A Szabad Újság 36. számában (szept.7.) megszólalt két szakember az érvényes közoktatási törvény készülő módosításával kapcsolatban, amely magába foglalja azt a lehetőséget a nemzeti kisebbségek számára, hogy iskoláikban egyes tantárgyakat szlovák nyelven oktassanak.
Különös, hogy az egyikük, aki a nagypolitikában is tapasztalt oktatási szakember, azonnal megérezte az „ártatlan” megfogalmazásban rejlő veszélyt, és riadót fúj. Másikuk, a kormánykoalíciós Most oktatási szakértője pedig csak könnyedén elhárította a felvetett problémát, amellyel nem kell különösebben foglakozni. Sőt, egy ún. sikertörténettel igyekszik elkendőzni a kérdést. Sikertörténet? Külön fejezet a nemzetiségi oktatásról? De miről is szól? Többek között a J. Mikolaj-féle ravaszságot tartalmazza, az egyes tantárgyak szlovák nyelvű oktatásának lehetőségéről.
Nem szabad félvállról kezelni a hazai magyar oktatásra és egyúttal közösségünkre leselkedő bármilyen veszélyt. Résen kell lennünk! A készülő jogszabály megtévesztő módon fölkínálja a lehetőséget. Mi lesz a folytatás, hogyan kerül majd alkalmazásra? Lappangó veszély, amely úgyszólván fölismerhetetlenül beszivárog a tudatba – sok szülő észre sem veszi. Hogyha hatályba lép a tervezett módosítás az említett lehetőséggel, ki dönti majd el, hogy melyik osztályban milyen tantárgyak esetében cserélik föl az anyanyelvet az államnyelvre? Az iskolaigazgató, a tanári kar, az osztályfőnök vagy a szülők? De mi lesz azokkal, akik hűek maradnak anyanyelvükhöz – a magyar nyelven való oktatáshoz. Viszont azok, akik szlovákul fogják az egyes tantárgyakat tanulni, lassan de biztosan és céltudatosan elindulnak a magyar nyelvtudás szűkítésének, azaz a fokozatos asszimilációnak az útján. Jövőnket tekintve – a spekuláló szülőknek köszönhetően – már régen van egyértelmű veszteségünk: az a több mint 20% magyar fiatal, aki szlovák iskolába jár. Egyes tantárgyak szlovák nyelvű oktatása – nagyvonalú ajánlat. Valójában szerény kezdetnek tűnik, de a múltból tudjuk, nemegyszer meggyőződtünk róla, hogy végül mi is a valódi szándék.
Ebben a kérdésben nincs félmegoldás. Egységesen és határozottan kell föllépnünk, ha meg akarjuk menteni az utánunk jövő nemzedékek magyar öntudatát és szilárd önazonosságát. Nyíltan és rendíthetetlenül kell kiállnunk azért, ami emberi jogaink szerves része – nincs helye semmiféle kompromisszumnak! Vegyük észre végre a szívós és következetes, a többségi nemzet gyakran árnyaltan tervezett elnemzetlenítési törekvéseit!
Tulajdonképpen minek ez a ravaszul fölkínált lehetőség? Nincs rá szükségünk, nem kell! Ha magyar iskola, akkor magyar nyelven tanítsanak minden tantárgyat. Így lehet a legjobban az új ismereteket megérteni és elsajátítani a tudást – már J. A. Komenszky is ezt vallotta. Ne bonyolítsuk a gyerekek életét, ne kényszerítsük őket olyanra, ami nekünk sem lenne jó.
Az eddigi gyakorlat, tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy aki tovább akar tanulni, illetve képezni magát, később – felnőtt fejjel – bármilyen nyelven is el fogja tudni sajátítani a szakmájához szükséges tudást. De csak akkor, ha az anyanyelvén „alapozott”.
Kinek hasznos az ilyen, elénk tárt lehetőség? Nekünk, felvidéki magyaroknak nem! Ne hagyjuk magunkat félrevezetni!
Duka Zólyomi Árpád
