Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Nagykövetségén köszöntötték az idei évben életjubileumot ünneplő Bauer Győzőt, Dráfi Mátyást, Hulkó Gábort, Keszeli Ferencet, Kopócs Tibort és Schrantz Györgyöt.
A magyar nagykövetség rendezvénye már hagyománynak számít. Balogh Csaba nagykövet szerint a válogatás bár szubjektív, mégis jelzik, odafigyelnek azokra a magyar emberekre, akik komoly eredményeket értek el szülőföldjükön a magyar kulturális és tudományos életben.
A többéves hagyományra visszatekintő esemény ünnepi beszédében Balogh Csaba nagykövet meleg szavakkal fogadta az ünnepelteket, az őket kísérő hozzátartozóikat, barátaikat, s a jeles fogadáson megjelent közéleti személyiségeket. A nagykövet a bevezetőben szólt arról, hogy az anyaország képviselete minden tekintetben odafigyel nemzetiségünk állapotára, az itt folyó politikai-, társadalmi-, kulturális történésekre, s igyekszik ezekre érdemben reagálni. A dolgos hétköznapokat alkalom adtán ilyen ünnepi események is tarkítják, amikor kezet foghatunk azokkal, gratulálhatunk azoknak, akik az itt élő nemzetállam tagjaiként sokat tettek magyarságunk fejlődéséért, fennmaradásáért, kultúrájáért
Szabó József, a nagykövetség tanácsosa a jubilánsok köszöntése után a fogadáson portálunkat arról informálta, hogy ez a találkozó szimbolikus jellegű, a gratuláción megjelenő személyek kiválasztása szubjektív gesztus, ami egyben annyit is jelent, hogy a nagykövetség köszönti – és üdvözli mindazokat a felvidéki magyarokat, akik ebben az évben jeles életjubileumukat ünneplik, akik – bármilyen téren is – ám hasznos tagjai magyarságunknak, szeretett családjuknak, szűkebb, vagy tágabb közösségüknek.
A jeles ünnepséget jelenlétével Bauer Edit, európai parlamenti képviselő is megtisztelte. Beszélgetésünk alkalmával, a pohárköszöntő után arról szólt, hogy milyen fontos is az, hogy minden felvidéki magyar – a nemzetállam részeseként – akarjon – és tudjon tenni társadalmunkért, közös dolgainkért. A demokratikus közösségi rendszer mindannyiunk számára lehetővé teszi azt, hogy mindenki elhelyezhesse a maga kis szimbolikus mozaik-kövecskéjét a fejlődés-, a megértés-, a jólét közös európai asztalára. A kis tettek is naggyá válhatnak egy közös összefogásban, ami magyarságunk kedvező pozícióját jelentheti majd a jövőben a nagyvilágban.
Az idei évben a következő hat személyre esett a nagykövetség választása:
A 70 éves Bauer Győző akadémikus, volt nagykövet, 1942. május 31-én született Érsekújvárban. Orvos, farmakológus, diplomata. Általános iskolába Magyarbélen járt, Galántán érettségizett (1959), a pozsonyi Komenský Egyetem Orvostudományi Karán szerzett orvosi oklevelet (1965). 1966–1972 között a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Farmakológiai Intézetében dolgozott, 1972-től az SZTA pozsonyi Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének tudományos munkatársa, 1990–1998 között igazgatója. 1990-ben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. 1991–1996 között a Csemadok OV elnöke, 2003–2007 között Szlovákia törökországi nagykövete. Kutatási területe a neurofarmakológia. Több nemzetközileg is elismert tudományos eredmény fűződik nevéhez. Számos tudományos dolgozata, ill. ismeretterjesztő cikke jelent meg. 1987-től az SZTA levelező, 1998-tól rendes tagja, az MTA kültagja.
Főbb díjai, kitüntetései: Klement Gottwald Állami Díj (1987); A Magyar Köztársaság Elnökének Aranyérme (2000); Pribina-kereszt (II. fokozat) (2001); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2001); Kemény Zsigmond-díj (2003); Arany János-díj (életműdíj tudományos munkásságáért, 2008).
A 70 éves Dráfi Mátyás színész, Galántán született 1942. november 17-én. Középiskolai érettségije után került a komáromi Magyar Területi Színházhoz 1959-ben. 1960–1965 között színészdiplomát szerzett a pozsonyi Szépművészeti Akadémián, majd visszatért színházához; 1969–1971 között annak igazgatója is volt. 1980-tól 1982-ig népművelő, azután – nyugdíjba vonulásáig – újból a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház művésze. Az 1980-as évektől a pozsonyi Színművészeti Főiskola oktatójaként is működött. Hangjátékok, vers- és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője. Előadóművészként is népszerű. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor stb.). Tucatnyi szlovák és magyar filmben szerepelt. Színházi vendégszereplései Magyarországon: Győr, Budapest (Bárka Színház, Vígszínház). Az 1990-es évek második felében Theátrum Polgári Társulás néven alapított társulatot.
