Bombasztikus ötlettel állt elő a német és a francia kormányfő: európai gazdasági kormányzatot kellene mihamarabb létrehozni. Annyira meglepte ez a javaslat Európa vezető politikusait, hogy képtelenek voltak pozitív reakció kinyilvánítására.
Eközben nyilván tudatosították: eddig is az történt az EU-ban, amit a két legerősebb hatalommal bíró tagország javasolt, vagy amivel egyetértettek. S nyilván tudatosították azt is: az európai integráció a stratégák fejében jóval előbbre tart, mint azt sokan gondolták. Egy éve álmodni sem mertek arról, ami az európai gazdasági kormányzat javaslatában szerepel: a tagországok alkotmányában rögzített kiegyensúlyozott, hiány nélküli gazdálkodás, a társasági adóalapok harmonizációja és a pénzügyi műveletek megadóztatása. Innen már egy lépésre kerülünk az Európai Egyesült Államoktól. A külső szemlélőben felmerülhet: a tőzsdei kilengések, a pénzpiaci bukfencek következménye vagy okozója, az egyre erőteljesebb integráció gondolata.
Tegyük hozzá: a pénzpiacokat, a tőzsdéket nem hatotta meg az erőteljes európai integráció javaslata, konkrét garanciákat követelnek. Számukra a leghatékonyabb megoldást a közös eurokötvény kibocsátása jelentené. Ezzel viszont nem ért egyet Németország és az euróövezet fegyelmezett államháztartással bíró tagországai, amelyek élvezik a pénzpiacok bizalmát. Németország ma a pénzpiacokon 2,32 százalékos kamatlábbal tudja elhelyezni állami kötvényeit, Hollandia 2,69 százalékos, Finnország 2,72 százalékos, míg Ausztria 2,9 százalékos kamatlábbal. Nyilván nem érdekük, hogy ők is közös eurokötvényeket bocsássanak ki államháztartási hiányuk fedezésére, amelyek mondjuk 4,7 százalékos kamatlábbal lesznek elhelyezhetők a piacokon. Naná, hogy Franciaország, a másik nagyhatalom egyetértett az eurokötvényekkel, mert bonitása a pénzpiacokon egyre romlik, egyre kisebb a bizalom államkötvényei iránt. Az elemzők Olaszország után a sorban következő problémákkal küszködő országnak tartják. Érthető, hogy az eurokötvény nagyon is megfelel Görögországnak, amely ma majdnem 15 százalékos kamatlábbal tudja elhelyezni az államkötvényeit és a legnagyobb baja ebből származik. Ekkora kamatlábbal kibocsátott kötvények utáni tartozás nem átfizethető. Fizikai képtelenség. Hasonló cipőben jár Írország, Portugália és Ciprus. A kamatlábak pedig a pénzpiacok bizalmának kifejezői, az illető ország iránt mekkora bizalommal vannak a tekintetben, hogy az vissza tudja majd fizetni tartozásait, amikor a kötvények futamideje lejár.
Szlovákia ma a pénzpiacok bizalmi rangsorának közepén helyezkedik el, 4,55 százalékos kamatlábbal. Valamivel jobb helyzetben, mint Szlovénia, Olaszország és Spanyolország. Hamarosan el kell döntenie: az elit csoportban marad a szigorú feltételek és megkötések mellett, avagy kikerül onnan. Ősszel a törvényhozás, valamint az európai központi szervek döntenek erről. Egyre valószínűbb az, hogy a SMER átlendíti a kormánykoalíciót a holtponton, besegít a Lisszaboni Szerződés kibővítésének jóváhagyásánál. Ez az egyik előfeltétele az euró Állandó Stabilitási Mechanizmusa (az euró 2. védősánca) jóváhagyásának a törvényhozásban. Besegít majd a többi vonatkozó törvény és államközi szerződés jóváhagyásánál is, amelyeket nem kell alkotmányos többséggel elfogadni. Az SaS szavazatait kell majd pótolniuk. Szlovákia minden bizonnyal eleget fog tenni a mechanizmusban lefektetett kötelezettségeinek, a kérdés csupán az, hogy tisztában vagyunk-e annak drasztikus következményeivel. Idő kérdése, mikortól kell majd kiegyenlített állami költségvetéssel élnünk, amely alapvetően fogja megváltoztatni a költségvetés kiadásait, a kormány költekezési stratégiáját. Emellett ki kell majd segítenünk a felelőtlenül gazdálkodó országokat a bajból. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági növekedés megtorpanhat, akkor sokkal, de sokkal szerényebb költségvetési keret fogja szolgálni a hazai szükségletek kielégítését, mint ma.
Mivel az eurokötvény elfogadása ma még irreális, komoly bizalmatlanság övezte az európai gazdasági kormányzat javaslatát, egy vargabetűt követően visszakerültünk a holtpontra, marad hát az euró Állandó Stabilitási Mechanizmusa. Nem hiszem, hogy a pénzpiacok sokáig tűrik még az európai csúcspolitikusok tili-tolizását. Semmi jót sem jósolhatunk az őszre, a piacok majd megfelelően fognak reagálni a kialakult helyzetre. Abban pedig nem lesz semmi köszönet. Fel kell készülnünk arra, hogy ősztől már csak rossz és rosszabb megoldások közül választhatunk. Tudatosítanunk kell: nem lehet a végtelenségig folyamatosan növekvő hitelre élnünk, meg kell majd szoknunk: addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Mindez a jövő gazdálkodását illeti. Az eddig felhalmozott tartozásokról említést sem tettünk. Na, az egy másik komoly problémahalmaz, amely megoldásra vár. S mindkét halmaz fej fej mellett, párhuzamosan érint majd bennünket. Fel kell készülnünk arra is, hogy a jövő évtől semmi sem lesz úgy, mint ahogy eddig megszoktuk. Sem az euróval, sem az uniós tagországok állami költségvetésével. Az állami kiadásokat illetően nagyon komoly változások tanúi leszünk.
Farkas Iván,
az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
