Az alábbiakban olvasható Gubík László brüsszeli felszólalása. A bemutatkozást angolul mondta el, azonban a másik két pontra, a jogi helyzet abszurditásának vázolására és a probléma lényegének kifejtésére anyanyelven, valamint a szlovák delegációhoz intézett mondatokra, időhiány miatt nem került sor.(Gubík legfrissebb bejegyzésével frissítve.)
Fotó: Gubík László és Lomnici Zoltán, az állampolgársági petíció beterjesztői a brüsszeli ülésen. Gubík László pólóján az “Immigrant in my Homeland / Guest in my flat“, azaz “Emigránsként a szülőföldemen, vendégként a lakásomban” felirat volt olvasható.
Az elhangzott beszéd:
Dear Madame Chair! Dear Petitioners! Members of the Commitee! Ladies and Gentlemen!
My name is László Gubík. I live in Slovakia. I study in Hungary. I am the first Hungarian who took Hungarian citizenship. My Slovak citizenship was stripped away from me without my consent. It was two years ago. Since then practically I have been living as an immigrant in my homeland and as a guest in my flat as you can see and read on my T-shirt. Now let me allow to continue my short speech in my mother tongue.
Sokáig töprengtem azon, vajon milyen minőségemben szólaljak fel a rendelkezésemre álló rövid időkeretben. A sors jóvoltából ugyanis van miből válogatnom:
Szlovákiában élő magyarként?
Magyarországon tanuló néhai szlovák állampolgárként?
Egy jogász szemmel elfogadhatatlannak tartott szabályozás elleni panasztevőként?
Szlovák-magyar kettős állampolgárként, aki ragaszkodik születéssel szerzett jogaihoz, szülőföldjén szeretne boldogulni, mindemellett bűne annyi, hogy megvallja, a szlovák mellett magyarként magyar állampolgárságot is kívánt?
Jogfosztottként, aki két éve szinte szellemként létezik szülővárosában, akit töröltek a lakossági nyilvántartásból, és már csak vendégként lakik lakásában?
Sorstársaim szószólójaként, akik most nem lehetnek itt az ülésen?
202 cseh, 71 német, 49 osztrák, 31 brit, 12 holland és sok további, utolsó ismert adataink szerint (2013. január 23.) 433 polgártársam nevében, akik egy értelmetlen törvény elfogadásának következményeként elveszítették, vagy kénytelenek voltak lemondani szlovák állampolgárságukról?
A kettős állampolgárságuk miatt a hatósági bejelentés és zaklatás elől rejtőzködő polgártársaim érdekében?
A szlovák alkotmány védelmezőjeként, mely rendelkezéseinek ellentmond, a hatóságok eljárásában pedig felülír az állampolgársági törvény módosítása?
Minden szerepkör más és más szemszögből világít rá a probléma lényegére, és mindegyik külön-külön is megérne egy-egy kiselőadást, ami most értelemszerűen nem áll módomban, ezért zárszóként a józanészre hallgatva csupán a következő gondolatot mondanám el:
Dámy a Páni! Vážení zákonodarcovia a predstavitelia Slovenskej republiky! Vážený pán veľvyslanec!
Nepripustite, aby Slovensko prišlo o viac talentovaných ľudí, aby stratilo viac platičov daní, aby bol znemožnený život na Slovensku tým, ktorí sa hlásia k inej národnosti, študujú či pracujú v iných krajinách, ale natrvalo sa chú usadiť a chcú žiť na Slovensku. Zrušenie novely zákona o štátnom občianstve je v záujme nás všetkých. Návrat k pôvodnému zneniu a stavu zákona je záujmom Slovenskej republiky i jej občanov.
Zrušte novelu zákona o štátnom občianstve! Zrušte ju!
Miután Gubík László Brüsszelből hazatért, a legismertebb közösségi portál oldalán a következő bejegyzést osztotta meg:
“Elmondhatjuk, hogy Brüsszelben győztünk, de legyünk óvatosak, ne bízzuk el magunkat, és ne tulajdonítsunk a kelleténél nagyobb jelentőséget a sikernek. Diplomáciai győzelmet arattunk, és életben tartottunk egy durva elkaszálási kísérlet ellenére két, a felvidéki magyarságot érintő kulcsfontosságú ügyet: a Benes-dekrétumokról és a kettős állampolgárságról szóló petíciót. Mindkettő további részletes megtárgyalásra kerül a jövőben, ami teljesen természetesnek tűnhet, jelen pillanatban mégis nagy eredménynek számít.
Engem két dolog tölt el boldogsággal: Ami a szakmát illeti, egyetemünk két kiváló szaktekintélyével hozott össze a sors, amikor Morvai Krisztinával és Juhász Imrével együtt védtük a mundér becsületét. Nagyszerű érzés volt nem csak a vizsgán, hanem ügyeink képviseletében szakmai támaszként is találkozni velük.
Ami pedig az ügyet illeti, és ez számomra a brüsszeli út legnagyobb tanulsága: Végre nemzetként viselkedtünk! A felvidéki ügyek képviselőinek sikerült egy csapatba állítani minden magyart, ami – valljuk be – nem olyan könnyű dolog. Örömmel és büszkeséggel töltött el látni és hallani egy ügyért vállvetve harcolni a polgári konzervatívot a szocialistával, a mérsékeltebbet a radikálissal, magyarországi kormánypártot az ellenzékkel, erdélyit az erdélyivel. Csak így érhető el eredmény a nemzetközi porondon. Most sikerült, de nagyon messze még a vége. Ilyen kitartással, ilyen fegyelmezettséggel, ilyen szakmai felkészültséggel és ilyen összefogással győzelemre vihető az ügy! Köszönet Berényi Józsefnek és EP képviselőinknek, akik megszervezték utunkat, és mindenkinek, aki gondolt ránk. Az ügy folytatódik. Most az alkotmányíróságon és a közös kormányülésen a világ szeme. Bízzunk a józan ész diadalában!”
Gubík László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39842, 39840,39838″}
