A Muzslai Endrődy János Alapiskolában az iskola fennállásának 110. évfordulóját ünnepelték gazdag, színes programmal. Az egész napos rendezvény délutáni programjában Dr. Popély Gyula történész előadása hangzott el az iskola történetéről, pedagógusok és vendégek jelenlétében. A lebilincselő előadás visszakalauzolta a hallgatóságot a múlt évszázadainak olyan eseményeibe, amelyekről a fiatal pedagógusok napjainkban már alig hallanak.
Az ünnepi estet az iskola pedagógusainak néptáncbemutatójával kezdték, élükön Ölveczky Árpád igazgatóval. A népviseletben bevonuló táncosokat vastaps köszöntötte. Az iskola szellemiségét a komáromi PENGŐ népi zenekar hangulatos bemutatkozása és többszöri fellépése is tükrözte.
„Az ének, zene és a néptánc iránti szeretet nemcsak hagyományainkat élteti, hanem formálja, gazdagítja is a gyermekek lelkét,
igazi közösséggé kovácsolva őket, miközben színesíti Muzsla község és régiónk kulturális életét” – hangzott el az iskolaigazgató, Ölveczky Árpád köszöntőjében.
Ezt követően valamennyi iskolai csoport fellépett a műsorban. Az iskola tehetséges diákjai szép számban szerepeltek a Pilinke és Farickás Néptánccsoportokban, a Verőcke Irodalmi Színpadban és a Zengő Énekkarban.
Az igazgató beszámolt az iskola folyamatos korszerűsítéséről és fejlesztéseiről. A „gyűjtőiskolába” több diákot naponta a helyi iskolabusz szállít. Örömmel számolt be arról is az erre az alkalomra megjelent Emlékkönyv bevezetőjében, hogy iskolájuk a Selye János Egyetem gyakorlóiskolája lett. A tantestület, a Szülői Szövetség, az Iskolatanács és a fenntartó egyaránt elfogadta az iskola új címerét. Az INEKO független iskolaminősítő szervezet pedig
a régió legjobb iskolájának értékelte az Endrődy János Alapiskolát.
Az évforduló kapcsán is legfontosabb gondolatuk, hogy az iskolának nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is kell, hogy legyen. „Az Endrődy a Mi Iskolánk!” – hangzott fel többször is az est folyamán, a szereplők kórusának előadásában. A műsor végén a diákok közösen mondtak köszönetet pedagógusaiknak.
„Mert ez iskola régiónk szellemi és kulturális otthona, amely nélkül közösségünk szegényebb lenne.”
Farkas Iván, a község polgármestere köszöntőjében felidézte azt a korszakot, amikor Klebelsberg Kunó közoktatási államtitkár a Magyar Királyság korszerű iskolarendszerének kiépítésén dolgozott. Beszélt a jelenlegi iskolaépület 1912-es építéséről, valamint az 1916-os átadásról, amikor az intézmény Községi Elemi Népiskolaként kezdte meg működését.
Felemlítette azt is, hogy 2002-ben, elődje, Drapák Károly polgármestersége idején került fel az iskola tetejére a Szent Korona másolata. Erre a történelmi és egyedülálló hazai eseményre Farkas Iván még az MKP parlamenti képviselőjeként közbenjárásával kaptak engedélyt.
A polgármester megköszönte az iskola vezetőinek és pedagógusainak, hogy „a mai kornak megfelelő képzésben, nevelésben részesülnek az iskolájuk történelmi falai között”.
A diákokhoz is szólt: „Kívánom, hogy reggelente jókedvvel, nyugodtan, idegeskedés nélkül lépjék át az iskola küszöbét, az iskola történelmi falai között művelődjenek, szorgalmasan szívják magukba a tudást, az új ismereteket, hogy később társadalmunk, közösségünk tehetséges, szorgalmas szakembereivé váljanak…”
Az ünnepség főszónoka Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke volt. Ünnepi beszédében többek között a következő gondolatokat fogalmazta meg:
„Lélekemelő érzés a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége nevében köszöntőt mondani egy olyan időszakban, amikor sorra ünnepeljük a felvidéki magyar oktatás jeles évfordulóit. Ezek a jubileumok egytől egyig azt üzenik nekünk, hogy
gyökereink mélyre nyúlnak, és mi elszántan kapaszkodunk a jövőbe.
És ha már a gyökereknél tartunk, gondoljunk vissza a letűnt századok kántortanítóira, akik gyakran szűkös, rideg körülmények között, mégis rendíthetetlen hittel adták tovább a tudás lángját.
Itt van mindjárt az iskola névadója, Endrődy János, aki ötvenkét éven át állt a muzslai katedra mögött. Belegondolni is szédítő, micsoda alázat és elhivatottság kellett ahhoz, hogy valaki több mint fél évszázadon át szolgálja ugyanazt a közösséget!
Ez az 1916-ban emelt, sokat látott épület immár több mint egy évszázada áll itt hűséges őrszemként. Tanúja volt békés hétköznapoknak, történelmi fordulatoknak és nehéz megpróbáltatásoknak. A történelem viharai újra és újra végigsöpörtek ezen a vidéken, de az iskola megmaradt. És vele együtt megmaradt az a közösség is, amely számára a tudás, az anyanyelv és az összetartozás értéke mindennél fontosabb. Ez az erő és ez a folytonosság azonban elképzelhetetlen lenne a falu vezetésének támogató hozzáállása, az elkötelezett iskolavezetés és a hivatásukat szerető pedagógusok nélkül.”
Beszéde végén megköszönte a polgármesternek és a kollégáknak mindazt a segítséget, valamint azt az embert próbáló munkát, amelyet a mai, rohanó, digitális kihívásokkal teli világban a gyermekekért végeznek.
Külön köszönetet mondott a már nyugdíjas pedagógusoknak is, akiknek munkáját és elkötelezettségét emléklapok átadásával ismerték el.
Az ünnepi műsorban az iskola legtehetségesebb csoportjai léptek fel, amelyek nemcsak otthon, hanem a környező településeken és a testvértelepülésen is gyakran szerepelnek. A program vidám hangulatban zajlott. Kedves színfoltja volt az irodalmi színpad összeállítása, amely az egykori diákéletből mutatott be részleteket, a régi iskolai mindennapoktól egészen napjainkig.
A gyermekek felszabadult játéka, tánca, irodalmi előadása, éneke és prózai műsorszámai mind az iskola szellemiségét tükrözték: a múlt értékeinek őrzését és a hagyományok továbbéltetését.
Az ünnepi estet színvonalas műsorszámokkal köszöntötték a faluban működő Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola diákjai és pedagógusai is.
Az alkalomra kiadott Emlékkönyv szintén az ünnep hangulatát idézi:
„Ahol a tanulás és tanítás élmény, ahol megéljük a hagyományokat egy korszerű, biztonságos környezetben”.
Az emlékkönyvben tanulók, pedagógusok és egykori diákok vallanak régi és jelenlegi iskolájukról. Soraikból az iskola szeretete, a barátság, a jó hangulat, valamint a hála és a köszönet érzése csendül ki.
A volt pedagógusok bejegyzései előtt Németh László mottója olvasható:
„Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben csiszoljam kristályba.”
Az est szereplői éneklő kórusként köszöntötték az ünnepet, és köszönték meg tanítóik szeretetét és munkáját.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
