Két volt környezetvédelmi miniszter, Miklós László és Jaroslav Izák ellen emelt vádat a főügyészség környezetrombolás miatt. Azért, mert nem engedtek védett területen fakitermelést a Magas-Tátrában.
Állítólag négy éven át vizsgálódott a törvényesség éber őre, míg összehozta a vádat a 2004-es tátrai szélvihar következményeinek felszámolását kísérő környezetvédelmi és faipari lobbi csatározásainak végeredményeként. A főügyészség saját hatáskörben vizsgálódott, s arra a következtetésre jutott: 12 millió eurós kárt okozott két környezetvédelmi miniszter, amikor tétlenül nézte, hogy a Tátrai Nemzeti Parkban elszaporodjon a kéregszú, majd kiszáradjanak és kivesszenek a fák, ahelyett, hogy az erdőgazdálkodási törvény betűi szerint ráengedte volna a nehézgépeket és a favágókat az európai védettségű, legmagasabb, 5. fokozatú Csendes-völgyre és Kapor-völgyre. Ladislav Hanniker, a legfőbb ügyészség büntetőjogi tagozatának illetékes ügyésze tudja, el is mondta a sajtónak: „Kivételes eset volt, a rendkívüli helyzetben rendkívüli megoldásokra lett volna szükség”. Szerinte ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy „ahol kivágták a sérült fákat, ma már nődögél az ifjú erdő, míg ahol nem, ott csak dudva és bokrok nőnek, ami a Magas-Tátra esetében nem tekinthető standardnak”. Hanniker vádirata a zólyomi Nemzeti Erdészeti Központ szakértői véleményére épül.
Környezetvédőket, környezetvédelmi szakembereket – lévén szó olyan kiemelten védett természeti rezervátumról, ahová még a turisták sem léphetnek be szabadon – Hanniker nem kérdezett meg. Erre szerinte semmi szükség nem volt, hiszen az ő véleményüknek jogilag kötelező érvénye nincs, míg a miniszterekre törvényből fakadó kötelességek hárulnak, így például a kéregszú elszaporodásának megakadályozása.
„A Tátra már nem az, ami régen volt, és ez megmutatkozik a légkörében, a mikroklímájában megnyilvánuló károkban vagy az idegenforgalmában. Én ott 70-ezer hektár holt erdőt láttam, amelyből már fát kitermelni sem érdemes, mert az a fa már értékét vesztette, az már csak anyag” – ecsetelte az ügyész az általa látottakat. Hanniker vádja szerint a két miniszter bűncselekményt követett el, mert veszélyeztette és megkárosította a természetet, amikor úgy döntött: az 5. fokozatú védett természeti övezetben a természetre bízza a szélvihar okozta károk helyrehozatalát. Ezért akár 8 év börtönbüntetést is kaphatnak.
Mindkét volt miniszter panaszt emelt a vádemelés ellen, de kiállt mellettük a jelenlegi utód, Peter Žiga is, aki szerint Miklós és Izák is a törvényekkel összhangban járt el annak idején. (Pedig ő maga is állhatna a túlsó parton, hiszen vállalkozóként fával kereskedett.)
A legfőbb ügyészség vádja abszurd. Miklós László, akinek minisztersége idején a tátrai természeti katasztrófa bekövetkezett, a természet- és környezetvédelem egyik legavatottabb szakembere az országban, de Európában és a világban is (az ENSZ is foglalkoztatta szakértőként). Egyetemi tanár, professzor, tudós elme. Miklós László nem alkalmi politikusként vezette a környezetvédelmi tárcát, hanem szakemberként, és a tátrai természetvédelmi területekre sem úgy nézett, hogy azokról hány köbméter fát lehetne kitermelni és jó pénzen eladni, hanem úgy, hogy az őshonos környezetből – a teljes növény- és állatvilágból – mit lehetne még megőrizni, mi a megőrzésre érdemes. Mert neki meggyőződése: az az erdő, melyet maga a természet hoz majd létre az elpusztult helyett, sokszínűbb és jobb minőségű, ellenállóbb lesz, mint az egyfajta művi ültetvény. Ebben a szemléletben távlat van, egy kis jövő, egy kis felelősség a jövő nemzedékekért, egy kis tátrai jó levegő, kellemesebb mikroklíma – holnapután meg azután.
Igaz, ez a szemlélet nem fér össze annak a szemléletével, aki az erdőben csak a kitermelt fát látja, az érte kapott (vagy nem kapott) eurómilliókat. Miklós László (és Jaroslav Izák) azonban nem fakitermelési-erdőgazdasági miniszter volt, hanem környezetvédelmi. S itt a hangsúly a védelmin van.
Tünetértékű, hogy a legfőbb ügyészség vádiratából éppen ez a szempontot irtották ki. Mert mint Hanniker ügyész mondta: a miniszternek a büntető perrendtartás extrém szükségállapotra vonatkozó rendelkezései szerint kellett volna eljárnia, és be kellett volna engednie a nehézgépeket a természetvédelmi területekre. Kinek az érdekében?
Ngyr, Felvidek.ma
