A böjti időszakhoz tartozik a magunkban való elmélyülés, hogy eltöprengünk azon, miért úgy élünk, ahogyan élünk, illetve mit tehetünk azért, hogy javítsunk a sorsunkon. Mivel úgy tűnik, a politikusaink nem igazán gondolkodnak el ezen, az Aktualne.sk megtette ezt helyettük, és összeállította annak a hét politikailag halálos bűnnek a listáját, amely miatt a jobboldal tavaly választási veresegét szenvedett, s egyelőre semmi jele, hogy tanultak volna a hibáikból.
Kivagyiság, avagy tisztségmánia
A kivagyiság, azaz az én vagyok az elnök, az alelnök, a titkár stb. – ki lehet nagyobb nálam? Nagyon úgy tűnik, a jobboldali vezetők elfelejtették, hogy nem az ember szolgálja a tisztséget, hanem a tisztség van az emberért, s jobb esetben nemcsak magáért a tisztség viselőjéért, hanem a többiekért is.
A politikusok egyfajta légüres térben mozognak, vagy inkább selyemburában, ebben azonban nemcsak ők, maguk vétkesek, hanem a körülöttük lévő emberek is, akik elhitetik velük, hogy milyen nagyok.
A vezetők keresése a témakeresés helyett
Nem igazán jó játék, amit az újságírók olyakor a politikusokkal játszanak. Persze, hogy egyszerűbb arról beszélni és írni, hogy a jobboldalnak nincs markánsan látható vezéregyénisége, mint témahiányban szenvedni. A kérdés csak az: a csatatér jobb oldalának valóban egyetlen olyan vezérre van-e szüksége, mint amilyen Robert Fico a baloldalé?
Válasz helyett újabb kérdésekkel szolgálhatunk. El tudják Önök képzelni, hogy a liberális választópolgár elfogadna ebben a pozícióban valakit a kereszténydemokraták közül? Vagy el tudják képzelni, hogy a nemzeti érzelmű választópolgár nem kapna a fejéhez, ha a jobboldal vezére teszem azt, valaki a Most-Hídból lenne?
A vízió hiánya
A vízió és a témakeresés szorosan összefüggnek. Sajnos, a szlovák jobboldalra jelenleg egyik sem jellemző. Radoslav Procházka ugyan megpróbálkozott az Alfával, kérdéses azonban, hogy valóban jobboldali megoldásról van-e szó. A többi politikust meg szeretnénk figyelmeztetni, hogy a vízió nem csupán számokból áll, nem csak a kiegyenlített állami költségvetés vagy a költségvetési többlet kérdése. A vízió elsősorban az országról, annak kultúrájáról és az emberekről szól.
Persze tudjuk, létezik egy dokumentum arról, hogyan kellene Szlovákiának 2020-ban kinéznie. Ez azonban inkább egyfajta póráz a kormány számára, mintsem a jelen és a jövő nagy kérdéseinek megoldása. Pedig kinek másnak kellene víziót nyújtania, ha nem az egyénre és személyi szabadságra építő jobboldalnak?
Képtelenek felkelteni az érdeklődést
Vízió nélküli, téma nélküli és vezető nélküli. Ilyen jelenleg a szlovák jobboldal. Aztán hogy képtelen felkelteni az érdeklődést? Ki csodálkozhat ezek után, hogy olyan nem egyértelmű formációk, mint pl. az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek, akik éltek az alkalommal, nagyobb teret kapnak?
Az örökké ismétlődő sajtótájékoztatók csipetnyi találékonyság nélkül ugyanarról a témáról már ezeknek a pártoknak a sziklaszilárd választóit sem érdeklik. Mi több, a jobboldal nem tesz eleget ellenzéki küldetésének sem. A lepel lerántása a kormány tévedéseiről többnyire csak a médiára hárul. Nem véletlen, hogy a jobboldali vezetők megnyilatkozásaiban olyan sok az erre vagy az arra a médiumra való hivatkozás ahelyett, hogy nagyobb fényt derítenének az ügyre.
