Vannak, akik még nem döntötték el, szavaznak-e, s ha igen, kire. Hozzájuk is eljuttatta üzenetét az MKP, hogy szavazzanak arra a pártra, amely 12 éve képviseli az itteni magyarságot, Dél-Szlovákiát. A Magyar Koalíció Pártjának megvan az esélye, hogy ne csak parlamenti párt, hanem kormánypárt is legyen” – mondja Berényi József parlamenti képviselő, a párt elnökhelyettese.
Az árvíz mennyire befolyásolta kampányukat?
A súlyos árvízhelyzet bennünket is kötelességek elé állított. Örömmel tapasztalhattuk, hogy az emberekben él az egymás iránti szolidaritás, és a bajban össze tudnak fogni. Alsószelinek is, ahol élek, egy része veszélybe került, amit a helyi lakosok segítőkészségének köszönhetően sikerült elhárítani, és megelőzni a civilkárok jelentős részét. Azon leszünk, hogy az új kormány nagyobb figyelmet szenteljen a belvízkárok elhárításának is. Egy héttel a választások előtt a kárpótlást mindenki kilátásba helyezte. Bízom benne, hogy ez nem csak afféle ígéret a Smer részéről, mint a BMG és a Horizont klienseivel szembeni ígéret volt 2006-ban. Remélem, most meglesz a politikai akarat arra, hogy elsősorban a civil lakosság kárát, de a mezőgazdákat ért károkat is legalább részben megtérítse a kormány.
Megrázó képeket láttunk az utóbbi napokban az országnak szinte valamennyi térségéből. Úgy tűnik, ilyen helyzetben minden más kérdés háttérbe szorul, beleértve az itteni magyarság sorskérdéseit is.
Csak részben. A választók általában kinyilvánították azt az elvárásukat, hogy az MKP továbbra is álljon ki a magyar közösség érdekében. A munkahelyteremtés, az infrastruktúrafejlesztés, a közúthálózat fejlesztése, a déli gyorsforgalmi út megépítése olyan fontos célkitűzéseink, amelyeket az emberek sok régióban hallani akarnak, és elvárják, hogy ezek 2010 után teljesüljenek. Nemzeti közösségünk politizálása ma sokkal több pilléren nyugszik, mint a kilencvenes évek elején, ezeknek a kihívásoknak az MKP programja érzésem szerint ma megfelel.
A kampányt nehezítette az a tény, hogy most az MKP-n kívül egy másik párt is a magyar szavazatokért harcol… A pártszakadás téma a kampány során?
Igen. Nincs hely, ahol ne kérdeztek volna rá a miértekre.
A válasza?
Most sem tudok mást mondani, mint hónapokkal ezelőtt. Az MKP részéről megtettünk mindent, hogy a szakadás ne következzen be. A lelkiismeretem tiszta. A minket elhagyók egyetlen föltételét nem fogadtunk el, amelyet áprilisban ultimátumként fogalmaztak meg: hogy Csáky Pál azonnal mondjon le. Szeretnék rá emlékeztetni, hogy azt a megoldást, amit az SDKÚ választott, hogy más legyen a pártelnök, és más a választási listavezető, mi is felajánlottuk a minket elhagyóknak. Sajnálom, hogy nem éltek vele, hanem ajánlatunkat politikai lefizetésnek minősítették. Az SDKÚ-ban ezt senki nem így fogta fel, hanem torzítás nélkül elfogadták ezt a kompromisszumot.
Mennyire látják át a részleteket az emberek? Ön szerint kinek hisznek?
Aki akarja, tisztán láthat. Elég információ napvilágot látott már. Sokan tudják, nevetséges dolog azzal vádolni Csáky Pált, hogy Duray Miklós támogatásával lett elnök 2007-ben, mikor 1998-ban Bugár Béla ugyanígy győzött Csákyval szemben. Neki akkor szabad volt elfogadni Duray támogatását, később Csákynak nem?
Az is elhangzott az MKP-ból távozóktól, hogy nem kaptak teret, kiszorítósdi folyt a pártban.
Akik elmentek, azok között sokan kerületi, járási elnökök, sőt elnökségi és OT tagok voltak. A Csáky Pált megválasztó kongresszus tehát megadta nekik is az esélyt. Egy üzleti vállalkozásban „urambocsá” hasznos jellembeli tulajdonság, ha valaki erőszakosan akarnok, de ott az illető csak önmagáért és a saját profitjáért felel, nem egy közösségért. A politika türelmes, felelősségteljes magatartást igényel, közösen kell kialakítani az álláspontokat, és azokat közösen kell képviselni.
