A somorjai születésű Bodó Zoltánt 2002-ben szentelték pappá, miután elvégezte a Győri Hittudományi Főiskolát. 2010 óta tanul Rómában a Szent Kereszt Pápai Egyetemen, ahol licenciát szerzett, most pedig doktorandusz, így első kézből tud élménybeszámolót nyújtani a Felvidék.ma olvasóinak.
2013.03.13.
Délelőtt fél 11 körül vendégeimmel kimentünk a Szent Péter térre abban reménykedve, hogy hamarosan felszáll a fehér füst. Igaz, az esély erre nagyon kevés volt, mert a délelőtti első szavazás összességében még csak a második, de nem akartunk semmiről sem lemaradni. Mi lesz, ha esetleg megválasztják ilyen hamar a pápát, mi meg lemaradunk a fehér füstről? Magyarázatokat próbáltunk keresni arra, hogy mi indokolja korai jelenlétünket a téren. Gondoltuk, hogy esetleg az erőviszonyok már előző este eldőltek, hogy minden bíboros aludt rá egyet és másnap akár a második szavazás alkalmával eldőlhet az Egyház jövője. Várakoztunk hát, várakoztunk, de a fehér füst elmaradt. „Majd délben visszajövünk, mert akkor a füst garantált – mondogattuk –, akár fehér, akár fekete, de füst lesz”. Részben így is történt. Dél körül értünk vissza a térre, amikor közölték, hogy 11.30-kor fekete füst szállt fel. Elkéstünk. Nem láttuk a gomolygó fekete füstöt. Semmi baj – gondoltuk – majd délután visszajövünk ismét. Miután megebédeltünk a közeli zarándok étteremben és vásárolgattunk pár dolgot, pontban 16.20-kor már ismét a téren voltunk – ekkor néztem meg ugyanis az órámat – és ismét elkezdődött a várakozás időszaka. Hamarosan talán felszáll a fehér füst. A délutáni első szavazás ugyanis összességében már a negyedik. Az előző pápaválasztáskor, emlékezetem szerint, már ekkor megválasztották Szent Péter utódát. Ezért aztán reményteljesen várakoztunk… Már öt óra és még semmi. Fél hatkor ismét felsejlett bennünk a gondolat, hogy elmegyünk egy kicsit melegedni, mert nem volt kellemes álldogálni a délutáni esős hidegben. Fáztak és elgémberedtek a lábaink, toporogtunk, néha kicsit megmozgattuk magunkat, de egy idő után már ez sem segített sokat. Hamar elhessegettük azonban a gondolatot, mert bár a híradások szerint a következő füst este hét órára várható, délelőtt is megvicceltek bennünket a bíboros atyák és korábban szállt fel. Mi lesz, ha megint lekéssük a füstöt? Maradtunk tehát és várakoztunk tovább.
Eső, hideg, néha enyhe hűvös szél. A tér lassan-lassan megtelt emberekkel. Pontosan 2 óra 46 perc telt el várakozással, de nem hiába, mert 19.06-kor felszállt a füst és ráadásul fehér!!! Ekkor már beesteledett így a kivetítőn figyeltük a gomolygó füstöt. Addig azt gondoltuk, hogy már tele van a tér, de tévedtünk. A fehér füst megjelenése és a harangok zúgása még ezt a tömeget is képes volt megmozdítani. Hirtelen kisebb űr keletkezett körülöttünk, mert mindenki elindult előre a központi erkély felé, ahol majd megjelenik az új pápa, hogy köszöntse az egybegyűlteket és áldását adja Róma városára és az egész világra. Eddig mi is a Szent Péter téren álló „postakocsi” mögött álltunk, de kissé előbbre és beljebb sodródtunk. Már mi is tökéletesen láttuk az erkélyt, ugyanakkor igyekeztünk megőrizni helyünket, mert a hatalmas kivetítőn jobban tudtuk követni az eseményeket. Szinte olyanok voltunk, mint a kaméleon; az egyik szemünkkel a távoli erkélyt a másikkal a nagy kivetítőt néztük. Az egyik ismerősöm még előbbre merészkedett a tömegben, Szabolcs barátom pedig a tér közepe felé sodródott. Vakuk villogtak mindenfelé. Rengetegen próbáltak telefonálni vagy sms-t írni kisebb-nagyobb sikerrel. A hálózat annyira le volt terhelve, hogy magam is rengeteg próbálkozás után tudtam csak beszélni az otthoniakkal, hogy közöljem a jó hírt. Nem is tudtam mindenkit felhívni. A tér hangulata, az emberek örvendezése a fehér füst láttán leírhatatlan és örök élmény marad. Lassan elcsendesedett a tömeg, de az izgatottság és a találgatások egyfajta alapmorajt idéztek elő, mint a méhkasban. Ekkor már a téren kívül is, egészen a Conciliazione utca közepéig, rengetegen várták, hogy a Szent Péter bazilika központi erkélyén megnyíljék a hatalmas üvegajtó és kilépjen a protodiakónus-bíboros a várva-várt jó hírrel. Hát, erre még várhattunk majdnem másfél órát a hidegben. Hál’ Istennek az eső lassan elállt és a lábunk sem fázott már annyira. Minden elviselhetőbb volt, hisz van pápánk!
