Segítséget kínált a jogilag meghurcolt kettős állampolgároknak az Emberi Méltóság Tanácsa, mely február 3-án otthonában köszöntötte Ilonka nénit, s szakmai tanácskozást folytatott a rimaszombati zsinati irodában. A Felvidék.ma-nak az elnök, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke adott interjút.
Meglátása szerint mi okozza a legnagyobb gondot?
A szlovák állampolgárság elvételének kétféle módja van, az egyik amikor az egyén maga kéri, ez esetben értesítést kap. Ha pedig törvény alapján történik, azért mert egy más állampolgárosát felvette, akkor még értesítést sem kap. Így nincs olyan határozat, amit meg lehetne támadni. Az igazi probléma az, hogy a hatóságok jól láthatóan nem kívánnak együttműködni Ilonka nénivel s mindazokkal, akik egy törvény adta lehetőséggel élve próbálják az igazukat-, s a szlovák állampolgárságukat megtartani. A hatóságok eljárásai miatt a legcsekélyebb esély sincs arra, hogy a szlovák jogorvoslati rendszerben valamiféle megoldást találjanak ezeknek az embereknek a helyzetére. Az állampolgárság elvétele nemcsak érzelmi téren jelent súlyos hátrányt, hanem anyagi természetű hátrányokkal és egyéb adminisztratív hátrányokkal is járhat, egészen odáig, hogy kiutasíthatók az országból.
Milyen megoldási javaslatot tettek?
Európai fórumokhoz kell fordulni. Ezen belül kétféle lehetőség van, vagy a Strasbourg-i Emberi Jogi Bírósághoz, ennek előfeltétele, hogy az adott országban minden jogorvoslati lehetőséget ki kell meríteni. De ha nincs jogorvoslati lehetőség, akkor közvetlenül is lehet oda fordulni. Másrészt, van egy panaszfórum az Európai Unió rendszerében is, amely nem túlságosan gyors, de végső soron az adott államtól kényszerítheti azt ki, hogy az állampolgárának a jogát ne sértse, és ne alkalmazzon például diszkriminációt. Ezeket a javaslatokat megfogalmaztuk, s amennyiben az érintettek igénylik, akkor a konkrét jogi eljárásban is segítséget fogunk nyújtani.
Konkrétan miben tud segíteni az Emberi Méltóság Tanácsa?
A beadvány tervezetének az elkészítésében mindenképpen segíteni tudunk. Ilyenkor az érintett polgárnak kell a megfelelő hatósághoz fordulni, mindenkinek a saját panaszát, időpontokkal kell rögzíteni. A legfontosabb az, hogy el kell dönteni, hogy mit kívánnak tenni. Én úgy érzem, hogy tenni kell. Egy jogellenes helyzetet kell megszüntetni. Tanácsunk felvárja a határon túli magyarok jogvédelmét, ez az egyik legszentebb kötelessége, hogy segítsen az ilyen bajba jutott embereknek.
Elfogadható, hogy nincs végrehajtási eljárás a törvényhez?
Politikai döntésekről van szó, ami mögött jogi nonszenszek vannak. Látható, hogy a hatóság is bizonytalan, nem mernek a politikával szembe menni, de magának a törvénynek és az egész eljárásnak az embertelensége érezhető. Ez mutatja, hogy különféle reakciók vannak, megoldásokról azonban nem tudunk. Ezért kell arra gondolni, hogy Szlovákia Európa Tanácsi és Európai Uniós tagságát figyelembe véve az ott felállított jogorvoslati fórumokhoz kell menni. Ez Magyarország esetében is több szervezet esetében eredményes volt. Nagyon sok magánszemély is fordult a Strasbourgi Bíróságához. Ha ilyen jogi lehetőség van, akkor a szlovákoknak is tudomásul kell venni, ha ők az állampolgáraikkal ennyire embertelenek, akkor a sérelmet szenvedett nemzetközi fórum elé viszi a panaszt. S abban azt hiszem, hogy nem lesz köszönet. Látható, hogy Malina Hedvig ügyében is magyarázkodni kényszerül a szlovák állam.
Inkább annak van nagyobb esélye, ha egyénileg lépnek fel, vagy ha közösen?
Tulajdonképpen lehet közösen is. Most egy magyarországi ügy kapcsán felkérte a Strasbourgi Emberi Jogi bíróság az érintetteket, hogy kollektíven adják be sérelmüket. Talán itt a Felvidéken is volt ennek híre a bizonyos fegyveres rendészeti szervek dolgozóinak a panaszáról. De megtehető egyénileg, ha nem túl nagy számú az érintett, hiszen mindenkinek más az egyéni sérelme, de ugyanaz az a problémájuk. Tehát ez személyes döntés kérdése. Mi a magunk részéről, s nyilván más szervezetek is, s bízzunk abban, hogyha nagyon sokan lesznek, akkor a többi civil szerezet is fellép. Jól érzékelhető, hogy bizonyos ügyekben a magyarországi civil szervezetek gyorsan lépnek, ha pedig a határon túli magyarok ügyeiről van szó, akkor sokszor azt látom, hogy magunkra maradunk, s csak egy két szervezetre tudunk támaszkodni, de nem nagyon aktivizálódnak az emberjogi szervezetek, akik egyébként sokat hallatják a hangjukat, más belső ügyekben.
Valószínűleg a választásokig ez a helyzet már nem fog megoldódni.
Utána meg lehet, hogy még rosszabb lesz. Nem látható pontosan, hogy milyen eredményt hoznak a választások. A hozzáállás egyértelmű. Most a bizonytalanságot és a rosszindulatot tapasztaljuk, de ennek mértéke fokozódhat. Ezért kell nagyon odafigyelni, s ezért nagyon fontos, hogy ne csak az anyaországi, hanem az itt élő magyarság figyelmét is felhívjuk azokra az alattomos módszerekre, amelyeket a hatóságok alkalmaznak. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy nem véletlenül lettünk Uniós állampolgárok, nem tehetnek velünk azt, amit akarnak sem az Anyaországban, sem Felvidéken, sem Kárpátalján, sem Erdélyben, sem Délvidéken. Fel kell minderre hívni a figyelmet. A Magyar állam is sokat tehet az ügyben, s ki is fog állni állampolgáraiért. Ilonka néni s a többiek megmutatták, hogy mi a hazaszeretet. Ezért az egész magyar nemzet felelőssége, hogy mi történik velük az elkövetkezendő hónapokban. Erre hívjuk fel a magyar közvélemény figyelmét!
HE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32242,32241,32156″}
