Éjfélkor lezárul a 2011-es népszámlálás Szlovákiában, néhány óránk van még tehát arra, hogy kitöltött adatlapjainkat átadjuk a számlálóbiztosoknak, ha eddig még nem tettük meg.
Az adatgyűjtés május 21-én kezdődött. Az űrlapokon sok kérdés nem szerepelt. A korábbiakhoz képest számos kérdés eltűnt, néhány új viszont felkerült rá. A nem, a családi állapot és a műveltségi szint mellett szerepelt az adatlapon, hogy ki a család feje, megegyezik-e az állandó lakhely a leggyakoribb tartózkodási hellyel, van-e mobiltelefonunk, értünk-e a számítógéphez, van-e otthon internet-hozzáférésünk, tudjuk-e kezelni az egyes programokat. Tévére, rádióra, egyéb tartós fogyasztási cikkek birtoklására nem volt kíváncsi az adatgyűjtő, de Európa sem, hiszen uniós kritériumok alapján születtek a kérdések. Érdekelte viszont őket, hogy lakásunk-házunk akadálymentes-e, s használunk-e benne klímaberendezést.
2011-ben elektronikusan is kitölthettük az adatlapokat. A május 29-ei záros határidőig több mint 563 ezer adatlap érkezett be így. A 20 ezer számlálóbiztosnak az űrlapok kiosztása-begyűjtése mellett is bőven akadt dolga. Sokan a legnagyobb igyekezet ellenére sem találtak élő embert a nagyvárosok társasházainak nem kevés lakásában, s bár az állandó lakhelyre bejelentett tulajdonos adatlapját a kezükben tartották, kitöltetlenül lesznek kénytelenek leadni azt.
Nehezítették a munkát az utolsó pillanatban közzétett adatvédelmi aggályok is, melyeket a adatvédelmi hatóság fogalmazott meg arra figyelmeztetve, hogy az adatgyűjtés nem névtelen. Napokig tartott a háborgás az országban, a népszámlálás már-már meghiúsulni látszott. Közjogi méltóságoknak, sőt az ügyészségnek is meg kellett szólalni, hogy ne féljenek az emberek, adataikkal senki nem élhet vissza.
Hogy más, a személyiségi jogainkat valóban sértő és veszélyeztető esetekben adatvédelmi hatóságunk miért változott fogadott némaságban élő szerzetessé, most meg nagyhírtelen miért kezdett el hangosan tiltakozni – helyettünk –, megtudni aligha tudjuk. Hiába vártam korábban, a biometrikus úti- és személyi okmányok egyetemes bevezetésekor, hogy szóljon valamit az adatvédelmi biztos, elvégre ott az íriszmintámat, sőt az ujjlenyomatomat tervezik elvenni, sőt a DNS-mintám is szóba jött, merthogy aki él és mozog, potenciális terrorista. Amerikába sem fogok utazni soha; mi köze Sam bácsinak a bankszámlám számához és állásához… De: levédettebb személyi azonosító számom (tudják: a rodné číslo) is közforgalomban van, nem érkezik postán olyan hivatalos hatósági levél, melynek a címzésében ne lenne feltüntetve. Peckesen ott díszeleg a személyi azonosító igazolványomon is, ennek alapján tart nyilván az adóhivatal, a szociális és az egészségbiztosító, de még a szociális segélyeket folyósító hivatal is… Nem tudom, kitől akarták most megvédeni a személyes adataimat.
Magamtól talán? Vagy attól akartak óvni, hogy az országban dúló nagyszlovák-nemzeti kakofónia ellenére beírjam az igazi nemzetiségemet, anyanyelvemet, felekezeti hovatartozásomat? Hogy ne magyar vagy roma stb. legyen az ember, hanem eszkimó vagy sziú, mint tíz éve, mert különben biztosan meg fogják találni valakik. Valakik, akik vissza fognak élni a legszemélyesebb személyi adataival…
Remélem, sokan gondolták végig a fentieket, s töltötték ki a törvénynek megfelelően az űrlapot, a mi kisebbségi érdekünkben is.