A téren elhelyezett hatalmas kivetítőkön kísértük figyelemmel a gyülekező emberek örvendezését, a különféle nemzeti zászlók lengedezését, az egyenruhások ünnepélyes bevonulását. Különféle szögből kapcsolták a kamerákat, míg végül az egyik a Szent Péter bazilika központi erkélyére fókuszált. Egyszer csak észrevettük, hogy a függöny mögött készülődnek. Egyre izgatottabb lett a tömeg. Végre nyílnak az erkély hatalmas üveg ajtói és kilép a diakónus-bíboros a szertartásmesterekkel. Ujjongó tömeg várja a bejelentést, mely rövid időre megszakította az üdvrivalgást. „Annuntio vobis gaudium magnum:” – hangzanak el az örvendezés szavai, amelyet a pásztoroknak kiáltottak az angyalok Jézus Krisztus születésekor – majd folytatódik: „habemus papam!” A tömeg újra hatalmas ujjongásban tört ki. A bíboros rövid várakozás után bejelentette a megválasztott nevét és azt, hogy a Ferenc nevet vette fel. Azt hiszem, nagyon sokan meglepődtünk, mert a médiumok által közölt esélyesek nevei közül számítottunk valamelyikre. Bevallom, számomra is ismeretlen volt a név: Jorge Mario Borgoglio. Bár emlékeztem a névre, mert olvastam az újságokban, amelyek bemutatták az összes választó bíborost fényképpel együtt, de nem emlékeztem az arcára és arra sem, ki is lehet ő. Próbáltam hívni egy-két ismerőst, de sikertelenült. A többszöri próbálkozás azonban eredménnyel járt, mert sikerült kapcsolatba lépnem püspökömmel, aki közölte, hogy Borgoglio bíboros Buenos Aires érseke. Valóban meglepetés volt, de ez nem befolyásolta azt az örömet, hogy „habemus papam”.
A diakónus-bíboros távozása után az erkély piros függönye bezárult és várakoztunk az új pápára. Hamarosan újra megnyílt a függöny és megpillantottuk a feszületet, melyet a pápa előtt hoztak ki és megjött a Római Anyaszentegyház új pápája is az erkélyre, hogy köszöntse Róma városát és az egész világ híveit. Újabb hatalmas üdvrivalgás! Percekig ujjongott a tömeg. Közben hangfoszlányokban hallottuk, hogy a zenekar valamit játszik, de igazából nem tudtuk, hogy mi az, mert a tömeg hangja jóval hangosabb volt. Végre sikerült elcsendesedni, majd az új pápa nagyon egyszerű szavakkal köszöntött bennünket: „Kedves fivéreim és nővéreim! Jó estét!”. Azt hiszem azonnal szívébe zárta mindenki hisz nagyon pozitív benyomást keltett az első találkozás. Mindenkinek nagyon tetszett, hogy együtt imádkoztunk XVI. Benedek nyugalmazott püspökért, majd egyszerűen, kis humorral fűszerezve, köszöntötte a népet. Áldása előtt kérte, hogy rövid csendben imádkozzunk érte és eszközöljük ki Isten áldását életére. Döbbenetes volt a csend. Ezt követően ő adta áldását a Városra és az egész világ minden jóakaratú emberére. Végül mindnyájunknak jó éjszakát és jó pihenést kívánt, majd elvonult. A tömeg lassan kezdett feloszlani, de sokan örömtáncba kezdtek. Hamarosan Szabolcs barátom is megkerült. Elmondta, hogy ő azonnal megtudta, ki ez a Borgoglio bíboros, mert mellette két argentin lány állt, akik nagy örömükben mindenkinek a nyakába ugrottak és a név elhangzásától a pápa megjelenéséig mondogatták, hogy milyen egyszerű és egyben nagyszerű ember, hogy szegény családból származik, tömegközlekedéssel utazik és sorolták az ehhez hasonló információkat. Ezekkel az élményekkel gazdagodva indultunk mi is haza, kissé agyonfagyva.
Vendégeim szálláshelyén, az Isteni Megváltó Leányai nővéreknél, – jó magyar szokás szerint – egy kupica finom erdélyi pálinka kíséretében igyekeztünk felmelegíteni magunkat vacsora előtt és természetesen koccintottunk Ferenc pápánk egészségére, hogy tartsa meg őt Istenünk nagyon sokáig keresztény népünk javára. Valóban felemelő érzés volt személyesen részt venni ezen az eseményen. „Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!”
Bodó Zoltán
A szerző fényképei a Szent Péter térről képgalériánkban tekinthetők meg.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”38479,37926,38547,38496,38560″}