Miben látja a két párt programja és magatartása közti különbségeket? A Híd a megbékélés pártjaként propagálja magát, azt sugalmazva, mintha az MKP-nak nem a békés együttélés lenne a célja…
Mi az együttműködést úgy képzeljük el, hogy egy erős magyar képviselet van jelen a parlamentben, amely együttműködést kínál fel a nem magyar politikai pártoknak. Ez a politikánk 1998 óta. Az MKP előnye továbbra is abban van, hogy mi magunk jelöljük ki a céljainkat, ambícióinkat, nem kell, hogy már azok megfogalmazásánál kompromisszumokat kössünk a párton belül a nem magyarokkal. Ellenben a nem csak magyar párt a kompromisszumot már a pártban kénytelen megkötni, tehát meg sem fogalmazhatja az eredeti célt, követelést, vagyis az a parlament elé sem kerülhet. Ezért hibás az elképzelés, hogy egy kisebbségi párt nyisson a többség felé, ha úgy tetszik illúzió. Az ilyen jellegű polgári pártnak, amely nem nemzetiségi alapon fogalmazza meg magát, abban az esetben van értelme, ha többségi párt nyit a kisebbség felé. Ha többség nagyvonalúan fölvállalná a kisebbséget állampolgári szinten, és programban fogalmazná meg a kisebbséget megillető jogbővítést, akkor ez egy más történet. A többségnek nincs mit vesztenie. Szlovákia nem szűnik meg, a szlovák nemzet erősödik. Látjuk, mégsem nyitnak irányunkban. Mi viszont fogyunk. Az egység, az erő parlamenti megjelenítése tehát megkerülhetetlen korparancs.
Erre vannak, akik, azt mondják, hogy az MKP radikalizálódik?
Szeretném emlékeztetni azokat, akik ilyen fénybe próbálják állítani az MKP-t, hogy a nemzetiségi viszály már 2006-ban, a Malina Hedvig-ügy kirobbanásakor kezdődött, amikor még nem Csáky Pál volt a párt elnöke, viszont akkor kezdte meg a jelenlegi kormány és benne az SNS „jótékony” működését. Már ekkor nyilatkozatot kellett kiadnia a parlamentnek, meg kellett, hogy szólaljanak az egyház képviselői, a civil szervezetek képviselői. Nagyon feszült volt a helyzet, egyéb tettlegességekről is érkeztek hírek. Tehát nem az MKP radikalizálódott, hanem a szlovák politikai térfél változtatta meg a kormányzási és kommunikációs stílusát. Ismétlem, akkor még nem Csáky volt az elnök.
Volt kollégáik a pártütést azzal is szokták indokolni, hogy a párt népszerűsége 2009 júniusában 7 százaléknyira süllyedt.
Az európai parlamenti választásokon 2009-ben, az MKP 11 százalékos támogatottságot kapott. Annak ellenére, hogy a választások előtt egy héttel volt kollégáink bejelentették, hogy megszakítják velünk a tárgyalásokat, ami nyilván nem a választási esélyeink javítását szolgáló lépés volt. A 11 százalék tudatában hagytak el minket, szó sem volt 7 százalékról.
Nem tartanak attól, hogy ez a vita, veszekedés sok embert elriaszt attól, hogy választani menjen?
De igen. Ennek ellenére nem lehet elhallgatni volt kollégáink tevékenységének ellentmondásait, mert az embereknek dönteniük kell. Például: miközben Dél-Szlovákiát teleragasztják a Most-Híd „Magyarul bátran!” feliratú óriásplakátjaival, a Sme napilapban április 17-én megjelent interjúban a párt elnöke így fogalmaz: „Nálunk (a Most-Hídon belül – a szerk. megj.) mindenki a saját nyelvén beszélhet. Aki nem érti, annak rendelkezésére áll a fordítás, de ezt még nem használtuk ki. Ha ott vannak a szlovákok, szlovákul beszélünk.” A pártnak legalább egy alelnöke van, aki nem tud magyarul, ezek szerint a Híd elnökségének a tárgyalási nyelve a szlovák. Ugyanez érvényes a párt egyéb szerveire. A Most-Híd említett választási szlogenjét, valamint azt, hogy a magyarok ebben a pártban, saját bevallásuk szerint feladták az anyanyelv használatát, súlyos ellentmondásnak tartom.
Váltsunk témát. Még a legöntudatosabb magyarok is megkérdőjelezték, helyes volt-e, hogy az állampolgárságról szóló törvény előterjesztésével a Fidesz nem várta meg, míg Szlovákiában lezajlanak a választások.
Igen, mi is jobbnak láttuk volna, ha az Országgyűlés a szlovákiai választások után fogadja el a törvényt, de ez csak a mi óhajunk volt. Tekintve, hogy a többi hat érintett ország egyikében sem volt tapasztalható olyan heves ellenállás, mint Szlovákiában, ezért a magyarság erős vágya, hogy ez az intézmény mihamarabb létrejöjjön, felülmúlta a mi kis politikai kalkulációnkat.
Mi az oka, hogy a szlovák politikai elit Magyarország minden mozdulatára túlfűtötten válaszol, és irreális vádakkal illeti szomszédját?
Ne legyenek illúzióink. Szlovákia l992-93-ban viszonylag könnyen megszabadult a csehektől. A most kormányon lévő politikusok jelentős részének ki nem mondott célja homogén, egy identitású nemzetállam kiépítése, ahol mások nincsenek, csak szlovákul beszélő polgárok. A mi feladatunk az, hogy ennek ellenálljunk. Emelt fővel, érvekkel fölvértezve, európai kapcsolatrendszerrel megállítsuk ezt a folyamatot, és megőrizzük magyar önazonosságunkat és gazdasági lehetőségeinket.
(gypa)
