birosag02

Amit tiltanak, az iránt annál nagyobb az érdeklődés – régi, igaz mondás ez. A felvidéki magyarság körében (hál’ Istennek) egyre jobban elterjed annak kérelmezése, hogy eredeti magyar nevüket a hivatalos okmányokban is újra helyesen használhassák.

Nálunk persze mindennek megvan a procedúrája (de amikor önkényesen megváltoztatták, lágyítójeleztették neveinket, senki beleegyezését nem kérték, senki büntetését nem szabták ki), vagyis a magyar nevek beírása már nem gond (a 154/94 Z.z. törvény 19.§ . 6. bekezdése szerint), de a nők lánykori neve magyar használatának visszaszerzése nem mindenütt megy simán. Segítségünkre szolgált, hogy a közelmúltban a somorjai anyakönyvi hivatal munkatársának nyilatkozata ebben eligazítást, útmutatást adott. De úgy látszik, vannak nagyhatalmi irodai méltóságok, akiknek az erre vonatkozó rendeletek sem kötelező érvényűek.
Szőgyénben az anyakönyvi hivatalban sem ismerték a Szlovák Belügyminisztérium SVS – OVVS1 – 5010/03545-4 számú rendeletét, amely 2010. november 22-én kelt, miszerint a nők kérelmezésére, születési vezetéknevüket  –ová nélkül is beírhatják az anyakönyvi hivatalban. Sem Szőgyénben, sem Kéménden nem akarták ezt megtenni, annak ellenére sem, hogy akkor már az igénylők a fenti érvényes rendeletszámmal kérelmezték.
A vidéki hivatalok félelmét és tájékozatlanságát, mint kiderült, az alapozta meg, hogy a párkányi körzeti hivatal (ahová ezek a falvak tartoznak) vezetője, Jaroslava Bachová nem úgy magyarázta ezt az érvényes rendeletet, ahogy pl. Somorján, Dunaszerdahelyen stb. Sőt amikor az egyik igénylő felkereste őt, kezében az érvényes rendelettel, először fölényes magabiztossággal azt mondta: ezt neki meg kell kérdezni a felsőbb szervektől, és 3 napot kért a válaszadásra. Majd amikor újra megkereste őt mindkét igénylő, kénytelen volt „beismerni” az igazat, hogy létezik ama rendelet, s mikor arra kérték őt, tájékoztassa erről a falusi anyakönyvvezetőket, ezt megtagadta, azzal az indokkal, hogy majd érdeklődjenek nála a hivatalok.
Nos, nálunk, úgy látszik – főleg ha rólunk van szó – a hivatalnak mindent lehet. Kénytelenek leszünk hát civil vonalon biztatást adni (másra nincs lehetőségünk) a hivataloknak, hogy merjenek utánanézni jogaink ügyintézésének, s amint ez ismeretes, hivatala-hivatalnoka válogatja, ki mit mer megtenni érdekünkben vagy ellenünk itt, a szülőföldünkön.

Dániel Erzsébet, Felvidék Ma
{iarelatednews articleid=”27992,27697,27321,27302,27277,27241″}