A Magyar Tudományos Akadémia 2011. évi rendes Közgyűlésén az Akadémia elnöke két külhoni magyar kutatónak Arany János-érmet, egynek pedig Fiatal Kutatói Díjat adományozott. Az Arany János-díjat a felvidéki Sándor Anna nyelvész és az erdélyi Biró Domonkos vehette át a Külső Tagok Fórumán.
Pálinkás József a kulturális nemzet összetartásának fontosságára hívta fel a figyelmet, és köszönetet mondott a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnökének az áldozatos munkáért.
– A nemzet nem állapot, hanem feladat – fogalmazta meg a határon túli magyarsággal kapcsolatos érzéseit az Akadémia elnöke a Külső Tagok Fórumán. Pálinkás József köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a kulturális nemzethez tartozásnak táblák, határok vagy kerítések nem lehetnek az akadályai. Szavaiból kiderült, vállalni kell a kulturális nemzet és összetartozás feladatát, minden nap dolgozni kell érte, Debrecentől Szabadkán át, New Yorkig mindenütt, ahol a magyar nemzethez tartozók élnek. A feladat sok apró részből tevődik össze, ezek közé sorolható az áldozatos szervező munka is, amelyről a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke tett tanúbizonyságot – emelte ki Görömbei András munkáját az Akadémia elnöke. – Nem ismertem olyan embert, aki nála nagyobb szeretettel, odafigyeléssel munkálkodott volna ezen az ügyön – mondta Pálinkás József, köszönetét kifejezve az odaadásért. Az elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy az Akadémiai törvény 2009-es módosítása az MTA közfeladatává tette a kulturális nemzet tagjaival való kapcsolattartást. Az elnök gondolatai zárásaként átnyújtotta Görömbei Andrásnak az elnöki bizottság 2006-2011-es tevékenységét bemutató Nemzeti Önismeret című kötetet, amely a Közgyűléshez kapcsolódóan jelent meg.
Az Akadémia elnöke ezt követően Arany János-díjakat és Arany János-érmeket adott át Biró Domokosnak, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara oktatójának és Sándor Annának, a nyitrai Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék kutatójának és oktatójának. Fiatal Kutatói Díjat vehetett át Pósa Mihály, az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Kara Gyógyszerészeti Tanszékének docense. Halász Albert szlovéniai külső köztestületi tag és Hámos László, a Magyar Emberi Jogok Alapítványának elnöke Arany János-érmet vehetett át.
– Kutatásaim a nyelvhez kötődnek, s köztudott, hogy a nyelv sok egyéb funkcióján kívül a nemzet és egy-egy közösség azonosítását is ellátja. Kisebbségi helyzetben a nemzeti hovatartozás kifejezése mellett a közösség megmaradásának is a leghatékonyabb eszköze. Ebből kiindulva tudományos tevékenységemet nemcsak az objektív nyelvi tények feltárására irányítom, hanem a különböző nyelvi adatok mögött meghúzódó társadalmi, lélektani és egyéb összefüggéseket is kutatom, mert a kisebbségeket érintő dolgokra csakis az okokat feltárva lehet megoldást találni, s csakis ezáltal válhat a nyelvészet hasznos tudománnyá. Ez az elismerés újabb erőt és lendületet ad a tudományos munkához, s megerősít abban a hitemben, hogy nyelvészeti munkásságom mind az egyetemes magyar, mind pedig a szlovákiai magyar tudományosság szempontjából hasznos és értékmentő. Az Arany János-díj növeli a nyitrai magyar tanszék tudományos tevékenységének ismertségét és elismertségét, sőt az egész szlovákiai magyar tudományosságnak és közösségnek is a hasznára válik – összegzett a Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjban megosztva részesülő Sándor Anna, aki által a nyitrai Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék nagyszerű tudományos, oktatási és emberi közösséggé érett az elmúlt években, meghatározó tényező lett a szlovákiai felsőoktatásban, az egyetemes és a kisebbségi magyar tudományban és kultúrában.