Fontosabb díjai, kitüntetései: Érdemes művész; Egressy-díj; Nyitott Európáért díj; Jászai-díj; A Szlovák Köztársaság ezüst plakettje; Pribina-kereszt harmadik fokozata; a Határon túli Magyar Színházak Fesztiváljának Életműdíja (Kisvárda).
A 65 éves Hulkó Gábor egyetemi tanár, kibernetikus, 1947. január 1-jén született Ógyallán. Tanulmányait a Szlovák Műszaki Főiskolán végezte (1976-től kandidátus, 1992-től a műszaki tudomány doktora). 1970-től az SZTA Műszaki Kibernetikai Intézetének munkatársa. 1971-től a Szlovák Műszaki Főiskola oktatója (1974-től adjunktus, 1982-től docens, 1994-től egyetemi tanár); az 1990-es években Dunaszerdahely tiszteletbeli alpolgármestere. Kutatási területe a kibernetika, rendszer- és irányításelmélet. Különböző szakmai testületek tagja, vezetője, 2007-től az MTA kültagja. Több mint 300 tudományos közleménye cseh, szlovák és nemzetözi folyóiratokban jelent meg.
Díjak, kitüntetések: Jedlik Ányos-díj (2003), valamint több hazai és külföldi emlékérem.
A 65 éves Keszeli Ferenc költő, újságíró, Pozsonyban született 1947. április 14-én. Költő, író, publicista, műfordító. 1964-től újságíró különböző lapoknál (Győzelmes út – Galánta, Hét, Új Ifjúság, Nap); 1992-től az MTI szlovákiai munkatársa (közben, 1989–1992 között a pozsonyi Magyar Kulturális Központnál dolgozott). Versei, novellái mellett ismertek művelődéstörténeti, illetve képzőművészeti tárgyú írásai; gyermekversei és meséi a kortárs magyar gyermekirodalom élvonalát képviselik. Cseh és szlovák nyelvből fordít. 2001-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, 2002-ben Táncsics Mihály-díjat kapott. Jelenleg Somorján él.
A 75 éves Kopócs Tibor grafikus és festőművész, 1937. október 1-jén született Nagykeszin. 1961-1966-ban az eperjesi P. J. Šafárik Egyetem képzőművészet–történelem szakán tanult, ugyanott doktorált 1986-ban. 1974 óta Komáromban él. 1966–1974 között Pozsonyban az Új Ifjúságnál, majd a Madách Könyvkiadónál dolgozott; 1974–1985-ben a Matesz díszlet- és jelmeztervezője; 1995–2000-ben a gútai Magyar Tannyelvű Szakképző Magániskola tűzzománctanára volt. 1998-tól az Atelier művészeti lap alapító szerkesztője. 1988 óta a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely tagja; 1998–2002-ben a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke. 2002-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével, 2005-ben a Posonium Irodalmi Díj Művészeti Életműdíjával tüntették ki. Sokoldalú művész; pályáját illusztrátorként és grafikusként, ill. lap-, majd könyvtervezőként kezdte. Később díszlet- és jelmeztervezéssel, ill. festészettel kezdett foglalkozni, majd az 1980-as évek második felében elsajátította a tűzzománc technikát. Ismertek írásai is. Számos hazai és külföldi csoportos kliállításon vett részt.
A 70 éves Schrantz György festőművészt, 1942. június 9-én született Somorján. 1959-ben érettségizett, 1960-1962 között a Losonci Építészeti Középiskolában tanult. Építésvezetőként vállalt munkát, majd később felvételt nyert a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol Dezider Milly, Ján Mudroch és Orest Dubay voltak a tanárai. 1971 óta szabadfoglalkozású képzőművész, később rajzot tanított a szenci alapiskolában. Ez idő alatt festői, illusztrátori tevékenysége mellett mintegy öt murális munkát tervezett, kivitelezett. Az ő munkája például a somorjai ravatalozó mozaikfala. Művészi szabadságával nem fért össze az akkori totalitárius rezsim diktátuma, a rendszert kiszolgáló alkotótársainak ízléstelen csörtetése, gerinctelen angazsáltsága egy beteg társadalmi folyamatban. Felszabadulva a vörös-propaganda elvárásaitól, 1981-ben hivatásán kívüli munkát vállalt, így már felszabadulva alkotott, festett, rajzolt. A rendszerváltás után részt vett a Szlovák Képzőművészeti Únió, a Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaság munkájában, ezek közös kiállításain. A felvidéki helyszíneken kívül számos alkalommal alkotott Budapesten, a festészet magyar Barbizonjában Nagybányán, Lendván, Sopronban, Szombathelyen, Tatabányán, Esztergomban, Zalaegerszegen, Veszprémben és sok más helyszínen.
A rendezvényen készült fényképek képgalériánkban tekinthetők meg.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36245,35903,36606,22114,7282,9148,7124,34305,17220″}
