Az idei évben Péter és Pál apostolok ünnepén már harmadik alkalommal zarándokoltak el a Trencsén városával átellenben fekvő Vágsziklás sziklabarlangjaihoz, Szent Zoerard-András és Benedek apostolok-remeték szent helyéhez Pozsonyból és környékéről. Így újra magyar szótól és énektől volt hangos a sziklakápolna.
Sajnos, terveinkkel ellentétben nem nagy autóbusszal mentünk, hiszen ez idén nem jött össze a többszöri és több helyen történő hirdetés ellenére sem, a kevés jelentkező miatt. Így utolsó pillanatban egy kisebb, 15 férőhelyes mikrobuszhoz folyamodtunk, amit végül hála Istennek nagy örömünkre sikerült két hely híján megtölteni.
Lelki vezetőnkkel, Németh Rezső atyával, két lánytestvérével, Mrva Olga főrévi kántornővel és az út egyik szervezőjével indult a busz a főrévi kastélytemplomtól, majd a továbbiakban fölszálltak még a Kollár téren, s Nagyszombatból is csatlakozott még hozzánk 4 zarándok, köztük Dominika ursulita nővér, aki jelenleg a nagyszombati orsolyáknál működik.
Időben megérkeztünk Vágsziklásra, a sziklabarlang tövébe, a navigáló gép szerint a legrövidebb úton. Készült máris egy közös kép a felvont, nemrég elhunyt Nagy József művész által készített Máriás zászlóval, majd ünnepélyesen felvonultunk a meredek úton a kápolnához, ahol már várt bennünket és nagyon kedvesen fogadott, ahogy az előző évek folyamán is, a sekrestyés úr. Ugyan rajtunk kívül idén most más arra járó nem tévedt oda, de azért így is nagyjából megtöltöttük a sziklakápolnát, melyből remek panoráma nyílik a Vág felé, s nagyon szép megfigyelni onnan a magasságból a kápolna alatt kanyarodó, oda vezető utat.
Ünnepi szentmisénk fél tizenkettő tájban kezdődött el, kicsit megkésve, mert még a sekrestyés úrnak el kellett mennie piros miseruháért. Mivel ez most az említett két apostol főünnepe volt, akik úgymond előnyt élveznek a hely szentjeivel szemben.Így Rezső atya nem is beszélt róluk, hanem homíliájának központjában ezúttal a két apostol élete, magatartása, példaképül vétele állt. A kápolnában magyarul is olvasható volt a zarándokhely története.
A misén sikerült zenei aláfestést is biztosítanunk, hiszen Mrva Olga kántornő elhozta villanyorgonáját, így még meghittebb volt az éneklés. Elhangzottak a misében a két apostolról szóló énekek, a Boldogasszony, Anyánk, s végezetül az Ave, Mária magyar szöveggel, Wolf Péter és Fülöp Kálmán szerzeményében, mely Én mindig bíztam benned vándorlásomon sorral kezdődik, s melyet szólóban énekelt el kántornőnk.
A mise után még készségesen beszélt nekünk a helyről a sekrestyés úr, majd újra megnéztük a kápolnától vezető sötét barlangjárat végében Szent Benedek kivilágított szobrát, és bemutatta nekünk a lenti kápolnát, ahol a megfeszített Krisztus keresztje előtt latinul elimádkoztuk a Miatyánkot. Végül Sebestyén barátommal Nagyszombatból, ketten, míg a többiek átbuszoztak a sziklási kéttornyú templomhoz, mi az idén áprilisban elkészült keresztúton át közelítettük meg a templomot, egy nyolc állomásból álló meredek hegyi úton, olyan fél óra alatt. Azt hittük, hogy csoportunk többi tagját majd mi fogjuk várni a templomnál, de végül ők előbb odaértek. Ott még mindenki elmondott egy-egy egyéni imát, majd hazaindultunk sietve, mivel Rezső atyának még volt egy szentmiséje Főréven ötkor, valamint Olga kántornőnek és nekem kántori teendőnk ugyancsak az 1916-bó származó
Csáky-kastélytemplomban. Majd pedig eljött meglátogatni velünk Oroszvárra az Obonya Gyula nyugalmazott lelkiatya által celebrált 5. ünnepélyes júniusi magyar szentmisét, s megismerni s felmérni a helyzetet, mint tervezett utódja, aki ezt a miseszolgálatot folytatja Oroszváron. Hazafelé a buszban rózsafüzért imádkoztunk, Mária- és más énekeket énekeltünk, sőt a végén, Nagyszombat előtt már nótáztunk, dalolgattunk is. Nagyon szépre sikeredett harmadik zarándoklatunk, reméljük, jövőre Főrévből és Pozsonyból is többen jönnek, s így majd sikerül megtölteni egy nagy autóbuszt.
Adja a Jóisten, hogy idén nem teljesült vágyunk jövőre sikerüljön. Mert jövőre biztosan úja megyünk!
Zilizi Kristóf/Felvidék.ma
