Magyarok a Vágsellyei járásban (Népszámlálási sorozat, 4.)

A mátyusföldi Vágsellyei járásban tíz év alatt 35,71%-ról 31,37%-ra csökkent a magyarok aránya.

2011-ben 16 717-en vallották magukat magyar nemzetiségűeknek, 2001-ben még 19 207-en. Azaz, a két népszámlálás között 2 566-tal csökkent a magyarok száma. A népességfogyás 13,51 százalékos volt, ami nem sokkal, de magasabb az országos átlagnál (12,5%).

Ha a magyarok által lakott településeken (legalább 10 százalék, vagy legalább 100 személy magyarnak vallja magát) összevetjük a 2001-es és 2011-es népszámlálási adatokat, akkor a következő tényszerű megállapításokat tehetjük.

– Egyetlen településen sem gyarapodtak a magyarok, sem lélekszámukat, sem számarányukat tekintve.
– Sókszelőce elveszítette abszolút magyar többségét (50% felett), de még a relatív többség megmaradt (azaz, több magyar él ott, mint szlovák)
– Húsz százalék alá került Tornóc, és nincs már olyan település sem, ahol 80 százalék feletti a magyarság aránya (Tíz éve is csak egy volt: Pered)

A Vágsellyei járással kapcsolatban Kovács Zoltán olvasónk küldte el észrevételeit, a következőkben ezekből ragadunk ki néhány mondatot:
Ez volt az az évtized, amikor végérvényesen megváltozott a falu szerepe. Ugyanaz a folyamat zajlik nálunk is, amely nyugaton már jóval hamarabb elkezdődött, azaz elindult a városból való kiköltözés. Az úgynevezett dezurbanizációt az tette lehetővé, hogy a falvakban is kiépültek az infrastruktúrák -gáz-, víz-, szennyvízcsatorna-, kábelhálózat vagy az azt helyettesítő mobil vagy műholdas lehetőségek-, és a háztáji gazdálkodás eltűnőben van. Lényegében elmosódott a különbség a falu és város között, az autó pedig nélkülözhetetlen kellék lett, így relatíve a távolság is csökkent. Ennek az új helyzetnek vesztese Vágsellye, nyertese Vágkirályfa, Vághosszúfalu, Tornóc és részben Deáki. (Bár Vághosszúfalun csökkent a lakosság, de ha nem lett volna betelepülés, még nagyobb lett volna a fogyás. Ennek az oka, hogy nagyon elöregedett faluról van szó.) Sókszelőcén a magyarok már csak relatív többségben vannak. Ez nem annyira meglepő, mert ott már az előző népszámláláskor zuhant a magyarok aránya (76%-ról 59%-ra), ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a romák nemzetiséget váltottak. Inkább a szlovák vagy erősen vegyes településeken magas a be nem vallott nemzetiségűek száma (Pl. Pereden csak 5, Vághosszúfalun 7, Deákin 15, Vágkirályfán 27, Zsigárdon 38). Ezért azoknak van igazuk, akik azt állítotják, nem ez miatt csökkent a magyarok száma, legalábbis a Vágsellyei járásban nem.
Pereddel, a Vágsellyei járás legnagyobb arányban magyarok által lakott településével Kovács Zoltán kapcsolatban kifejti: „Az adatok sok mindenre rámutatnak, de míg az új bérházat, az új utcaköveket mindjárt lájuk, azt nem, mi történik a falu társadalmával. Néha úgy tűnik, hogy semmi nem változott 10 év alatt, esetleg csak annyiban, hogy több lett az idegen, több lett a szlovák szó. Az adatok semmit sem mondanak a mindennapi életünkről, arról hogy milyen élettel töltjük meg. Ahogy a perediek 86% -ból sokan csak papíron katolikusok, egyesek így vannak a nemzetiséggel is. Biztos mindenki ismer olyan személyt, aki magyarnak vallja magát, de legfeljebb a Nový Čas-t olvassa, szlovák iskolába járatja gyerekeit, és nem vesz részt semmilyen eseményen, amely a magyar kultúrával függ össze. Persze van olyan szlovák nemzetiségű, aki pont fordítva csinálja.  Itt is összemosódnak a különbségek. A peredi szlovák iskolában már 10 évvel ezelőtt és idén is csak a tanulók 26%-a magyar nemzetiségű!”

O.N., Felvidék.ma

{iarelatednews articleid=”35039,35015,34996″}