Az értékteremtő tudományos tevékenység alapfeltétele a tehetség és a szakmai felkészültség mellett a becsülettel végzett tudományos munka, amelynek hajtóereje a tudásszerzés és az alkotó értelmiségi hivatástudat. Úgy vélem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által adományozott Arany János-díj a személyes erőfeszítések jutalmazása mellett a Sapientia egyetemen dolgozó munkatársak tudományos teljesítményét is elismeri. Meggyőződésem, hogy az anyagtudományt gazdagító tevékenységünk elismerése ösztönzi azokat a fiatalokat, akik a sokszor nehéz körülmények ellenére is a szülőföldjükön szeretnének maradni. A díj felkelti egyetemi hallgatóink érdeklődését a tudomány iránt – nyilatkozta Biró Domokos. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara oktatója megosztva részesült Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjban oktatói, kutatói és eszközfejlesztő munkásságának világviszonylatban jegyzett tudományos eredmények elérésének, valamint szülőföldjén megvalósított kutatásának elismeréseképpen.
Számomra a tudomány célja, hogy feltárja és megmagyarázza a természeti jelenségeket és az azok közötti ok-okozati összefüggéseket. A tudományt azonban nem lehet szakmaszerűen művelni. A tudománnyal foglalkozni igazán akkor érdemes és célszerű, ha azt az ember személyes érdeklődésből teszi. Egy-egy kutató bizonyos természeti-társadalmi jelenségek magyarázatát más és más szubjektív tartalommal egészíti ki, és így a tudomány művészi jelleget kap. Számomra az Arany János-díj nagy megtiszteltetést és elismerést jelent mind a tudomány, mind az egyetemes magyarság tekintetében. A díj ráirányítja a figyelmet arra, hogy a szülőföldön, Délvidéken is lehet elismerő tudományos munkát alkotni. Remélem, hogy az Arany János-díj Magyarországon segít új tudományos kapcsolatokat létrehozni – vélekedett Pósa Mihály, aki Fiatal Kutatói Díjat vehetett át. Az idei kitüntetett oktatói és kutatói munkájával egyszerre erősíti a magyar és a nemzetközi tudományosságot: közreműködik a vajdasági magyar utánpótlás kinevelésében, és jelen van a nemzetközi tudományos világban.
Rendkívül megtisztelő számomra, hogy Arany János-érmet vehetek át. Úgy érzem, ez nem csak az én munkámat dicséri, hanem az egész muravidéki, illetve szlovéniai magyar közösségét is. Viszonylag kevesen vagyunk itt, akik ápoljuk a magyarság hagyományait, és nekünk is csupán munka mellett van lehetőségünk. A tudományos kutatások elvégzésén túl egy szlovén néprajzi tanszék, illetve egy új tudományos intézet alapítását is tervezem. Engem a magyarság és a magyar tudományosság iránti elkötelezettség késztet cselekvésre. Mivel Szlovéniában a külső akadémiai díjazásnak nincs hagyománya, így az elismerésnek számomra alapvetően eszmei jelentősége van, ami felbecsülhetetlen – nyilatkozta az Arany János-éremmel kitüntetett Halász Albert, aki tudományos, kutatásszervezői, írói, valamint média- és közéleti tevékenységével közel két évtizede szolgálja a muravidéki magyar közösséget.
Világéletemben az identitás kérdése foglalkoztatott. Miként tudnak a nemzettársaim a környezetükhöz viszonyulni, magyarként talpon maradni azon eltérő körülmények között, amelyekbe legtöbbször az akaratukon kívül sodródtak? Párizsban született és Amerikában nevelkedett magyarként mindig szorosabb kapcsolatot éreztem a Magyarországon kívül élő magyarokkal. Minket a kényszerű vándorlás köt össze. A különbség köztünk csak annyi, hogy a Kárpát-medence esetében a határok vándoroltak ide-oda, mi, nyugaton élők pedig elvándoroltunk, legtöbben menekülésre kényszerültünk. Valamennyien idegen földön találtuk magunkat, és ott kellett helytállnunk. Örömteli élmény, amikor a magyar tudományos élet tekintélyes intézménye a külhoni magyarság, és ezen belül az alig ismert nyugati magyar közösség eredményeit méltányolja és jutalmazza. Az anyaországnak ez a nemes gesztusa erősíti az összetartozást – mondta az Arany János-éremben részesülő Hámos László, a Magyar Emberi Jogok Alapítványának elnöke.
