A nemzetközi porondra hurcolt magyar belpolitikai acsarkodás ellenére Magyarország európai uniós elnöksége sikeres. Egyetlen olyan közös európai téma nem akadt, melyet a magyar kormány által koordinált uniós elnökség ne tudott volna érdemben előbbre vinni. Igaz, a sajtó, a média nem kapta fel ezeket a híreket, mert nem tartja látványosnak, botrányosnak, még csak közönségvonzónak sem, pedig sok döntés, amely 2011 első négy hónapjában született meg, az egyszerű emberek mindennapjait fogja befolyásolni.
A magyar elnökség az első három hónapban összesen 750 munkacsoport-ülést és 16 tanácsülést vezényelt le Brüsszelben. Sikeresen és hibátlanul szervezte meg Magyarország területén az uniós informális miniszteri találkozókat, a számos kísérő rendezvényt, mellyel az országot bemutatja és figyelmébe ajánlja uniós partnereinek.
De a közös európai politikák szempontjából is nagy jelentőségű döntések születtek meg. Áttörést sikerült elérni az energiapolitikában. Közép-Európa szempontjából életbe vágóan fontos a megállapodás arról, hogy minden tagállam energiaellátását legalább két, egymástól független forrásból kell biztosítani, tehát a térség észak-déli irányú energiahálózatait is ki kell építeni.
A másik nagy előrelépés az Európai Duna Stratégia területén történt, amely a Duna menti országok együttműködő, környezetbarát, összehangolt fejlesztési politikájának alapjait rakta le. És semmivel sem kisebb jelentőségű az európai romastratégia, amelynek fő kidolgozója az Európai Parlament részéről a magyar Járóka Lívia. Ha ezeket a tervezeteket júniusban végleg megszavazza az EU Tanácsa is, Magyarország elnöksége több, nagyon konkrét és hosszú távú eredménnyel zárul.
A kisebb horderejű, de Európa egészére nézve fontos döntések sorából fontos megemlíteni, hogy elindult a megerősített együttműködés az egységes szabadalmi oltalom létrehozására, ami szellemi értékeink, kreativitásunk gyümölcseinek előnyösebb kihasználását tenné lehetővé a kontinensen.
Az Európai Unió demokratikus berendezkedése javítása érdekében is született fontos döntés a magyar elnökség eddigi hónapjai alatt: a Tanács megállapodott az európai polgári kezdeményezés részletes szabályairól. A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új intézménynek köszönhetően az uniós állampolgárok közvetlenül felkérhetik az Európai Bizottságot, hogy az EU hatáskörébe tartozó területen – számukra fontos ügyben – új jogalkotási kezdeményezést tegyen.
A magyar kormány vezette elnökség komoly gazdasági, válságkezelő intézkedések meghozatalát is koordinálta. Az uniós gazdasági kormányzás részleteinek kimunkálása folyik, a Tanácsban már megszületett a megállapodás a hat jogszabályról, mely kötelező érvénnyel kiterjed majd a tagállamok pénzügyi gazdálkodásának felügyeletére, a makrogazdasági egyensúlytalanságok kezelésére. Ezeket a jogszabályokat és elképzeléseket az Európai Parlament is konstruktívan kezeli, így esély van rá, hogy a júniusi csúcson, vagy azt követően, a lengyel elnökség első heteiben kötelező érvénnyel el is fogadják.
A felsorolás unalmasnak is tűnhet, de szükség van rá, hogy a magyar EU-elnökség prioritásait legalább, s ne csak azt tudjuk róla, hogy annak kezdetekor egy történelmi szőnyeg okozott mondvacsinált problémát a magyar történelmi múlt tényeit elfogadni képtelen szemlélők számára. Meg azért is, hogy ne ragadjunk le a magyar elnökség értékelésekor ott, hogy Magyarországon ebben az időben született egy sajtótörvény, amely a választásokon elbukott szocialista-liberális politikusokat annyira sértette, hogy nemzetközi szövetségeseiket bevetve teleharsogták a világot, a demokrácia lélekharangját kongatva. Ám mint ismeretes, két-három mondat kifogást talált benne végül a sajtószabadság európai őre, s azt is a külföldről Magyarországra sugárzó médiák büntethetőségét illetően (nem büntethetők, csak kitilthatók).
A magyar elnökség negyedéves teljesítményét maga az unió, az Európai Bizottság és az Európai Parlament is sikeresnek értékelte. S ezen talán az sem fog változtatni, ha most újabb akciót indít a magyarországi szocialista-liberális ellenzék Magyarország ellen, ezúttal az új alkotmány, Magyarország Alaptörvénye ürügyén, annak brüsszeli felülvizsgálatát követelve. Ilyesmire Európában, de a világon sem volt példa. Arra meg különösen nem, hogy a bal-liberális értékrendet meghazudtolva, durva rágalomhadjáratot indítsanak politikusok Magyarország.
Szerencsére, a tények a magyar elnökségről magukért beszélnek. A nemzetközi szempontból sem egyszerű időszakban jól viseli az elnöklő országra háruló felelősségét a magyar kormány, és jól teljesít. Erről időszakosan el lehet terelni a figyelmet, egyszer azonban mindenképpen be kell majd ismerni.
Mészáros Alajos, EP-képviselő
