Az egyik legszebb középkategóriás autó nemrég – nyilván a „miért ne lehetne szebb?” jelszó jegyében – enyhe fazonigazításon esett át. Jót tett neki, de még ennél is jobbat az új közvetlen befecskendezéses, kétliteres benzinmotor. Éppen ezzel, plusz a középső TE Plus szereltségi fokozatban, ötajtós kivitelben kaptuk meg a szokásos egyhetes tesztelésre.
Alaktan
Itt tényleg nem volt sok tennivaló, sőt a nyúlánk, sportos alapformához egyenesen bűn lett volna hozzányúlni. Maradtak hát a részletek: lendületesebb rajzolatú a hűtőmaszk, hangsúlyosabbak a reflektorok alatti légnyelők, kerekre formálták bennük a ködfényszórókat. A hátsó lökhárító is dinamikusabb, új grafikát kaptak az áramvonalas lámpák – nagyjából ennyi. Tesztautónk hófehér lakkozása csak hab volt a tortán.
Belvilág
Itt sem történt sok változás, a leglátványosabb közülük a kezelőgombokkal teliszórt háromküllős, bőrbevonatú volán. Mint a mellékelt ábra mutatja, egyrészt nagyon szép, pajzs alakú középső részt kapott, másrészt innen (is) vezérelhető a tempomat, a fedélzeti számítógép, a rádió és a Bluetooth rendszer. Az egész autó ergonómiája – az említett gombokat is beleszámítva – nagyon jó, éppen csak a behúzott kézifék karja emelkedik ki magasan a középkonzolból, és mered olyan szögben az égnek, mint egy légelhárító üteg. Ezt praktikusabban és esztétikusabban is megoldhatták volna. Az ülések elöl-hátul nagyok és kényelmesek, a hátsó térkínálat impozáns, beleértve a csomagszállító szektort is. Nagyon szépek a körműszerek krómkeretes napellenzői, a rádió és a légkondi kezelőgombjai szintén. Egyértelmű fogyatékosság viszont, hogy az e szinten standard, csúcsminőségű BOSE hifinek nincs digitális, csak analóg bemenete. A CD-tárak érája, magyarán a lemezekkel való bajmolódás egyértelműen kezd kimenni a divatból. Végezetül néhány értékesebb szereltségi tétel a már említetteken kívül: kanyarba világító bixenon-égős fényszórók, kétzónás automata légkondi, guminyomás-ellenőrző rendszer, fényszenzorok és teljes körű elektronikus menetszabályozás.
Az autóról további képek tekinthetők meg Képgalériánkban.
Az országúton
A Mazda-motorok megjelölése néha már-már ijesztő látvány. Tesztautónk erőforrásáé pl. 2.0 MZR DISI volt, ami köznyelvre lefordítva alumínium blokkba épített 16 szelepes, közvetlen benzinbefecskendezéses atmoszférikus technikát jelent. Újdonságát éppen a közvetlen befecskendezés adja, aminek köszönhetően hengerűrtartalmához és teljesítményéhez képest meglepően takarékosan lehet közlekedni vele. Persze csak akkor, ha nem akarjuk kiaknázni a teljes erőpotenciált, mert akkor, direktspricc ide vagy amoda, megkéri a magáét. Az aggregát további nagy előnye a csendes járás, amivel a híres Xedosokra emlékeztet. Alacsonyabb fordulatszámon sem félholt, de mint az adatokból kitűnik, négyezer fölött kezdi igazán elemében érezni magát. Magát a vezetést pedig – a 155 lóerőn kívül – három dolog teszi kellemes élménnyé: az ideálisan szervózott kormány, a minden fokozatba precízen, egyértelműen bekattanó váltókar, és a kategória élmezőnyébe tartozó futómű. A 6. fokozat minden hosszabb szakaszon jól jön, sztrádaautózáskor pedig egyenesen áldás. Kihasználhatóságát növeli, hogy az autó, a maga 1435 kilós önsúlyával a legkönnyebbek közé tartozik a D-szegmensben.
Felvidék Ma, Vas Gyula, A szerző felvételei
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1999 cm3
Teljesítmény: 114 kW (155 LE)/6200min-1
Nyomaték: 193 Nm/4500min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 215 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,3 s
A csomagtér űrtartalma: 510–1702 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 9,6/5,3/6,9 l/100 km
Ár: 27 590 euró
Az alapmodell ára: 21 790 euró
