Régi igazság, hogy az ember a szüleit, testvéreit nem, csak a barátait válogathatja meg. Ebből adódóan senki sem tehet sem származásáról, sem elődeiről. Ja, az más lapra tartozik, ha valaki bizonyos érdekből megtagadja őseit.
Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap egy kedves szlovák ismerősöm azt fejtegette nekem, hogy én és az itteni magyarok tulajdonképpen szlovák magyarok, illetve magyarul beszélő szlovákok vagyunk, akiknek legfeljebb csak az ükszülőik voltak magyarok. Mivel nem először hallottam velünk, szlovákiai magyarokkal kapcsolatban ilyen és hasonló magyarázatot, azt ne mondjam, sületlenséget, szükségesnek tartottam egy röpke történelmi fejtegetést tartani a már nem éppen fiatal atyafinak.
A dolgok jobb megértése végett elmondtam neki, hogy például azok a szlovákok vagy magyarok, akik a múlt század első évtizedeiben kivándoroltak Amerikába, és ott is maradtak, azokat jogosan nevezhetjük amerikai szlovákoknak, magyaroknak. Ott született gyermekeik, unokáik persze már amerikaiak lettek, legfeljebb elmondhatják magukról, hogy magyar vagy szlovák származású amerikaiak.
Nyomatékosan kihangsúlyoztam ismerősömnek, merőben más a helyzet a Szlovákiában élő magyarokkal, mivel nekik, nekünk más történelmi előzményeink vannak. Mi nem vándoroltunk ide, nem települtünk ide – mi itt őshonos lakosok vagyunk, ami azt jelenti, hogy már ezer éve itt élünk. Arról pedig végképp nem tehetünk, hogy az elmúlt közel 100 év alatt megkérdezésünk nélkül többször tologatták fejünk felett a határokat.
Hogy jobban megértse az atyafi a lényeget, apai nagymamámmal példálóztam, aki hála Istennek, 96 évet élt, s ez idő alatt ötször cserélt hazát úgy, hogy szinte ki sem mozdult a szülőfalujából. Az Osztrák-Magyar Monarchiában született. A Monarchia felbomlása után faluját az I. Csehszlovák Köztársasághoz csatolták, majd húsz év múlva néhány évig újra Magyarország részét képezte a település, aztán ismét Csehszlovákiában találta magát. Az ország kettéválása után pedig a Szlovák Köztársaság állampolgára lett…
Látva, hogy kedves ismerősöm érdeklődéssel hallgatja, amiről beszélek neki, végezetül már csak azt igyekeztem megértetni vele, hogy az ükszülőim valóban magyarok voltak, és abban a faluban születtek, ahol az unokájuk, vagyis az én nagymamám. És nemcsak a nagyim gyerekei, köztük az édesapám születtek ott, hanem én is. Akkor én, tettem fel a kérdést, miért lennék szlovák magyar? Vagy: magyarul beszélő szlovák? Én Szlovákia adófizető, törvénytisztelő polgára vagyok, akinek anyanyelve és nemzetisége magyar.
Ráadásul, tettem még hozzá: nekem már 1986-tól az olvasható a személyi igazolványomban, hogy Bodzsár Gyula.
