Peter Kresák alkotmányjogász, a Páneurópai Főiskola Jogi Karának oktatója egyértelműen alkotmánysértőnek tartja a nyelvhasználatról tartandó népszavazás felvetését. „A kérdés egyetemes emberi jogokat és szabadságjogokat érint, ezért nem írható ki róla népszavazás“ – összegezte szakmai véleményét.
Grigorij Mesežnikov, a Közéleti Kérdések Intézetének politológus-elnöke szerint „botrány, hogy bárki is felveti egy ilyen népszavazási kérdés alkotmányosságát. Ha összegyűlnének is mellette az aláírások, azokat azon nyomban a szemétbe kell dobni“ – fogalmazott. Mesežnikov emlékeztetett rá, hogy 1999-ben egy hasonló népszavazás kiírását Rudolf Schuster államfő már elutasította.
Mojmír Mamojka, a Smer-SD jogi szakértője viszont kijelentette: „jogi szempontból talán még meg lehetne védeni egy ilyen kezdeményezést, mert több érv szól mellette, mint ellene, politikailag viszont rendkívül érdekes lenne tudni, mekkora támogatottsága van az ilyen javaslatnak“. Mamojka szerint ez azért is szükséges lenne, hogy Szlovákia megmutassa Orbán Viktor magyar kormányfőnek, hogy képes védekezni a magyar befolyást kiterjesztő szalámitaktikája ellen.
A nemzetiek alelnöke, Rafael Rafaj annak hallatán, hogy a jogi szakértők alkotmánysértőnek tartják indítványukat, kijelentette: a polgárnak, mint a hatalom egyedüli hordozójának, joga van átírni az alkotmányt is, ezért eszük ágában sincs leállítani az aláírásgyűjtést. A népszavazáshoz 350 000 érvényes és hiteles támogató aláírás szükséges.
A szlovák alkotmány 93. cikkelye kimondja, hogy népszavazást tartani tilos az alapvető jogokról és szabadságjogokról, s az alkotmány 34. cikkelye e jogok közé sorolja a kisebbségi nyelv hivatalos használatát is. Ez persze nem jelenti még azt, hogy a Szlovák Nemzeti Párt petíciója nem lesz sikeres. Minden okunk megvan rá, hogy feltételezzük: belátható időn belül meglesz a szükséges támogatói létszám. Ismerjük az általános közhangulatot, s tudjuk azt is, hogy petíciós joga minden 15. életévét betöltött szlovákiai polgárnak van. Nem olyan régi – öt-hat éves – a szlovák középiskolások körében végzett felmérés sem, amelyben kétharmaduk magyarellenesnek és kisebbségellenesnek vallotta magát. Az sem titok, hogy a köztársasági elnök nemzeti elkötelezettségű oly mértékben, hogy a Szlovák Nemzeti Párt és a Smer támogatásával nyerte le másodszor is a tisztségét, és soha nem titkolta: ehhez a két párthoz áll legközelebb politikailag. (Olyannyira, hogy saját pártja be is olvadt a Smerbe.) Mivel pedig Mojmír Mamojka, a Smer állam- és alkotmányjogi szakértője a nyelvhasználati népszavazás-kezdeményezés kapcsán most olyan kijelentést tett, hogy „jogi szempontból talán még meg lehetne védeni”, nem kétséges az sem, hogy ezeken a jogi érveken dolgoznak már a mélynemzeti szakértők. Rövidesen eldől, össze tudnak-e hozni olyan konstrukciót, hogy Ivan Gašparovič államfő a népszavazást kiírhassa. Mert a nemzeti oldal célja, hogy legyen népszavazás, legyen kampány a kisebbségek, elsősorban a magyarok ellen, legyen mivel elvonni a kormány figyelmét – meg a közpénzt – az igazán kezelendő feladatokról. Ha ez a cél teljesül, az sem fog számítani, ha a népszavazás érvénytelen lesz. (Ha pedig még sem, az kor- és kórtünet lesz a szlovák nemzet állapotáról, elvégre: eddig egyedül az EU-csatlakozást szavazta meg a választópolgárok abszolút többsége, minden más kezdeményezés kudarcba fulladt.)
Ha érvényes lesz a népszavazás, akkor sem lesz következménye. Ezt a hipotézist alátámasztja még egy igen fontos dolog. Szlovákia alkotmánya nem ismer ügydöntő népszavazást. Ha a nép a referendumon megszavaz valamit, annak akkor lesz kézzel fogható eredménye, ha azt a parlament is napirendjére tűzi és elfogadja. Aki a hatályos alkotmányt és népszavazási törvényt ismeri, és mindezt tudja, azzal is tisztában van, hogy cinkelt lapokkal játszik most a nemzeti ellenzék. Nem feltételezhető ugyanis, hogy a jelenlegi szlovák politikai többség egy evidensen alkotmányellenes jogszabályt fogadjon el, az pedig még kevésbé, hogy Szlovákia nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit megszegve az ország alkotmányát úgy módosítsa, ahogyan azt Ján Slota elképzeli. Az ugyanis már megszűnne „magyarkérdés” lenni.
{iarelatednews articleid=”28041″}
