A Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe. Ilyenkor Jézus feltámadását ünneplik szerte a világon. Mindezeken túl azonban a tavasz, az állandó megújulás eljövetelének is az ünnepe.
A megújulásé, amire ennek a jobb sorsra érdemes országnak már annyira szüksége lenne.
Sokan talán ünneprontónak tartanak, hiszen ilyenkor nem illik piszkos politikáról, meg még piszkosabb politikusok nem éppen emberbaráti tetteit felemlegetni, mégsem tudom szó nélkül hagyni, ami egy sajtóhír kapcsán motoszkál a fejemben. Nem is tudom, miért most hozakodott elő a sajtó ezzel a hírrel, hacsak nem a böjt utáni időszak sajtós szemmel hír- és történéshiánya az oka. Bár, ha teljesen őszinték akarunk lenni, egyetlen aktualitása azért mégiscsak van az ügynek: a zöldcsütörtökre kitűzött hatodszori próbálkozás.
Na, de lássuk, miről is van szó! A hír lényege, amely felbosszantott, hogy Robert Fico kormányfőnk, akit elődje, Iveta Radičová a főügyészválasztás és az oserpataki korrupciós botrány kapcsán a címére tett kijelentéseiért – többek közt hazugnak navezte az akkor még kormányfő Radičovát – bepanaszolt a bíróságon, hatodszor sem ment el a tárgyalásra, még csak a jogi képviselőjét sem küldte el maga helyett, sőt a bírósági tárgyalásról szóló értesítést sem vette át – immár negyedik alkalommal. Pedig a bírónő ezúttal minden tőle telhető hivatalos lépést megtett, hogy Fico kezébe jutassa az értesítést, még a rendőrséget is bevonta. Ez utóbbiak, miután kiderítették, hogy kormányfőnk már nem lakik a legutolsó ismert lakhelyén, a lakossagnyilvántartásban próbáltak a nyomára bukkanni, ám ott is csődöt mondtak – ott ugyanis titkosítva van Fico állandó lakhelye. A rendőrök ezután, jobb ötlet híján, Fico testőreitől kértek tanácsot, akik azt tanácsolták, küldjék csak el postán azt az értesítést. (Micsoda blőd ötlet, azoktól kérni tanácsot, akik arra esküdtek fel, hogy mindenben a kormányfő védelmét és érdekeit szolgálják.) Na mindegy, levél elment, ám igazolás vissza a bíróságra már nem érkezett, minek következtében a tárgyalás újfent elmaradt. A kormányhivatal sajnálja, de nem tudja hova lehetett a levél. Pedig az ikatóban egyébként pontosan visszakereshető – név szerint, ki vette át a levelet, minden beérkező postai küldeményt ugyanis csak aláírás ellenében adnak ki az iroda alkalmazottjának. Ez a móres a kormányhivatalban már évtizedek óta, s mivel a politikai jelöltek közvetlen beosztottjain kívüli kiszolgáló személyzet nem sűrűn változik a hivatalban – feltételezem, hogy így van ez most is. Mindez persze egyébként sem lényeges, hiszen a polgári perrendtartás értelmében, úgyis csak a személyes átvétel számít. Ebben a sokkal inkább infantilisen szánalmas, mint dühítő kutya-macska játékban a kormányhivatali alkalmazottak meg a testőrök, akik nyilvánvalóan tudják az igazat, úgyis csak megfélemlített lényegtelen kis sakkfigurák.
Ami viszont elgondolkodtatott: mi történik ebben az országban, hogy a négyéves – remélhetőleg átmeneti – hivatali idejét töltő kormányfőnek nem lehet tudni még az állandó lakhelyét sem? Félreértés ne essék, nem azt kifogásolom, hogy Fico lakhelye nincs ország-világ előtt közszemlére bocsátva. De hogy egy hivatalos levelet, amelyet személyesen kellene átvennie, még a rendőrség bevetésével sem lehet hivatalos formában eljuttatni hozzá, az már tényleg abszurd dolog, de ezúttal nem a szóban forgó bíróság vagy fogalmazzunk konkrétan: bírónő lehetetlensége. Még az amerikai elnöknek sem titkos a lakhelye, mindenki tudja, hol lakik. Robert Fico annyira fontos ember lenne, hogy a törvényes bíróság még a rendőrség bevetésével sem tud eljuttatni hozzá egy hivatalos levelet? Vagy ami még ennél is rosszabb: Robert Ficónak magánéletében bújkálnia kell netán, hogy a hivatalos szervek sem tudhatnak a pontos lakhelyéről?
Úgy gondolom, sem az egyik, sem a másik. Nemes egyszerűséggel csupán a hatalom arroganciájáról van szó. Mert Robert Fico, úgy gondolja, ő ezt megteheti. Erre vall testőrei pökhendi fokhegyről odavetett megjegyzése is a bírónőnek, aki rajtuk keresztül szerette volna eljuttatni az értesítést a kormányfőnek, miszerint „ők arra vannak, hogy védelmet biztosítsanak, nem pedig arra, hogy bírósági leveleket kézbesítsenek“, s erre vall Fico szóvivőjének talán még pökhendibb kijelentése is a dolog abszurdságáról. Pedig Robert Fico ominózus kijelentései megtételekor többek közt szó szerint ezt mondta: „Minden jogi következményével együtt három összegzést szeretnék elmondani. A kormányfő asszony tehetetlen, hazug és megvesztegetés ügyében gyanúsított. A miniszterelnök asszony irodájában tizedelés folyik. Nem hiszem, hogy erről a miniszterelnök asszony ne tudna.“ Hol marad hát a jogi következmények vállalása, miniszter elnök úr? Már a bírósági tárgyalásról szóló értesítés átvételénél elakadt? Vagy ez a kijelentés is csak kizárólag a piárnak szólt, mint Fico legtöbb kijelentése? Mint például a parlamenti választások előtt ígért sokat emlegetett biztonság? Ami azóta sincs?
Ideje van a megújulásnak. Semmilyen magát demokratikusnak valló hatalom sem viselkedhet ilyen arrogáns módon az ország törvényeivel, legiszlatív szabályaival szemben. Egy kormányfő nem mutathat ilyen erkölcsi példát az ország többi polgárának. Ez semmi jót, csak még nagyobb káoszt, még nagyobb erkölcsi fertőt eredményez.
Dunajszky Éva
