„A határon kívül élő állampolgárok parlamenti képviselete – A külföldön történő szavazás, példák és kihívások” című konferenciát annak szellemében hívták életre, hogy megismerjék a választójogi kérdésekben jártas, nemzetközileg elismert szakértők nézeteit.
Európai példák
Joelle Garriaud-Maylam francia szenátortól a franciaországi, Manuia Aguiar egykori portugál képviselőtől a portugál, majd Guidon Tintori a Leideni Egyetem tanárától az olaszországi példákat ismerhette meg a hallgatóság. Franciaországban egy folyamatos jogkiterjesztés következményeként ma a felsőházban 6 szenátor, az alsóházban pedig 11 képviselő érvényesítheti a 2,5 millió külföldön élő francia állampolgár érdekeit. Amellett, hogy mára már államtitkári szinten foglalkoznak a határon túli franciákkal, elvi kérdésnek tekintik, hogy minden francia állampolgár rendelkezzen választójoggal függetlenül attól, hogy csak a francia, vagy akár más állampolgárság birtokosai is.
Portugáliában is sor került a nemzetfelfogás átértelmezésére, s a területi elv helyett a nemzethez tartozás – a valós kapcsolat (genuine link) állam és polgára között – került előtérbe. A portugál diaszpóra a világban 4 képviselőt juttathat a parlamentbe. A négymillió külföldön élő portugál választási hajlandósága azonban igen csekély. A négymillióból, ugyanis alig 200 ezren iratkoztak fel a választói névjegyzékre, mely kevesebb, mint 20%-os részvételi arányt mutat. Az elnökválasztás során viszont már jelentős szerepet tölthetnek be a külföldről leadott szavazatok. Manuia Aguiar elmondta, hogy a választási technikán javítani kell, mert a postai úton való szavazás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a külföldi állampolgár szavazata nem érkezik be időben, amit az érvénytelen szavazatok nagy aránya is mutat.
Olaszországban egy 2001-es törvénymódosítással tették lehetővé a külföldön élő olaszok szavazását, melynek köszönhetően 6 szenátort és 12 képviselőt küldhetnek a törvényhozásba a határon túliak. Ezzel egyidőben létrehozták a Határon Túli Olaszok Minisztériumát is. Guidon Tintori szakértő szerint a jogszabály nem kellően átgondolt, mivel túl könnyűvé vált a hozzáférés az olasz állampolgársághoz, melynek köszönhetően akár a négy generáció óta Dél-Amerikába kivándorolt olaszok is – az európai uniós útlevél megszerzése érdekében – felvehették az olasz állampolgárságot.
Példák a szomszédból
Varga Attila RMDSZ-es román parlamenti képviselő keleti szomszédunk választási rendszerét mutatta be, ahol a külföldön élő románok szavazati joga nem tekint vissza nagy múltra. A rendszerváltást követően ugyanis 1991-ben romániai lakcímhez kötötték a választójogot, s tisztán listás választáson keresztül töltötték be a parlamenti mandátumokat. A 2008-as módosítás már tisztán egyéni körzeteket hozott létre. A román diaszpóra így 4 képviselőt és 2 szenátort juttat a törvényhozásba. Ebben rendszerben egy-egy képviselőt választ az Európai Unió, Eurázsia (EU-n kívüli Európa és Ázsia), Amerika és Afrika románsága. A két szenátor között pedig Európa és Ázsia, valamint Amerika és Afrika felosztás működik. Ismeretes, hogy az elnökválasztás során döntő jelentőséggel bírtak a külföldről leadott szavazatok. 70 ezer szavazattal nyert Basescu, külföldről pedig majd 150 ezer szavazat érkezett, mellyel megfordította a szavazást.
Korhecz Tamás a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke pedig a jugoszláv utódállamok gyakorlatát mutatta be. Ezen belül is Horvátország és Szerbia választási rendszeréről kaphatott mélyebb bemutatást a hallgatóság. Az előadó elmondta, hogy a horvát gyakorlatból sokat meríthet majd a magyar kormány a törvényalkotási folyamat során, mivel a két ország demográfiai viszonyai rendkívül hasonlóak, valamint Horvátországban húsz éve működik a könnyített honosítás, valamint a határon túl élő állampolgárok választójogának intézménye. A Szábor 12 választókörzetből arányos választással választják. Ebből egy lista jut a nemzeti kisebbségeknek, egy pedig a külföldön élő állampolgároknak. Így maximum 14 képviselő nyerhet mandátumot a határon túli szavazatokból. A határon túliak pedig aktív és passzív választójoggal is rendelkeznek.
Szerbiában pedig egykamarás, arányos választási rendszer működik, egy választókörzettel. 2007-ben módosították az állampolgársági törvényt úgy, hogy minden kivándorolt honosíthatóvá vált. A határon túli szerbek rendelkeznek választójoggal, azonban nincs intézményesített képviseletük, s az országos listára szavazhatnak.
Medgyesi Ádám, Kitekintő nyomán/Felvidék.ma
