A biztonságiak főnöke pontosan tudta, hogy nem jelentünk kockázatot. Az igazi elutasítás Fico undorából és érdektelenségéből fakadt – jegyzi meg Boldoghy Olivér, aki nem válthatott szót Dunaszerdahelyen a miniszterelnökkel.
Levél készült Ficonak
Szlovákia jelenlegi kormányfője kedden azzal vádolta meg az országban élő kisebbségeket, hogy nem teljesítik rendesen az állam által kiszabott kötelességeiket. Csak kinyújtott markukkal zsarolják az (egyébként nem nekik alapított) államot, és követeléseik teljességgel megalapozatlanok.
Ezt a két súlyos vádat szerettük volna tisztázni, mégpedig – kihasználva Fico dunaszerdahelyi látogatását – szemtől szembe. Szentül hisszük ugyanis azt, hogy az itt élő kisebbségek – köztük a mi magyar közösségünk is – törvényeket tisztelő, dolgos, adófizető polgárok. Közvetlenül a méltatlankodó miniszterelnöktől akartunk pontos útbaigazítást szerezni: mutassa meg, mi az, amiben nem teljesítettük az állampolgári kötelességeinket, és mely követeléseink megalapozatlanok?
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2013/02/38265b.jpg” width=”200″ height=”250″ title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
Számoltunk azzal, hogy Robert Fico programja sűrű lesz. A két udvarias kérdést írásban is elkészítettük, így megalapozott időhiány esetén elég lett volna csak megállni, átvenni a levelet, és később válaszolni.
Kaliňák rendőrei nem vették el a személyi igazolványt
A helyszínen nagy volt a sürgés-forgás. A külön erre az alkalomra toborzott közönséget tömött buszokkal hozták a dunaszerdahelyi művelődési központhoz. A kultúrház előterében éppen a Fórum Intézet kétnyelvű kiállítása volt látható („Nyelvében él a národnostná menšina”), reméljük sokaknak tetszett a tárlat, és a szmeresek nőnapi viccein kívül, hazavihettek magukkal valódi, gondolatébresztő értékeket is.
Samu István (MKP országos elnökségi tag) barátommal, a dunaszerdahelyi vianovásokkal, a Somorja Hangja, és a Magyarok Szövetsége képviselőivel a VMK épülete előtt találkoztunk. Mindenkinek kiosztottunk egy-egy példányt az átadni kívánt írásból (akkor még nem tudtuk, melyikünknek sikerül majd Fico közelébe férkőzni). Rövid egyeztetés után megpróbáltuk kitalálni, hová fog érkezni az est fő sztárja. A kérdés hamar kiderült, a művelődési ház hátsó bejáratánál ugyanis több volt a rendőr és a biztonsági, mint a nézelődő. Azonnal egyértelművé vált – Fico a hátsó bejáraton fog beosonni.
Megközelítettük hát a helyszínt. A zászlóval is felszerelkezett fiatalokat azonban nem engedték át, így ők a közelben, a Felvidék-kapunál alakítottak ki egy tiltakozó csoportot. Mi továbbmentünk, megálltunk az ajtó közelében, ahol azonnal igazoltattak is bennünket. A helyszínen megjelent újságírókat, és a dunaszerdahelyi önkormányzat egyik képviselőjét is ellenőrizték. Az eset pikantériája, hogy az esti műsorban megjelent Kaliňák úr elit rendőrei az igazoltatás után minden további nélkül VISSZAADTÁK a személyi okmányomat, holott nem is olyan régen még el akarták azt kobozni. Hiszen kettős állampolgárságom miatt többször is beidéztek emiatt az őrsre.
Fico beosont és elillant
Ezután megszólítottuk a testőrség vezetőjét, és előre tájékoztattuk, pontosan mit is szeretnénk véghezvinni. Elmondtuk, a megnyilvánulásunkat nehogy támadásnak vagy botránykeltésnek vegyék, ugyanis senkit sem akartunk váratlan helyzet elé állítani. Még a levél tartalmát is megmutattuk, és közöltük, az eredetit személyesen a kormányelnöknek szeretnénk átadni.
A biztonságiak főnöke ezt tudomásul vette, átvette az írás másolatát. Megígérte, hogy a kockázati protokoll miatt egyeztet a miniszterelnökkel, aki személyesen dönt majd a kérdésben.
A nagy fekete kormány-limuzin néhány percen belül meg is érkezett, de abban a másodpercben körbevettek minket a titkosok, Fico kipattant, és mire elmondtuk neki, mit szeretnénk, már el is tűnt az épületben.
Sebaj, gondoltuk, rohan a kezdésre, majd kifelé menet biztosan több ideje lesz, és megáll mellettünk, legalább néhány másodpercre. Tévedtünk. A műsor viszonylag gyorsan véget is ért, az épületből jöttek sorban kifelé a miniszter urak és kísérőik, végül megjelent Fico is, de ismét csak bevágta magát a limóba, és az udvarias felszólításunkra ezúttal sem reagált.
Egy európai formátumú politikus minden további nélkül megállt volna köztünk néhány percre, sőt, ezt még a saját javára is tudta volna fordítani.
A biztonságiak főnöke pontosan tudta, hogy nem jelentünk kockázatot, az igazi elutasítás tehát Fico undorából és érdektelenségéből fakadt. Sem a kormányfőnek, de a többségi társadalomnak sem számítunk egyenrangú partnernek, az ő felfogásukban mi csak másodrendű, megtűrt, markukat tartó költségvetési probléma vagyunk, egy országos kiterjedésű nyűg, mely országot még csak nem is nekünk alapították. SÖTÉT BALKÁN 2013!
Fico tehát úgy ment, ahogyan jött: titokban osonva, a hátsó bejáraton. Mi pedig jó utat kívántunk neki, és szépen hazamentünk. Van erre egyébként egy nagyon találó szlovák közmondás, mely szerint: „Pýcha predchádza pád!” A bukást a felfuvalkodottság előzi meg! És persze egy magyar is : „Jön még kutyára dér … !”
Boldoghy Olivér, Felvidék.ma
Fotó: Gyurcsó Zoltán
{iarelatednews articleid=”38253,38208,38194,38226″}
