Kitört a választási kampány, ölre mennek-mehetnek a politikai riválisok, olykor a jó erkölcs, a politikai kultúra, az igazság szószólóiként, fizetett hirdetésben vagy ingyen mondhatják a magukét. Mint a közelmúltban egy pártváltó politikuskánk tette a szlovákiai magyar napilapban, ahol világgá kívánta kürtölni: ha bejutnak a parlamentbe, ők biztosan kormánypárt lesznek… Meglehet, kaptak ilyen ígéretet, amikor megalakították magukat, de talán nekünk, választóknak is lesz beleszólásunk a történésekbe.
Egy fizetett hirdetésre válaszolt Fóthy János, és próbálta a válaszát elhelyezni ugyanabban a lapban, ahol Vörös Péter a Most-Híd pénzéért helyet kapott. Sikertelenül járt, ezért elküldte nekünk is a véleményét:

„Kormánypárt lehet a Híd” – írta Vörös Péter, a Most-Híd elnökségi tagja, három „költői” kérdésre válaszolva. Azt mondja: elege van a hazugságból, a mellébeszélésből, a sárdobálásból. Úgy döntött: elmondja az igazat (sic!) a Most-Hídról, az MKP-ról és Csáky Pálról. Ha valaki figyelmesen elolvassa sorait, nyilvánvalóvá válik számára, hogy ez a részrehajló, elfogult, tendenciózus írás köszönő viszonyban sincs az igazsággal. Nagyon is kilóg a lóláb. Palira veszi az olvasót. Három látszólag különböző kérdésre, háromszor mondja el ugyanazt a Híd-szlogent: Csáky hazudik, ő minden baj forrása.
Csáky Pál kijelentéséről, hogy a Most-Hídnak nincs esélye bejutni a parlamentbe, így a pártra leadott szavazatok elvesznek, Vörös így válaszol: „Csáky Pál hazudik. … ha a választók nem szavaznak a Hídra, nem jutunk be a parlamentbe, és akkor a következő négy évben sem lesz képviselete a szlovákiai magyarságnak a kormányban.” Pedig ha elege van a sárdobálásból, egy jól nevelt párt tagjaként illene mások véleményét tiszteletben tartania még akkor is, ha nem ért vele egyet. Ezt így kerek-perec hazugságnak definiálni, több, mint illetlenség. A szlovákiai magyar választókat meg azzal riogatni, hogy ha nem a Most-Hídra szavaznak, nem lesznek kormányon, a választók lenézése. A szlovákiai magyar választók felnőtt emberek és átlátnak a szitán.
A második kérdés arra keresi a választ, hogy nem vesznek-e el a Most-Hídra leadott szavazatok? Vörös úr válasza: „Természetesen nem. Szerinte azok fognak elveszni, amelyeket olyan emberre adnak le, aki semmit sem tud elérni, mert senki sem hajlandó vele együttműködni. Az MKP elnökének ugyanaz a stratégiája, mint amikor Bugár Bélát legyőzte: oszd meg, és uralkodj.” Ilyen egyszerű a világ Vörös Péter szerint, mit érdeklik őt a statisztikai adatokkal alátámasztható érvek! Nézzük a megyei képviselő-választások eredményeit. Íme néhány adat, amely Csáky Pál véleményét alátámasztja: A Dunaszerdahelyi járásban az összes MKP képviselő bekerült a megyei képviselőtestületbe. A Hídra leadott szavazatok – 28 922 – semmissé váltak, mert egyetlen képviselőjük sem szerzett mandátumot. Nyitra megyében az MKP 21 képviselőt indított, 13 került be. A Most-Híd 5 képviselőt indított, senki nem járt sikerrel. Az elveszett szavazatok száma 11 330 volt.
