39963

Ahogyan arról beszámoltunk, a múlt héten Budapesten a Balassi Intézet A határon túli magyarság szellemi örökségének megőrzése címmel rendezett konferenciát. Az előadásokon elhangzott: nincs még egy olyan ország Európában, amely akkora diaszpórával rendelkezne, mint Magyarország. Éppen ezért a határon túl élő magyarság szellemi örökségének megőrzése nem lehet elhanyagolható feladat.

Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója nyitóelőadásában arról beszélt, hogy elengedhetetlen egy emigrációs és diaszpóraközpont létrehozása, amely – véleménye szerint – számos stratégiai feladatot láthatna el. Hatos úgy véli: az intézmény a múzeumi funkciókon túl dokumentációs és koordinációs központként is működhetne, ahol könyv- és kézirattárat is létesítenének.
A kormányzat eddigi intézkedéseit és a jövőben megvalósuló tervekről Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár beszélt. Előadásában kiemelte a külhoni magyarság nemzettudatának erősítését szolgáló Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. működését, a Julianus-programot, és bemutatta a folyamatban lévő Kőrösi Csoma Sándor-program részleteit is. Ez utóbbi, mint ismeretes, negyvenhét ösztöndíjas fiatal számára nyújt lehetőséget arra, hogy a világ különböző részein élő magyar közösségekkel azokon a helyszíneken ismerkedjenek meg, ahol azok – ténylegesen – élnek.
Rákóczi Krisztián, a Nemzetpolitikai Intézet munkatársa a konferencia második szekcióját megnyitva rámutatott: szoros összefüggések vonhatóak a Kárpát-medencei magyarság rohamosan fogyatkozó lélekszáma és a nyelvhasználati küszöb között. A szakember szomorú tendenciaként értékeli, hogy a megállapított aranyszám alá csökkenő határon túli magyar közösségek sorra vesztik el a jogukat arra, hogy az anyanyelvükön intézhessék hivatalos ügyeiket. A látványos népességfogyás ráadásul az oktatási, kulturális intézmények, valamint az egyházi közösségek működését is fenyegeti.
A konferencián Can Togay, a Collegium Hungaricum igazgatója berlini kulturális intézményét mutatta be. Togay emellett hangsúlyozta, hogy a kivándorlási statisztikák adatait lehet pozitív szempontok alapján is értékelni. Azzal, hogy megnyíltak a határok, a fiatalok olyan lehetőségekhez és tapasztalatokhoz juthatnak, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak – fogalmazott. Majd hozzátette: manapság az ország elhagyása már nem jelent egész életre szóló döntést, csupán egy kiváló lehetőség a látókör kiszélesítésére. Márpedig egy nemezt identitásának megőrzéséhez elengedhetetlen a sokszínű, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, képzett fiatalság. A vészharang kongatása helyett tehát jobb lenne kreatív módon viszonyulni az újfajta mobilitáshoz.
A konferenciát kerekasztal-beszélgetéssel zárták, ahol a külhoni örökség határainkon belüli megőrzésének elsősorban gyakorlati feladatait vitatták meg.

mno.hu/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39789,39891″}