Hiánypótló kiadvány látott nemrégiben napvilágot: Sztyahula László A csehszlovákiai magyar katolikus egyház története 1918-1950 című könyve, amely a csehszlovákiai magyar katolikus egyház belső történetét ismerteti a szóban forgó időszakban. Bár az első és a második Csehszlovákia időszakát érintően több kutatás és számos jeles munka is született, egyháztörténeti vonatkozású összefoglaló mű kiadására a kor viszonylatában korábban nem került sor.
A könyv annak a kornak a belső egyháztörténetét igyekszik összefogni, amely a csehszlovákiai magyarság számára sorsdöntő jelentőséggel írt. „Az első világháborút lezáró békeszerződés következtében a Csehszlovákiához került magyar katolikus egyház egyik napról a másikra kisebbséggé vált. A katolikus hívek nem a saját döntésük vagy választásuk alapján, hanem az új országhatárok megvonása következtében kerültek kisebbségi helyzetbe” – olvashatjuk Sztyahula László könyvének bevezetőjében, s ez a tény jelentős mértékben meghatározta az itteni magyar katolikus közösség fejlődését a továbbiakban.
A szerző kronologikus sorrendben öt főfejezetbe foglalva taglalja a Trianont követő évtizedekben ismétlődő területi változások hatását az itt élő magyar ajkú katolikus lakosságra. Az I. fejezet, amelynek címe: Az Észak-magyarországi latin szertartású katolikus egyházi közigazgatás előzményei 1918-ig, a magyar katolikus egyház északi egyházmegyéinek 20. századi közigazgatási történetével foglalkozik, az 1918-ig ezen a területen keletkezett magyar fennhatóság alatt lévő egyházmegyéket összegzi.
A II. fejezet, amely a Csehszlovák fennhatóság alatt: 1918. október 28. – 1938. november 1. címet kapta, a második világháborút követő jogbizonytalanság időszakának legfontosabb egyházi vonatkozású eseményeit taglalja, egyebek mellett pl. a Nagyszombati Apostoli Adminisztratúra mint új egyházi közigazgatás létrejöttét vagy a Csehszlovákiához került püspökségeket. Fokozott figyelmet szentel a fejezet az egyes püspökségek területén élő és tevékenykedő hívek és a papság megváltozott körülmények közötti szervezkedésének is, valamint a segítőkész néptanítók tevékenykedésének, akikre az új nemzedék oktatásának és nevelésének feladata hárult. Az akkori sajtótörténeti dokumentumok tükrében bepillantást nyerhetünk az újonnan létrejött egyesületek és társulatok munkájába is, különös tekintettel a szenci esperesi kerület jegyzőkönyveire, amelyek rávilágítanak az akkori küzdelmekre.
A könyv III. fejezete, a Visszatérve: 1938. november 2. – 1944. augusztus 29. az első bécsi döntés következtében történt visszacsatolás utáni egyháztörténeti vonatkozású eseményeket eleveníti fel. A kisebbségi lét után új szempontok és feladatok kerültek előtérbe, az egyházmegyék területi változásai, a személyi beosztások, az iskolai és az iskolán kívüli népművelés és a papképzés. Korhű dokumentumok tükrében értesülhetünk például a kor egyik legjelentősebb eseményéről, a Szent Jobb Szent István-i örökséget felelevenítő első felvidéki útjáról. De betekintést nyerhetünk a kor sajtószemelvényein keresztül az országos mozgalmak tevékenységébe is, amelyek a társadalmat akkoriban áthatották.
A IV. fejezet, a Jogfosztottan: 1944. augusztus 29. – 1948. október 25. a csehszlovákiai magyarság legdrámaibb időszakáról szól, a jogfosztottságról és annak kísérő elemeiről. Az állampolgárságukat elveszített magyar papokról, a Magyarországra menekült, kitoloncolt vagy kiutasított papokról, a bebörtönzött papokról, a Csehországba deportált magyarok körében tevékenykedő papokról szól ez a fejezet. A visszarendezés következtében történt közigazgatási változások hatásairól, a magyar nyelv visszaszorulásáról, majd betiltásáról több településen is az istentiszteletek során. Korhű dokumentumok bizonyítják a katolikus egyházat ért veszteségeket a magyarok által lakott területeken a kitelepítések következtében, mivel a kitelepített magyar katolikusok helyett többnyire evangélikusokat telepítettek be. Ebben az időben az írott magyar sajtó sem jelenhetett meg, legfeljebb egy-egy papi jubileumi emlékkép, amelyeket azóta is féltve őriz az utókor.
