Ünnepelni vagy szomorkodni fognak vasárnap?
– Nem tudom megmondani, annyira nyitott minden. Nemcsak az egyes pártok eredményétől, hanem a pártok eredményeinek egymás közti arányaitól is rengeteg dolog függ. Most tényleg minden lehet – és mindennek az ellenkezője is. Politikusok, politikai elemzők sokszor használják azt a fordulatot, hogy minden szavazat számít: most valóban pár szavazat dönthet arról, hogy milyen irányba mehet tovább az ország.
Nézzük akkor a lehetőségeket. Melyik lenne az MKP szerint a legjobb forgatókönyv?
– Az MKP soha nem a saját szűken vett pártérdeke szerint elemzi a dolgokat, hanem a szlovákiai magyar közösség érdekei szerint. A fő választási jelszavunkat sem mi magunk találtuk ki, hanem a közönség tavaly szeptember elsején, Dunaszerdahelyen. Amikor a 12 ezres tömeg előtt Slotát, Ficót és Mečiart kritizáltam, a tömeg maga kezdte el skandálni: elég volt! Ezt mi úgy fogadtuk, mint politikai utasítást, s hozzátettük azt, amit szeretnénk: gyökeres változásokat akarunk, kormány- és stílusváltást.
Ez pontosan mit jelent?
– A 2002-es modell megismétlését, amikor Fico bár megnyerte a választást, nem tudott kormányt alakítani. Véleményünk szerint egy SDKÚ–MKP–KDH–SaS kormány lehetne a jelen esetben reális alternatíva. Az utóbbi időben rengeteg ember keresett meg és ajánlotta fel a segítségét egy ilyen alternatíva létrehozatalához. Láthatjuk, hogy Fico ettől retteg, ezért rakták ki legújabb óriásplakátjaikat is, amelyeken az MKP-val és az SDKÚ–MKP–KDH koalíciójával riogatnak. Azt ugye, nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy a politikában mindig azt támadják a leghevesebben, akitől tartanak, aki tényező.
Ön szerint milyenek egy ilyen fordulat esélyei?
– Nem tudom megmondani. Egy ilyen forgatókönyv ugyanis nem csupán az MKP eredményétől, de a többi párt eredményétől is függ. Valóban őfelsége, a választópolgár dönt.
Nézzük akkor az ellenkező pólust. Melyik a legrosszabb változat?
– Ez egyértelmű, ezt már megértük az elmúlt négy évben: a Smer–HZDS–SNS koalíció, a katasztrófakoalíció.
Ez talán mégsem ismétlődik meg…
– 2006-ban is azt mondtuk, hogy nem lehet, s mi lett belőle. Az ember akkor véti a legnagyobb hibát, ha a saját elképzeléseit, ábrándjait vetíti bele a valóságba. Utána nagyon fáj a kijózanodás.
Nem hinném, hogy Fico ilyet még egyszer megtesz.
– Ha kell, megteszi, legyen nyugodt. Ha a kérdés úgy áll majd előtte, hogy hatalmon marad-e vagy sem, nem kérdéses, hogy a hatalmon maradást választja majd, minden áron. S ennek természetesen megvannak a hatalomtechnikai eszközei, amelyekkel áramvonalasítani tudna egy ilyen megoldást.
Hogy lehet ezt megakadályozni?
– Tömeges választási részvétellel, a jelenlegi ellenzéki oldal győzelmével. Megint csak ott vagyunk: akár néhány szavazat is dönthet.
S ha nem tud győzni az ellenzék?
– Az ellenzéki oldal legnagyobb baja, hogy szét fognak forgácsolódni a szavazatok. Ez Ficónak kedvez. Az is látható, hogy amíg Fico pártjában és a Smer-HZDS-SNS koalícióban feszes akarat, már-már diktatúra érvényesül, az ellenzéki oldal túlontúl demokratikus, már-már felelőtlenül szétszórt. Ezt holnap már csak a polgárok ellensúlyozhatják úgy, hogy a megbízható pártokra szavaznak, amelyeknél nem veszik el a szavazatuk. Gondolom, nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy az MKP ilyen párt.
S ha mégsem győz az ellenzék?
– Akkor nehezebb helyzetbe kerülünk, ám akkor is felelősségteljesen kell viselkednünk. Egy ilyen helyzetben azonban a kérdés már nem úgy vetődik fel, hogy milyen megoldásokat szeretnénk, hanem úgy, hogy mit szükséges megtennünk azért, hogy a legrosszabbat elkerüljük.
Van az MKP-nak forgatókönyve egy ilyen helyzetre is?
– Az MKP felelősségteljes párt, mi szakmailag minden alternatívát kielemeztünk. Egyértelműen megfogalmaztuk azonban, hogy politikailag miért küzdünk: az MKP minél jobb eredményéért, s az SDKÚ–MKP–KDH–SaS koalíció létrejöttéért. Ezt szeretnénk, ehhez kérünk mandátumot a választóktól.
Reális esély van tehát arra, hogy az MKP kormányra kerüljön.