Képtelenek a személyi kérdésekben való megegyezésre
Bár szóban a politikai sakkmező eme részének valamennyi pártja támogatta az ellenzéki jelöltet, az annyi szavazatot sem kapott, ahány ellenzéki képviselő a parlamentben ül. Ilyen esetek többször is előfordultak már, bár a jobboldali vezetők bizonygatták, hogy a jelölt támogatása, akinek személyében a tárgyalások során megegyeztek, biztos.
Ennek ellenére vagy talán éppen ezért, mind ez idáig üresen áll a Számvevőszék elnöki széke. Persze, ez esetben kifogásolhatnák az ellenzéki politikusok, hogy a Smer-SD nem játszik becsületes játékot, s ebben az esetben talán egy kicsit igazuk is van. De ez sem magyarázat arra, hogy a jelöltjük miért nem kapta meg valamennyi ellenzéki képviselő szavazatát.
És a Számvevőszék esete nem az egyedüli. Itt van például a közös köztársaságielnök-jelölt kérdése. Habár már több jelölési határidő is játékban volt, a Most-Híd elnöke, Bugár Béla figyelmeztetőleg már felemelte a mutatóujját, amikor kijelentette, hogy a megegyezés nem kell, hogy időben történjen. Az egyedüli világos pillanat e tekintetben az a jobboldali egyezség, hogy Pavol Frešót jelölik a pozsonyi megyeelnöki tisztségre.
Új formációk – régi játékok
Új Többség, Alfa, Formáljuk Szlovákiát. Még egy év sem telt el a választások óta, és a jobb oldalon rendes forradalom zajlik. Ami magában még nem biztos, hogy káros lenne, ha… Például Daniel Lipšic Új Többsége és Radoslav Procházka Alfája fontosabb kérdésekkel foglalkozna, mint a „politikai vezérhím” szerepéért való versengés. Ha az „új jobboldal” arcai nem helyezkednének annyira élesen szembe a „régi jobboldal” arcaival, illetve kölcsönösen egymással szembe is.
Hogyan higgyen a jobboldali választó abban, hogy őszinte az igyekezetük, amikor az „újak” még be sem csukták politikai múltjuk mögött az ajtót, és már torzsalkodnak is egymás közt? Ha ez a szlovák jobboldal jövője, akkor köszönjük szépen, nem kérünk belőle.
Belső viszályok
Az új politikai formációk kialakulásával szorosan összefüggnek a már létező politikai csoportosulásokon belüli belső viszályok. Elegendő, ha csak az SaS-re gondolunk, amely új vezetőválasztás előtt áll, de a kulisszák mögött már most nagyon feszült a helyzet a liberálisok közt, sőt arról is hallani, hogy az egyik elnökjelölt győzelme esetén néhányan a pártból való távozásukat fontolgatják.
De említhetnénk akár a Most-Híd pártot is. A párt két képviselőjének neve a Formáljuk Szlovákiát projekttel került kapcsolatba, amelyet hivatalosan ez idáig csupán Lucia Žitňanská a Miroslav Beblavý SDKÚ-DS-es képviselők vállaltak fel.
És éppen az SDKÚ-DS az a párt, amelynek vezetősége a sikertelen választások után ugyan teljesen kicserélődött, ám a párttagok egy része még mindig elégedetlen, és a távozását fontolgatja.
Ha tehát a jobboldal nemcsak az elmúlt évek dicsőségéből szeretne élni, nem csupán a több mint 30 böjti nap áll a rendelkezésére ahhoz, hogy elgondolkozzon magáról. Hogy mennyire sikerült megjavulnia, a választópolgárok már az év végén értékelhetik, a megyei választások során. Egyelőre azonban mindaz, ami történik inkább a CBS televízió 1967-es víziójára emlékeztet a 21. század háztartásainak működéséről.
Aktualne.sk nyomán DÉ, Felvidék.ma