A könyv utolsó, V. fejezete, az Újra csehszlovák fennhatóság alatt: 1948. október 25. – 1950. június 14. a csehszlovákiai magyar katolikus közösség Trianon utáni második szellemi elvérzésének időszakáról szól. Az állam által létrehozott hazafias papság időszakáról, az üldözések koráról, az egyház agyonhallgatásáról. A Katolikus Akcióról, amely a „Rómának csak a hit kérdéseiben engedelmeskedünk, de teljesítjük állampolgári kötelességeinket a Csehszlovák Köztársasággal szemben” elv szerint járt el. Az egyházkormányzat teljesen állami felügyelet alá került, új, megnehezített körülmények között zajlott a lelkipásztori képzés, a szerzetesrendeket feloszlatták, és erősen korlátozott volt az iskolai hitoktatás is. A katolikus papságnak ebben a nehéz közegben kellett helytállnia.
A nagyrészt feldolgozatlan forrásanyagra támaszkodó munka nagy érdeme, hogy egyházon belüli személy, egy pap szemszögéből vizsgálja a könyvben említett korszakokat. Sztyahula László esperesnek, aki több éve megszállottan kutatja a felvidéki katolikus magyarság egyháztörténetét, korábban is jelentek meg már rövidebb-hosszabb értekezései a témakörrel kapcsolatban, ám a téma átfogó vizsgálatára eddig nem került sor. A könyv vitathatatlan erényét képezi továbbá a függelékben feltüntetett hatalmas adathalmaz, az észak-magyarországi latin szertartású katolikus egyházi közigazgatás archontológiája, papi névsora és helységnévtára, a felvidéki zarándokhelyek és kegyhelyek jegyzéke, az állampolgárságukat elvesztett magyar katolikus papok névsora és több más, a kor szempontjából rendkívül értékes adat.
A fentiek figyelembevételével úgy vélem, Sztyahula László könyve, amely összegezve a jelenlegi Szlovákia területén élő magyar katolikus közösség nemzeti önazonosság-tudatának alakulását, az ún. „felvidéki szellemiség” formálódását jeleníti meg, kordokumentumokkal gazdagon alátámasztva, kiváló olvasmány lehet mindeni számára, aki az eddiginél többet szeretne megtudni a csehszlovákiai magyar katolikus egyház történetéről a taglalt időszakban.
A külső formájában is tetszetősre sikeredett, impozáns könyv magánkiadásban jelent meg a szerző megbízásából az Ász Stúdió gondozásában. Legközelebbi bemutatójára október 25-én Ipolyságon kerül sor, de előkészületben van a budapesti november 18-ai könyvbemutató is az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, ahol a szerző a könyv alapjául szolgáló nagydoktori munkáját írta, de további felvidéki helyszíneken is bemutatásra kerül majd a közeljövőben. A könyvet a szerzőtől szerezhetik be az érdeklődők.
***
SZTYAHULA László 1950. november 15-én született Paláston. Az Ipolysági Általános Középiskolában érettségizett, majd 1969-ben a nagyszombati Apostoli Adminisztratúránál felvételit nyert és érettségi után a pozsonyi Coménius Egyetem Szent Cirill és Metód Hittudományi Karán folytatta tanulmányait a papi szemináriumban. 1974. június 9-én szentelték pappá a Szent Márton Dómban. Ezt követően lelkipásztorként tevékenykedett több helyen, jelenleg Kéménden teljesít szolgálatot esperes-plébánosként.
A rendszerváltás után lehetőség nyílt tanulmányai folytatására, így 1998-ban a pozsonyi Coménius Egyetem Szent Cirill és Metód Teológiai Karának Liturgikus Tanszékén magiszteri fokozatot, majd 2003-ban teológiai licenciátust szerzett. Később kiegészítő pedagógiai tanulmányokat folytatott a komáromi Selye János Egyetemen, ahol 2008-ban pedagógiai doktorátust szerzett. 2007-ben felvételt nyert az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történelem doktori programjára, ahol 2010-ben abszolutóriumot szerzett. Doktori értekezésének címe: A csehszlovákiai magyar katolikus egyház története 1918-1950.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