Az a megállapítás pedig, hogy Csáky Pállal senki sem hajlandó együttműködni, újabb olcsó hazugság (az igazmondás jegyében?). Nem tudom, Vörös úr hol tartózkodott az utóbbi években, de mi, szlovákiai magyarok még nagyon jól emlékszünk azokra az időkre, amikor Csáky Pál a szlovák kormány alelnökeként az ország EU-csatlakozását vezényelte le. Európai nívójú politikus, író, nyelveket beszélő, művelt, tiszta ember, akinek a gazdasági lobbik nem árnyékolják be tevékenységét. A megosztásról meg annyit: annak okozója mindig az, aki képtelen elfogadni, ha nem az ő akarata teljesül. Amikor a szlovák parlamentben bejelentették a Most-Híd megalakulását, a kormánypártok képviselői tapsoltak, az ellenzékiek pedig csendes megnyugvással vették tudomásul, hogy teljesült régi óhajuk. Tehát az oszd meg és uralkodj stratégiájához Csáky Pálnak semmi köze. Ezek annyira friss események, hogy a magyar választókat ilyen csúsztatásokkal nem lehet „beetetni”.
Zokon veszi Vörös, hogy Csáky azzal érvel: a Híd politikusai árulók, tönkretették a magyar egységet. Vörös Péter szerint: „a magyar egységet Csáky Pál verte szét”. Az az érzésem, Vörös urat emlékeztetni kell arra a tényre, hogy nem Csáky Pál alapított új pártot. Sőt, több esetben hangsúlyozta, hogy az MKP visszavárja a már kilépett tagokat. Egyben viszont igaza van: „a választóknak el kell dönteniük, ki az az ember, aki érdekeiket a leghitelesebben, hazugságok és sárdobálás nélkül tudja képviselni”. De tudatosítaniuk kell azt is, hogy a politikában a képviselők száma döntő jelentőségű. S ebből nem biztos, hogy Vörös úr pártja fog győztesként kijönni.
Ami a sárdobálást illeti, a minap olvasom a Pravdában a Most-Híd álláspontját, miszerint az MKP ellenségeskedést szít. Most már nemcsak a szélsőséges nacionalisták mondják: ha kiállunk jogainkért, akkor ellenségek vagyunk, hanem a Most-Híd is. Nem elég kijelenteni, hogy a Most-Híd az együttműködés pártja, hiszen együttműködés a politikai színtéren csak valamit valamiért alapon lehetséges. Tudvalevő, hogy a szlovák demokratákat egy kézen meglehet számolni. A szlovák politikai pártoknak nincs kisebbségi programjuk, vagy ha mégis, nem merik kimondani, mert az a gyors asszimiláció lenne. Ezt meghirdetni nem lenne szalonképes.
A sajnálatos pártszakadás bizonyos mértékig megosztja a szlovákiai magyar népcsoportot. Ki ilyen, ki olyan információk, vagy érdekek alapján alakítja ki nézetét, álláspontját. „Furcsasága” a történetnek csupán az, hogy tíz éven át, amíg Bugár Béla volt az MKP elnöke, nem került sor kenyértörésre, pedig problémák a szlovákiai magyar politizálásban akkor is voltak, de azokat meg lehetett oldani. Mert akit leszavaztak, tudomásul vette, hogy pártjának többsége mást akar. (Ez a demokrácia egyik alapelve!) Amikor aztán 2007-ben Bugár Béla egy demokratikus elnökválasztáson alulmaradt, hirtelen új pártot kellett alapítania. Miért volt erre szükség? – kérdezik a választók. Talán az egyéni érdekek fontosabbak a közösségi érdekeknél?! A baj nem jár egyedül, mert mindez olyan időszakban történik, amikor a szlovákiai magyar nemzetrész „több sebből is vérzik”.
Sok beszédnek sok az alja – mondjuk mi magyarok. Ezért a szószaporítás helyett tegyünk fel néhány kérdést önmagunknak :
Kinek az érdeke a szlovákiai magyar nemzetrész megosztása? Kik azok, akik ilyen félelmetes gyorsasággal váltogatják arcukat és milyen okból? A magyar közösséget szolgálja-e az új párt megalakulása?
Ezekre a kérdésekre mindenki maga adhatja meg a választ, lelkiismerete és értékrendje szerint. Ennek kialakítása után menjen el szavazni. Azonban azt se hagyja figyelmen kívül, hogy a felvidéki magyarságot belátható időn belül asszimilálni akaró erők és szándékok ellen akkor leszünk képesek tenni – ha felismerjük mire megy a játék –, ha egységesek leszünk, nem egy széteső lelkületű, megtévesztett gyülekezet.

Dr. Fóthy János, Felvidék Ma