Rétvári Bence magyar igazságügyi államtitkár szerint a felvidéki magyarság második világháború utáni jogfosztását eredményező 1945-ös Beneš-dekrétumok ellentétesek az uniós joggal, Szlovákia és Csehország mégis fenntartja azokat.
A kereszténydemokrata politikus előadása a KDNP és a Konrad Adenauer Alapítvány közös rendezvényén hangzott el Budapesten, szerdán, november 6-án. Az államtitkár más hivatalos elfoglaltsága miatt nem volt jelen a rendezvényen, előadását felolvasták.
Rétvári Bence úgy véli, hogy a dekrétumok hátráltatják a visegrádi együttműködést.
Az 1945-ös kassai kormányprogram nyomán megszületett 143 elnöki rendeletből 13 közvetlenül, 20 közvetve sújtotta a csehszlovákiai magyar és német kisebbséget, a rendelkezések célja pedig elsődlegesen az etnikailag homogén Csehszlovákia létrehozása volt.
A magyar és német nemzetiségűeket többek között megfosztották állampolgárságuktól, befagyasztották bankbetétjeiket, az állami alkalmazottakat elbocsátották, a hallgatókat kizárták az egyetemekről. A csehszlovákiai kisebbségek elleni támadássorozat része volt a gróf Esterházy János elleni per, melyben fasizmussal való együttműködés miatt hoztak halálos ítéletet ítéletet – melyet életfogytiglanra változtattak – miközben miközben korábban éppen Esterházy volt az egyetlen, aki a szlovák parlamentben tiltakozott a zsidók deportálása ellen – derült ki Rétvári Bence előadásából.
Az államtitkár szerint ideje, hogy a Beneš-dekrétumok „a történelem szemétdombjára kerüljenek”.
Horváth Attila jogtörténész előadásában beszélt arról, hogy a Beneš-dekrétumok nem csupán jogfosztást jelentettek, de az ingatlan- és részben az ingó vagyontól való megfosztást is, továbbá az érintettek társadalombiztosításának megszüntetését, de ezeknek az elnöki rendeleteknek a következménye az is, hogy a felvidéki magyar gyermekek négy éven át nem járhattak iskolába.
Ezen a területen a világháború után a népbíráskodás is a magyarság ellen fordult, 75 ezer háborús bűnöst találtak a felvidéki magyarok körében – ez egész Európában példátlan arány – az ezen eljárásokban elítéltek egy részének azonban büntetlenséget ígértek a csehszlovák hatóságok, ha áttelepülnek Magyarországra – ismertette a szakember.
Miután a nyugati nagyhatalmak csak a csehszlovákiai németek egyoldalú kitelepítését támogatták, a felvidéki magyarságét nem, a csehszlovák hatóságok kezdeményezésére sor került a szlovák–magyar lakosságcserére, melynek keretében több mint 70 ezer, jobbára módos felvidéki magyart kényszerítettek vagyona hátrahagyásával áttelepülésre. Eközben Magyarországról önként, toborzás hatására költözhettek Csehszlovákiába, akik erre vállalkoztak – mondta Horváth Attila.
Hozzátette: a hátrányos megkülönböztetés az 1948-as csehszlovákiai kommunista hatalomátvétellel látszólag véget ért, mindenki egyenlő lett a diktatúrában, ám valójában a felvidéki magyarok ezután kettős elnyomásban éltek, a kommunista diktatúra mellett az etnikai diszkrimináció is sújtotta őket.
Bár Szlovákia az EU tagja, ott mégsem érvényesül minden vonatkozásban az uniós jog, hiszen a Beneš-dekrétumokat nem lehet megszűntnek tekinteni és így még mindig nincs elégtétel a jogfosztásokért – fűzte hozzá Horváth Attila.
{iarelatednews articleid=”39841,38602,38557,38597,37502″}
