Ivan Gašparovič azt rója fel Jozef Čentéšnek, hogy politikai jelölt, miközben belőle is a politikai egyezségeknek köszönhetően lett annak idején főügyész.
„Nem nagyon ismertük akkoriban. Csak annyit tudtunk róla, hogy kidobták a pártból, ami röviddel a kommunista rendszer bukása után nagyon pozitív dolognak számított”− emlékszik a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) egykori alapítója, Peter Zajac arra, hogyan is lett a Komenský Egyetem prorektorából, Ivan Gašparovičból 1990 júliusában szövetségi főügyész. Akkoriban Vladimír Mečiar állt a háta mögött, aki a pártban is bemutatta őt. Ezt követően már úton is volt a szlovák ajánlás Václav Havel akkori köztársasági elnök irodájába. Bár a kommunista rendszer már a múlté volt, az egyezség megmaradt, miszerint ha a Legfőbb Bíróság elnöke egy cseh, akkor a Főügyészség feje szlovák legyen. Egyszer még maga Mečiar is felemlegette, hogy ott volt, amikor Gašparovičból főügyész lett. „1990-ben majdhogynem munkaruhában hoztuk el otthonról” − mondta.
A KDH képviselője, Jozef Mikloško, aki akkoriban a szövetségi kormány emberjogi alelnöke volt, szintén azt állítja, hogy Gašparovičot maga a VPN jelölte, Zajac még azt is hozzáfűzte, hogy a többi koalíciós párt, azaz a KDH és a DS beleegyezése nélkül a javaslat nem ment volna át. „Ahogy a pártok most is osztozkodnak az egyes tisztségeken, így volt ez akkor is. Beleértve a Főügyészséget is” − állítja Mikloško, aki szerint Gašparovič egyáltalán nincs joga felróni Čentéšnek a politikai jelöltséget.
Gašparovičot a főügyésszé való kinevezését követően nem egészen két éven belül váltotta le Havel. A leváltásról szóló határozat „nem tartalmaz semmilyen indokot, csak a leváltás puszta tényét közli” − állítja a cseh köztársasági elnöki hivatal archívumának vezetője, Jakub Doležal. Hivatalos indoklás tehát nincs, ám Havel akkori kancellárja, a mai cseh külügyminiszter, Karel Schwarzenberg emlékszik az ügyre. Szerinte Havel elnök magához hívatta a Várba Gašparovičot, aki azt hihette, valami jó hírt hall majd, mivel ajándékot is hozott magával. „A köztársasági elnök azonban bejelentette neki, hogy leváltotta a tisztségéből” − mondja a cseh külügyér. „De miért? Hiszen semmit sem tettem” − kérdezte szerinte a frissen leváltott főügyész. „Éppen ezért” − felelte tömören állítólag Havel.
A kommunisták nem követtek el bűntetteket
Maga Gašparovič akkori leváltásának okairól nem beszél, szóvivőjén keresztül azt üzente, hogy a köztársasági elnök nem mondott neki egyetlen indokot sem. Hogy a leváltása mögött a tétlensége volt, többen is mondogatják. Gašparovičcsal ugyanis a Szövetségi Gyűlés képviselői is egyre elégedetlenebbek voltak. Nem tetszett nekik ugyanis, ahogyan a néhai kommunista tisztségviselők büntetőügyében eljárt. Állítólag nem fordított kellő figyelmet arra, hogy ezek az ügyek lezáruljanak.
Az egyik legélesebb bírálója, Pavel Bratinka, a Polgári Fórum (OF) akkori képviselője volt, aki azt mondja, a rendszerváltás után két évvel tudni szerették volna, hogy áll a legsúlyosabb kommunista bűntettek nyomozásának ügye. Elsősorban az emberi jogok elnyomása, azoknak a diszkriminált fiataloknak az ügye érdekelte őket, akik káder okokból nem kerülhettek be iskolákba, vagy az 50-es évek gyilkossági ügyei. „Végül olyan jelentést kaptunk, amelyből, ha ironikusan szeretném kifejezni magam, azt mondhatnám, az derült ki, hogy néhány tisztségviselő ellen büntetőeljárás folyik, mert visszaéltek szolgálati gépjárművük használatával, meg hasonló értelmetlenségek” − emlékezik vissza Bratinka.
Gašparovič jelentésében főleg azzal indokolta ezt, hogy a kommunista főnököket nem lehet büntetni, mivel az akkori törvények értelmében nem követtek el bűntettet. A visszamenőlegességre, no meg az ügyészek és nyomozók nem elegendő számára hivatkozott. Bratinka elismeri, hogy a főügyésznek abban az időben viszonylag kevés törvényi támasza volt. Ám hozzáteszi azt is, hogy a kommunista alkotmány is garantálta a művelődéshez való jogot, amivel az akkori rendszer dicsekedett is. Ennek ellenére több üldözött személy gyereke nem került be a közép- vagy főiskolákra. A néhai képviselőnek ezért meggyőződése, hogy lett volna lehetőség a cselekvésre. „Ő azonban semmit sem tett. Pszichológiai szempontból még meg is értem, hiszen a kommunizmuson nőtt fel, nem volt semmilyen szakadár, így egy lelki bukfencet vetni és bizonyos mértékig beismerni, hogy azelőtt ezt a rendszert szolgálta, nehéz volt” − tette hozzá Bratinka.
Az elégedetlenség kicsúcsosodása az volt, hogy a jobboldali képviselői klubok levelet írtak Havel elnöknek, amelyben azt követelték, vegye figyelembe a kifogásaikat. Ezt követően került sor Gašparovič leváltására.
Ivan Gašparovič leváltásának okairól különböző elméletek is keringtek. Miután visszatért Szlovákiába, olyan elméletek is napvilágot láttak, hogy a csehek azért babráltak ki vele, mert szlovák volt, és egyre inkább Vladimír Mečiarhoz és annak HZDS-éhez hajlott, amely a VPN-ből vált ki. Némelyek azt is terjesztették, azért veszítette el a tisztségét, mert Mečiart védelmezte. Maga Gašparovič eredetileg cáfolta ezt az elméletet, csak később, amikor Mečiar közeli munkatársa lett, kezdte maga is ezt terjeszteni. „Kijelentettem, hogy amíg én leszek a főügyész, Mečiart senki sem fogja üldözni” − említi ezt a tőle származó idézetet a SME kommentátora, Marian Leško 2002 augusztusában. Végül aztán Gašparovič leváltásának egyik kiváltó okaként elkezdték emlegetni a Tiso-villát is. Az esetet az Állambiztonság egykori trencséni központi épülete alapján nevezték így el, ahonnan titkosszolgálati akták tűntek el. Az esettel a parlament nemzetvédelmi bizottsága is foglalkozott, amelynek 1991-ből származó jelentése szerint, Leonard Čimo felügyelő 1990 januárjában besétált a villába és mintegy tizennyolc aktát vitt ki onnan magával a Szlovák Titkosszolgálat titkos munkatársairól. Az akkori belügyminiszter parancsára cselekedte ezt, akit Vladimír Mečiarnak hívtak.
Sme nyomán dé, Felvidék ma