A díjazott a magyar diaszpóra öröksége megóvásának szükségességét hangsúlyozta előadásában. Hámos László 1976-ban indította el azt a jogvédő alapítványt, amely a kisebbségben élő magyarok jogfosztottságára hívta fel a világ döntéshozóinak figyelmét. Beszámolójából kiderült, hogy bár az Egyesült Államokban élő mintegy 1,4 millió magyarnak csak hét százaléka használja otthonában a magyar nyelvet, sokan közülük megfelelő kapcsolatokkal, tudással és társadalmi súllyal rendelkeznek egy-egy fontos ügy előmozdításához. Az előadó, ismertetve az alapítványa által részben adományokból, részben magyarországi segítséggel lebonyolított programokat, rámutatott arra, hogy a világban szétszórtan élő magyarok a tudomány számos területén járulnak hozzá az emberiség fejlődéséhez.
A közelmúltban megalakult a New York-i Magyar Tudományos Társaság az Akadémia rendes tagjai, valamint külső és tiszteleti tagok és a köztestületi tagok részvételével, számolt be Záborszky László, a társaság alelnöke a Külső Tagok Fórumán. A szerveződés, amelynek Magyarország konzulátusa adott helyet, hármas céllal jött létre, fórumot teremt annak a külső tudományos erőforrásnak, amely a hazai tudományos életbe becsatornázható. Tudományos ismeretterjesztő előadásokat rendez az Egyesült Államokban élő magyaroknak, és a jövőben a magyarországi kutatók számára ösztöndíjat is létrehoz.
Tóth Pál Péter, az MTA doktora a Magyarországot 1948-ban elhagyni kényszerült Rézler Gyula szociológus életpályájának és támogató munkájának ismertetésével szép példát mutatott be a mecenatúrára. Az Egyesült Államokban letelepedett tudós 1995-ben saját vagyonából alapítványt hozott létre, amely magyar kutatók számára biztosít ösztöndíjat. A 2000-ben elhunyt Rézler Gyula alapítványa jelenleg négy ösztöndíjat működtet.
A VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előkészítéséről tájékoztatott Pozsony Ferenc, a szervezőbizottság elnöke és Péntek János alelnök. – Az augusztusban Kolozsvárott megrendezett konferencia alkalmat ad az erdélyi magyar kultúra és tudományosság bemutatására is – hangsúlyozta Pozsony Ferenc. A hungarológia, a nyelvészet, az irodalomtudomány, a történelem, a néprajz, a zene- és színháztudomány, a képzőművészet és építészet, a szociológia, a politológia, a filozófia valamint a demográfia szekcióiban hétszáz előadást követhetnek nyomon az érdeklődők. Péntek János, aki az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke is egyben, úgy fogalmazott, erdélyiként egy álma vált valóra azzal, hogy Kolozsvár ad helyet a kongresszusnak. Az eseményen várhatóan részt vesz Magyarország és Románia elnöke, a két ország akadémiájának vezetője és a kulturális miniszterei is.
Gulyás Balázs, a Nyugati Magyar Tudományos Tanács elnökét, Frühling Jánost képviselve arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar kormány egyre több jogot biztosít az anyaországon kívül élő magyaroknak. Gulyás Balázs kezdeményezte, hogy a külső tagoknak is két rendes, két levelező, két külső és két tiszteleti tag felterjesztéséhez legyen joguk, éppen úgy, mint az Akadémia anyaországi tagjainak.
A Külső Tagok Fórumának résztvevői vita keretében mondták el a közösséget érintő észrevételeiket, problémáikat. Felmerült, hogy a nyugati magyar tudományosság képviselőitől érkező hagyaték vagy könyvtár gyakran nem kap kellő figyelmet Magyarországon. Mezey Pál felszólalásában jelezte, hogy ennek orvoslására százezer forintos pénzadománnyal járul hozzá.
Az Akadémikusok Gyűlése, hétfői zárt ülésén, levelező tagjainak sorába választotta Tóth Miklóst. Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet igazgató-helyettese az egy évvel ezelőtti, akadémikusválasztó Közgyűlés előtt megkapta az Agrártudományi Osztály támogatását, ám a kutatóval szemben fegyelmi eljárás indult, amely az akadémikusválasztás napján vizsgálati szakaszban tartott, így a testület akkor a tagságáról nem szavazott. A vizsgálat később az akadémiai tagságot kizáró fegyelmi vétséget nem állapított meg, így idén az elnök a Közgyűlés elé terjesztette a Tóth Miklós levelező tagságáról szóló javaslatot.
