Több éves hagyomány Mátraverebély-Szentkúton, a felvidékiek által is sokat látogatott zarándokhelyen, hogy a ferencesek február 2-án a többi szerzetesközösségek képviselőivel együtt ünneplik a megszentelt élet, vagyis a szerzetesek világnapját.
A katolikus világegyháznak körülbelül 820 ezer szerzetese van, közülük 760 ezren a női közösségek tagjai, a férfi szerzetesek létszáma hatvanezer. Európában és Ausztráliában az utóbbi években csökken, a többi földrészen azonban növekszik a szerzetesek száma.
A nemzeti kegyhelyen a szerzetesek együttléte fél 10-kor Majnek Antal munkácsi püspök előadásával kezdődött, aki maga is ferences szerzetes. Katekézisének címe: Az evangéliumi szegénység. Ő volt a 11 órakor kezdődő szentmise főcelebránsa is. Lévén február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a szentmisét megelőzően elvégezték a gyertyaszentelési szertartást is. A mise után a szerzetesek megújították életfelajánlásukat és tisztelegtek a kegyhely Boldog II. János Pál pápa ereklyéje előtt, amelyet karácsonykor kaptak a szentkúti ferencesek Stanislaw Dziwisz krakkói bíboros érsektől, a pápa egykori titkárától.
Papp Tihamér szentkúti szerzetes a Ferences Sajtóközpontnak elmondta, hogy a kegyhelyen minden évben emelkedik a világnap alkalmából oda zarándokló szerzetesek száma. A világi rendiekkel együtt az idei bejelentkezettek száma duplája a tavalyinak. Az eseményre várták a szerzetesi élet iránt érdeklődő, illetve a szerzetesekért imádkozó híveket is.
Gyertyaszentelő (Tűzszentelő) Boldogasszony ünnepét a lengyel pápa tizenöt éve nyilvánította a szerzetesek világnapjává. Az ünnep célja hálát adni Istennek a szerzetesi élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében a szerzetesek életének ismeretét, valamint lehetőséget adni a szerzeteseknek, hogy egyre inkább rácsodálkozzanak életük szépségeire és azokra a csodákra, melyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.
„A gyertya Krisztus, kinek testét a viasz, lelkét a cérna, s istenségét a világosság ábrázolja” – írja Tőkés István. A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek; már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen az ünnepnapon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul – olvasható Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.
A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.
E naphoz időjárás- és termésjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Közismert hiedelem szerint, ha gyertyaszentelőkor jó idő van, a medve a napsütésben meglátja az árnyékát, és megijedvén visszabújik barlangjába, elnyúlik a tél; de ha nem, korai tavaszra számíthatunk. Claude Gaignebet feltevése szerint ez a babona a naptárrendszer félreértéséből született – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban: a francia tudós szerint a medvének éjjel kellene megnéznie az árnyékát, kiderítendő, telihold van-e, vagy sem. Az időjóslásnak, legalábbis naptári vonatkozásban, csak így van értelme. Ha ugyanis gyertyaszentelőkor telihold van, messze esik a húsvét; ha azonban, újhold lévén, az orráig sem lát a mackó, hamarost itt van, a csillagászati tavasz beköszöntekor. Őseink a medvében a legfőbb a vegetációs ciklus, illetve a holdváltozások urát tisztelték; téli álmából való február eleji ébredése, valamint azt, hogy ekkor hozza világra bocsait, a természet föltámadásának, a tavasz eljövetelének jelképévé vált. A medvekultusz európai nyomai a jégkorszak elejéig követhetők a múltban – tudhatjuk meg a Jelkép-kalendáriumból.
Magyar Kurír nyomán Felvidék.ma
