket a „Csorbatói Jegyzőkönyv“ kárvallottjainak ügyében. Ne legyenek továbbra is „titkos záradékok“, nemzetiségük vagy lakhelyük alapján hátrányban szenvedők!
Szepsi, 2010. május 1-jén.
Köteles László, parlamenti képviselő.”
Köteles László, parlamenti képviselő a nyílt levelet elküldte Mesterházy Attilának, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjének, Vona Gábornak, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökének és Schiffer Andrásnak, a Lehet Más a Politika listavezetőjének is.
Köteles László az MKP listáján (7-es lista) 13-as számmal indul a parlamenti választásokon