– Minden a választások eredményétől függ. Mi azt szeretnénk, ha az MKP megkerülhetetlenné válna – ezért maradtunk bent a szlovák politikai térfél közepén. Egy 6–7 százalékkal bíró párt azonban nem lesz megkerülhetetlen. A jelenlegi szlovákiai viszonyok között a politikai súly 9 százalék fölött kezdődik. Amennyiben tehát jelentős támogatást kapunk választóinktól, s az MKP tényezővé válik, az MKP vezetői készen állnak arra, hogy egy ilyen folyamatot lemenedzseljenek.
Ha tehát minden szerencsésen összejönne, mit tenne az MKP prioritásként az asztalra a tárgyalásokon?
– Azt hiszem, öt kiemelt témáról beszélhetünk. Először is el kell távolítani az elmúlt négyéves időszak torzulásait. A politikai civilizálatlanságra, a bíróságok, a rendőrség nem kielégítő tevékenységére, a bosszantó hatalmi arroganciára, a korrupció visszaszorítására, a Malina Hedvig-ügy és a dunaszerdahelyi szurkolók kérdésének rendezésére, a rossz és felesleges nyelvtörvény megváltoztatására stb. gondolok. Egy szóval: civilizáltabb, élhetőbb viszonyokat kell teremteni a társadalomban. Olyanokat, ahol mi, magyarok is jól érezzük magunkat.
A második csomag a gazdasági kérdések halmaza. Távirati stílusban: felelősségteljes gazdaságpolitikára, új munkahely-teremtési impulzusokra, a kis- és középvállalkozók új támogatási rendszerére van szükség. Ez utóbbi esetében nem titkoljuk, hogy a jól működő dán flexecurity rendszert szeretnénk bevezetni.
A harmadik csomag a régiók érdekeire való fokozottabb odafigyelés. Ficóék számára a mi dél-szlovákiai szülőföldünk mostohagyerek volt. Mi kidolgoztunk – és már 2005-ben elfogadtattunk az akkori kormánnyal – egy objektív rendszert, amely szerint a mikrorégiók fejlettségi szintjét kell figyelembe venni a belső- és az EU-támogatások odaítélésénél is. A Fico-kormány ezt megszüntette, mi visszahoznánk. Hozzá akarunk nyúlni az EU-s támogatási prioritásokhoz is, a leszakadófélben lévő régiók támogatását meg kell erősíteni. Meg kell akadályoznunk, hogy ezek a régiók kiürüljenek, az ott élő embereknek újra perspektívát kell mutatni.
A negyedik csomag az identitásunkkal összefüggő kérdések kezelése. A programunk ez ügyben is egyértelműen fogalmaz: átfogó kisebbségvédelmi törvényt akarunk, kisebbségi önkormányzatokkal. Iskoláink, kulturális intézményeink hatékony, törvényi védelmét, a nyelvhasználati jogok bővítését.
Az ötödik csomagba a közelmúltban létrejött problémás ügyek – köztük a kettős állampolgárság ügyének – rendezése tartozik. Itt sem kell fölöslegesen idegeskedni, mivel a törvényt csak január elsejétől kezdik alkalmazni, van fél évünk arra, hogy a felmerült problémákra megnyugtató megoldást találjunk. Az MKP kész kezdeményezni az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat az új szlovák kormány megalakulása után.
Elnök úr, a végén egy kellemetlen kérdés. Több magyarlakta régióból olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy sok magyar választó nem megy el szavazni, vagy nem az MKP-ra akarja leadni szavazatát. Nem tart attól, hogy ez veszélybe sodorja a magyar érdekképviselet jövőjét? Slotáék harsányan kampányolnak, s biztosan ott lesznek majd az új parlamentben.
– Sajnos, mi is kaptunk ilyen híreket, ennek a jelenségnek valóban lehetnek komoly veszélyei. Miután nincs kampánycsend, még holnap is megpróbáljuk meggyőzni a polgárokat, hogy menjenek el szavazni, és az MKP-t válaszszák. Nézze, nagyon őszintén mondom, tiszta a lelkiismeretünk. Kollégáimmal, egy nagyon odaadó csapattal mindent igyekeztünk megtenni azért, hogy kapcsolatot teremtsünk az emberekkel, s korrekt módon elmondjuk nekik a véleményünket a helyzetről és a lehetőségekről. Öröm visszagondolni arra, hogy kampányrendezvényeink többségén valódi közösségi élményt is meg tudtunk élni, az összetartozás, az egymásra való odafigyelés élményét. Pénzünk persze jóval kevesebb volt, mint némely más pártnak, de talán ezzel kapcsolatban is feltehető a kérdés, kinek ért meg ennyi tengernyi pénzt a szlovákiai magyarok politikai megosztása? S valóban a szlovákiai magyarok érdekeit szolgálja-e az ellenünk felvonultatott pénztenger és akarat? S ha nincs ez a bűnös magyar-magyar szembenállás: nem lehetett volna-e ezt a pénzt hasznosabb közösségi célokra felhasználni? Az MKP képviselői még ilyen körülmények között is támogatják az árvízkárosultakat, s örülünk annak is, hogy a magyar kormány 50 millió forintot utalt át ennek az ügynek a megsegítésére – annak ellenére, hogy Magyarországon is nehéz a helyzet.
De ezek már bizonyára megkésett kérdések. Holnap a válaszadás ideje következik. Mi, a politikusok apró porszemek vagyunk csak, akikről őfelsége, a választópolgár dönt. Mi pedig alázattal elfogadjuk a döntését.
-ao-, Felvidék Ma
