Nyílt válasz Solymos László „A Híd bejut a parlamentbe!” c. cikkére, amely fizetett politikai hirdetésként jelent meg a szlovákiai magyar napilapban, ezúttal – ha minden igaz – „saját karámból” küldtek közlésre szánt fejtegetést.
Kedves Barátom,
remélem, nem veszed rossz néven e megszólítást, lévén magam is a Híd vezetőségi tagja volnék az egyik dél-szlovákiai járásban. Nagy figyelemmel olvastam „A Híd bejut a parlamentbe!” c. cikkedet, amely fizetett politikai hirdetésként jelent meg a pénteki (2010. május 7.) Új Szóban.
Jó olvasni arról, hogy „pozitív, előremutató kampányt szeretnénk folytatni, koncepciókat és társadalmi jövőkepéket ütköztetni, józan érveteket sorakoztatni”. Tiszteletet érdemel az az elkötelezettség is, amely érzelmi politizálás helyett egy vízió és pozitív jövőkép alapján valót helyez kilátásba.
Nékem összesen három kérdésben van dilemmám a fentiekkel kapcsolatban:
1. Koncepciókról és társadalmi jövőképről beszélsz, holott néked igazán tudnod kéne, hogy pártunknak sajnos nincs semmiféle víziója. Hacsak nem a parlamentbe jutást vesszük annak. Az „első lakás”, vagy a „megbékélési alap” típusú zagyvaságokat kár említeni is – bizonyára más pártoknál sincs hiány ötletekből, hogyan lehetne még több közpénzt elkölteni a már így is lyukas büdzséből. Nem is tudom, miért álltatok meg félúton, és nem egyből a teljes foglalkoztatást jelöltétek meg programcélként : Pártunk 9 hónapi fennállása alatt a legcsekélyebb jelét sem tapasztaltam annak, hogy kedves vezetőinket érdekelné a véleményünk bármiről is. Hipp-hopp előhúzott valaki a kalapból egy pártprogramot, most pedig hipp-hopp egy választási programot rögtönzött nékünk. Csak – fájdalom – ezekből mi nem kérünk, és csupán annyiban tudjuk őket támogatni, amennyiben érvényesíteni tudtuk hangunkat a kidolgozásukban: azaz sehogy.
2. Program gyanánt sok csacsiság napvilágra került, de még véletlenül sem a magyar identitásunk megőrzésének és kisebbségi létünk erkölcsi fundamentumának kérdései. Tessék szíves lenni már arra a bizonyos három kérdésre válaszolni, és nem elsumákolni őket úgy, mint azt teszi az MKP megalakulásától, idestova 12 éve. Egész egyszerű kérdésekről van ám itt szó:
Küzdünk-e a meghurcoltak és kitelepítettek visszatérésének feltétlen jogáért és a vagyonuk visszaszolgáltatásáért?
Küzdünk-e a nemzeti önrendelkezés jogáért függetlenül a jelenlegi államhatároktól?
Játsszuk-e újra meg újra a „szláv nemzetállamhoz való lojalitást másodrendű állampolgárokként” c. kutyakomédiát?
Az elnök úr válasza, ha jól értettem, így hangzik: „Bugár Béla vagyok, kérem, nézzen körül környezetében, a szomszédai között. Foglalkoztat bárkit, hogy ki milyen nemzetiségű? Tapasztal valamilyen feszültséget? Vagy csak az embert látja, aki olyan, mint ön és ugyanannak örül. Somorján élek és semmilyen nemzetiségi ellentétet nem tapasztalok. Itt megértjük egymást. Egész életemben a megbékélést választottam.”
Ha jól értelmezem, a válaszai tehát a következők: Nem-Nem-Igen. Persze az is lehet, hogy tévedek, és az „együttműködés” Bugár Béla értelmezése szerint épp az e kérdések elől való következetes és mindenáron való kitérést jelenti.
Nos engedd meg, kedves Barátom, hogy mély kiábrándultságomnak adjak hangot. Ilyen pártból egy is elég, az pedig már létezik az MKP képében. A Hídtól ennél sokkal többet várok. Az együttműködés számomra annyit jelent, hogy világos értékrendből indulunk ki. Hogy kristálytisztán artikulálunk: igen-igen, nem-nem. És akkor keresztény létünkre nem kell majd kapkodnunk egy nyelvtörvény okán: a t. képviselőink tudni fogják éhségsztrájkra vagy M. Maďaričnál tett látogatásra van-e nagyobb szükség, mandátumot adjanak-e vissza, vagy a jövő kormánykoalícióban való részvételről ábrándozzanak. Az sem biztos, hogy egy magyarellenes provokációt kitartóan „rossz törvényként” emlegetni, szerencsés dolog. Az effajta politikát én korruptnak tartom.
3. A korrupció ugyanis a legfájóbb sebeink egyike. A nagy mókamester Angyal Bélát sokáig tűrte/támogatta, aztán ejtette. De nem a tagok és szimpatizánsok nyomásának hatására, mint mondtam, a pártban sosem folyt – erről a kérdésről sem – semmiféle belső vita. A Nagy meteorológusunk viszont jól van. Kérdés, vállalhat-e egy 5 % határán egyensúlyozó párt ilyen morális terheket. Meggyőződésem, hogy nem.
A cikked végére került felhívást, mely szerint öleljük át Csáky Pált bárhol is találkozzunk vele, ne érezze magát olyannyira a köz szeretetéből kizártnak, nem igazán tartom jónak. Mint tudva lévő, „Viktor” nem fogja elmulasztani keblére ölelni őt – így szeretetből nem lesz hiány, de egyébként is: a fentebb vázolt kutyakomédia szereplői sosem fognak támogatók/szponzorok nélkül maradni, tevékenykedjenek bármelyik pártban is…
Megkülönböztetett tisztelettel, Morzsa Attila
