Ficóék lesöpörték az asztalról az SDKÚ-DS módosító javaslatát, melynek értelmében 2014-re tolták volna ki az 50/2012-es szociális szolgáltatásokról szóló törvény hatályba lépésének időpontját.
Saját módosítást nyújtottak be (szokatlanul egy másik törvény módosításának kapcsán), amely megszüntette az 50 %-os önrész kötelező megszabását. Egyúttal megígérték egy új, átfogó szociális törvény mielőbbi kidolgozását, amely megoldja majd a finanszírozási gondokat, konkrét időpontot azonban nem szabtak meg. Maradt tehát a régi állapot, amely tarthatatlan mind a helyi, mind a megyei önkormányzatok számára, amelyek továbbra is az elfogadott általános érvényű rendeletek értelmében állapítják meg az önrész magasságát, ami a gazdaságilag elszámolható költségek 0-100 %-a is lehet.
Fico ismét a rászorultak megmentőjeként tetszelgett, bizonygatta, mennyire fontos neki, hogy az emberek ne fizessenek többet az ellátásért, miközben nem tett semmi mást, mint megszüntette az 50 %-os minimális önrészt. Ezzel áthárította a felelősséget és a népszerűtlen intézkedéseket az önkormányzatokra, míg neki ismét a jó, a szociálisan érzékeny, megértő kormányfő szerepe jutott, aki majd egy új törvény kidolgozásával gyorsan megoldja a finanszírozási problémákat.
Július közepén Jozef Burian szociális ügyi államtitkár meg is hívta az első tanácskozásra azon szakértői csoport tagjait (Városok és Falvak Társulása, Városok és Falvak Uniója, a 8 megye képviselői, a Szociális Szolgáltatást Nyújtó Nonprofit Szervezetek Közössége, Sociofórum, a Szociális Szolgáltatásokat Igénybevevők Szövetsége, az Egészségkárosodottak Szövetsége, Nyugdíjas Szövetség), akik hivatottak lettek volna közreműködni, szakmailag segíteni az új törvény kidolgozásában és a finanszírozás átfogó rendezésében. Információim szerint a résztvevők általános meglepetésére az államtitkár az ülés elején kijelentette:
1. az ágazatba az eddiginél több pénzt ne várjanak,
2. decemberig várja a szakértői csoport tagjainak „eszmefuttatásait”, nem konkretizált, nagy vonalakban megfogalmazott elképzeléseit, amelyekből 2-3 közeli munkatársával majd ő eldönti, mi kerülhet a törvényjavaslatba, és mi nem.
Elgondolkodtató, hogyan lesz ilyen hozzáállás és tempó mellett belátható időn belül új törvény. Milyen lesz az a törvény, amely nem a szociális téren tevékenykedő szervezetek és az állam képviselőinek konszenzusán alapul, hanem 2-3 hivatalnok döntése alapján áll össze? Miből akarja a kormány finanszírozni a szociális szolgáltatásokat, ha az államtitkár szerint több pénzt nem juttatnak a szociális szférába? A megyei önkormányzatok sem 2011-ben, sem 2012-ben nem kaptak állami támogatást, de a helyi önkormányzatoknak juttatott támogatás sem volt elég a kiadások fedezésére. Szakmai körök szerint a megoldást a többforrásos finanszírozási rendszer bevezetése jelentené, melynek értelmében a költségek fedezésében részt vállalna az állam, a fenntartó és a rászoruló egyaránt. Ezt viszont az államtitkár 1. pontba foglalt kijelentése egyértelműen kizárta. Ha a szocialista kormány a közintézményeket továbbra is csak a rendszertelen támogatásokon keresztül akarja finanszírozni, nem lesz érdemi változás.
Meggyőződésem, hogy az új szociális törvény kidolgozásának kapcsán a Fico-kormány ismételten populista megnyilvánulásának, további csúsztatásának, mellébeszélésének vagyunk tanúi. A szakértői csoport első ülése után világossá vált, hogy tagjai az új szociális törvény kidolgozásánál csak statiszták, akikre, megosztva a felelősséget, majd hivatkozni lehet. Az igazság az, hogy a szociális szolgáltatások finanszírozásának gyors, hatékony és átfogó rendezésére a „szociálisan érzékeny” baloldali kormánynak sem pénze, sem akarata, sem elképzelése nincs.
Németh Gabriella, az MKP szociális és egészségügyi alelnöke
