2001. június 19-én – az első Orbán-kormány idején – fogadta el 92 százalékos támogatottsággal a magyar Országgyűlés a kedvezmény-, illetve státusztörvényt. A jogszabály ellen egyedül az SZDSZ szavazott.
A státustörvény megalkotását tulajdonképpen a trianoni békediktátum (1920. június 4.) kényszerítette ki, melynek következtében Magyarország elvesztette több millió állampolgárát. „A szomszédos államokban élő magyarokról” címet viselő 2001. évi LXII. törvény eredeti preambuluma a törvény céljaként határozza meg azt, hogy „a szomszédos államokban élő magyaroknak az egységes magyar nemzethez való tartozása, szülőföldjükön való boldogulása, valamint nemzeti azonosságtudata” a jogszabály kínálta eszközök segítségével is biztosítva legyen. A törvény oktatási-nevelési támogatáshoz juttatja a határon túli magyar iskolák tanulóit, illetve a Magyarországon igénybe vehető kedvezményeket (pl. utazási kedvezmény, diákkedvezmény) szabályozza, melyeket az ún. Magyar igazolvány vagy Magyar hozzátartozói igazolvány kiváltásával vehettek/vehetnek igénybe a határon túli magyarok.
A státustörvény több módosításon esett át. Előbb 2003-ban a szocialista kormány módosította. Ezt az EU-normákkal való harmonizálással indokolta, ám gyakorlatilag úgy „hígították” fel a törvényt, hogy abból kikerült minden olyan elem, amely a románok és a szlovákok véleménye szerint nem felelt meg az európai normáknak. Legutóbb ez év januárjában szorult módosításra, mégpedig azért, hogy a Magyar igazolvánnyal rendelkező magyar állampolgárságot megszerző határon túli magyarok ne essenek el az addigi támogatásoktól. Az eredeti törvény kedvezményei ugyanis nem vonatkoztak a magyar állampolgárokra. A támogatás feltétele ezentúl ma az, hogy valaki a szomszédos államokban éljen, s magyar ajkú legyen – akár magyar állampolgár, akár nem, igényelheti a támogatást.
