Az utóbbi napok két, ma még talán felbecsülhetetlen jelentőségű eseményt hoztak: július 18-án, Budapesten bejelentették, hogy felvidéki vértanúnk, Esterházy János, márciusban szobrot kap a Kongresszusi Központ térségében, s az alkotás a hétszázezer, gulágra elhurcolt magyar emlékművének központi eleme lesz.
Négy nappal később, 22-én, a zoboraljai Alsóbodokon, a mártír szülőföldjén megnyílt a nevét viselő első fafaragó tábor, amely a helyi Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola területén, a Paulisz-tanyán talált otthonra, s ahol – Paulisz Boldizsár kezdeményezésére – napokon belül elkészül A hűség keresztútja című alkotás. A magyarországi, szlovéniai és hazai mesterek valamennyien tapasztalt fafaragók, és nagy lelkesedéssel vállalták a feladatot. Az alsóbodoki és a budapesti esemény kulcsszereplője Molnár Imre, a legkiválóbb Esterházy-kutató volt, aki mindkét helyszínen remek előadást tartott, s aki hatalmas munkát végez a Magyar Köztársaság Varsói Nagykövetsége tanácsosaként mind Esterházy lengyelországi népszerűsítése, mind a magyar-lengyel kapcsolatok erősítése és a vértanú gróf boldoggá avatása érdekében. Az ő életének is nagy pillanata, hogy a 14 stációt az ő könyve alapján faragják meg a mesterek. Alsóbodokon telt ház hallgatta a kutatót, valamint Csámpai Ottó professzort, aki már a kilencvenes évek elején Esterházy-napokat rendezett Pozsonyban, Licsko Bálint pogrányi esperest, aki megáldotta az alkotókat, és Buják Vince fafaragót, aki évek óta készíti az Esterházy emlékét őrző szépséges munkákat. Az alsóbodoki tábornyitó ünnepség résztvevője volt Ladányi Lajos, az MKP egykori parlamenti képviselője is, aki úgy vélte, hogy a Paulisz-tanyán elhelyezendő keresztútnak része lehet a felvidéki magyarság megújulásában, hiszen Esterházy János Krisztust követő élete olyan példája az Istenhez, a nemzethez, a Felvidékhez és a szülőföldhöz való hűségnek, amely erőt adhat mindnyájunknak.
Fotó: Ando Krisztina
Batta György, Felvidék.ma
