Videoinstallációkat alkotó felvidéki magyar művészek mutatkoztak be Kassán. Ez volt az első olyan kiállítás Szlovákiában, ahol videoművészettel, videoinstallációkkal foglalkozó felvidéki magyar művészek mutatkoztak be.
Az internetes oldalaknak bizonyára örülnek azok a videoművészek, akik ily módon tudják megismertetni alkotásaikat a nagyközönséggel. Kassán a múlt év végén egy kiállításon is bemutatkozhattak a műfaj felvidéki magyar képviselői. A kiállításon olyan videoinstallációkat állítottak ki, amelyeket a víz ihletett.
A besztercebányai Művészeti Akadémia magyar ajkú prodékánja, Suchoža József szobrászművész, a félig magyar, félig holland származású Linda Van Dalen, illetve a Budapesti Képzőművészeti Egyetem kassai diákja, Pribék Gábor mellett bemutatkozott alkotásával a kassai ifj. Szaszák György is. Videoinstalációjával az élet elementáris függőségeire próbálja felhívni a figyelmet. Vízzel megtöltött fehér léggömbökre aktfotókból készített animációkat vetít. Ebben az esetben a víz életadó szimbólum, amely az anyaméhben izolálja a kapszula formában megjelenített magzatot. A kapszula persze előbb-utóbb szétpukkad, utalva a mulandóságra, pontosabban arra, hogy a legbiztonságosabbnak hitt menedék sem sérthetetlen.
ifj. Szaszák György így nyilatkozott a Szlovák Televíziónak: A video art művészet nem mondanám, hogy új, hiszen ez már a ’60-as, ’70-es években beindult. Főleg Amerikában, a popkultúrával jött ez be, de nem ért késve Szlovákiába se. Bartusz György vagy Rónay – de sorolhatnám tovább is a magyar és szlovák neveket – szintén már a kezdetektől használták a videót mint elemet az alkotásaikban. A mostani fiatalok kicsit másképp értelmezik a video artot, mint a nagyok, akik ezt elkezdték. Néha megpróbálják más irányba vinni, a videoinstallációba, egy interaktív objektumba. Nagyon jó alkotások születnek így Szlovákiában, konkurenciaképes a szlovák kortárs művészet.
A bodrogközi születésű Suchoža József szobrász videoinstallációs alkotását Mózes könyve ihlette. A Személyes Mózes azt a pillanatot eleveníti meg, amikor a tenger megnyílt a nép előtt. A monumentális videoprojekció lényegében egy vízfal, amely ebben az esetben egy képzeletbeli határ az aktív és passzív lét, a reális és az irreális csapások között. Ez a vonal a művész szerint egy határszimbólum a magyar és szlovák kultúra között, vagy ahogy Suchoža József mondja, nemzetiségek, más vallások közötti pulzáló, élő határ, amely mindig mozog és soha nincs állandó helyen. Véleménye szerint a fiatal szlovákiai videoművészek sem számban, sem tehetségben nem maradnak el a nyugati országok alkotói mögött. A videoművészetnek pedig megvan az az előnye, hogy a befogadó számára könnyen hozzáférhető.
A video egy használati eszköz, amely a legközelebb áll az emberekhez, a televízió vagy az internet révén elérhető, lényegében haza kapja a terméket – vallja Suchoža József.
A piros kabátos kislány maga az egyén, aki a háttérből szemléli az ismétlődő jeleneteket. Legyenek azok akár politikai, kulturális, vallási, vagy más események és azok alakulása.
Videomunkáikkal a budapesti Képzőművészeti Egyetem növendékei, Révész László tanítványai is képviseltették magukat. Révész László úgy látja, nagyon sok a tehetség és számos kiváló alkotás születik, de kevés emberhez jut el. Révész László elmondta, hogy ennek a menedzselése, hogy eljut-e az emberekhez, lényegében kollektív dolog. A szikrák megvannak, a reakciók megvannak, ha úgy veszem az a globalizációs jóslata Negrinek az Empire című híres könyvében, hogy Kelet-Európa el fogja veszteni az arcát, ez nem valósul meg. Én egy nagyon erős ellenreakciót érzek, és látom azt, hogy gondolatilag felépülnek a dolgok, esetleg el is készülnek, hogy ez mennyire tud eljutni azokhoz akiknek erre szükségük van, ezért sokat kell hogy tegyünk. Itt van egy nagy lemaradás, a fórumai nincsenek meg ennek.
Egy másik teremben a Kassai Képzőművészeti Egyetemről Bartusz György, a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetemről Németh Ilona, valamint a Budapesti Képzőművészeti Egyetemről Révész László válogatásában videomunkákat vetítettek.
Frenyo Júlia, Budapestről így nyilatkozott: „erre a kiállításra olyan munkákkal készültünk, amik egyszerűen videoinstallációk, amelyeket szigorúan csak mi magunk készítettünk. A fénykép is más, a festmény is más. A video az egy időbeli művészet, ilyen téren többet mond, mint egy kép. Ezzel nem alábecsülöm a képet, hanem más dimenzióba helyezem.”
Révész László szerint a video egy olyan korszakba ért, amelyben a tudás és az egyéniség a fontos.
Révész László: „Azt hiszem van két irány, az egyik a kollektív tudásokat akarja gyűjteni, a másik meg a szubjektumnak a szerepét akarja megerősíteni. Van még más is, de ez a két irány a fontos, amely egy létező tudást akar átadni, egy létező technikát akar keresztül préselni rajtunk, illetve amikor megmutatja az embernek ezt a gazdagságát, személyiségének a szabadságából adódó pozitív élményt.”
A kiállítás – mely a „Kassa, Európa Kulturális Fővárosa 2013″ programsorozat részeként valósult meg – szervezői további pályázatokon dolgoznak, hogy a műfajt szélesebb körben és népszerűsíthessék.
Szlovák Televízió és Duna TV nyomán Felvidék.ma
