A folklorisztikában jártasak számára Zselíz neve nem cseng ismeretlenül, hiszen 1969-től hosszú éveken át itt tartotta a Csemadok az Országos Népművészeti Fesztiválját. Ennek köszönhetően Zselíz folklór berkekben Gombaszöghöz hasonló fogalommá vált mind a mai napig. Annak fényében pedig, hogy a ’89-ig fennálló rendszer nem túlzottan kedvezett a kisebbségi létbe kényszerülteknek, bátran állítható, hogy a lehetőségeket maximálisan kiaknázva az ilyen jellegű rendezvények jelentették Felvidéken a magyarság számára az egyedüli anyanyelven való kulturálódás lehetőségét.
Igaz, a fesztivál jellege csupán népzene, -tánc, -viselet, szokásvilág, tárgyi folklórra korlátozódott, mégis nagyban hozzájárult a magyar identitás megőrzéséhez, hiszen a sorok között természetesen ezt a kimondottan fontos célt is szolgálta a tömegeket megmozgató találkozó.
Mindennek otthonául az Alsó-Garam-menti városka Esterházy-parkjának festői környezete szolgált, illetőleg később az ott található szabadtéri színpad, ami az 1980-as évektől látta el ezt a funkcióját. Viszont a világ változásai ennek a rendezvénynek sem kegyelmeztek, és az új szabad világban egyre kevesebb érdeklődés kísérte a fesztivált, majd 1994 után anyagi támogatás hiányában eredeti formájában többé nem került megrendezésre.
A fesztivál helyét, a Martoson 1995 óta megrendezett Pünkösdi Népművészeti Fesztivál kívánta átvenni, de annak regionális jellege miatt mégsem tudta maradéktalanul pótolni zselízi jogelődjét.
Ugyan 2006-ban 12 éves szünet után megpróbálták újraéleszteni a nagy múltú hagyományokat, erre azonban az új világrendben már csekély igény mutatkozott, a próbálkozást a közönség teljes érdektelensége kísérte. Ezzel pedig az amfiteátrum is mind kevésbé vált használatossá, népművészeti jellegét pedig szinte teljesen levetkőzte.
A nagyszínpad mind ritkábban telt meg élettel, az épület pedig fenntarthatósága miatt különféle kiaknázási lehetőségekre szorult, így bizonyos rendszerességgel koncerteknek, diszkóknak vagy egyéb szórakoztató jellegű rendezvényeknek adott otthont, de több ízben még üzlethelyiségként is funkcionált ideiglenesen. Kora révén, állapotára az idő vasfoga sem volt tekintettel, így állaga mára finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Azonban úgy tűnik, hogy ez a probléma megoldódni látszik, mivel egy befektető előnyös ajánlatot tett a város vezetésének, és a bérlet fejében megelőlegezvén felújítja az objektumot. Ennek kivitelezése a nyár közepére már-már befejeződni látszik, bár az átadás időpontját még nem jelölték meg a kivitelezők.
Ezeknek a fejleményeknek a zselízi lakosok módfelett örülnek, hiszen a szebb napokat is megélt komplexumba ismét pezsgő élet költözhet, ami mind a kisváros, mind a régió kulturális életére fokozottan ráférne. Sőt, akár otthonra lelhet a város büszkeségének számító Kincső néptánccsoport is, illetve a hozzá köthető Tiszta Forrás Alapítvány, ami minden évben a régi hagyományokra hajazó Verbunktalálkozó megszervezésében jeleskedik.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
fotó: Pišák Tibor
{iarelatednews articleid=”40902″}
