Már hónapok óta tart az ukrajnai válság, amelynek tétje leegyszerűsítve az, hogy Ukrajnához vagy Oroszországhoz tartozzon-e a Krím-félsziget. Időközben a népszavazás is megvolt ez ügyben, amelyen a krímiek 85 százaléka részt vett, s 95 százalékuk az Oroszországhoz való tartozás mellett tette le a voksát. A hivatalos szlovák álláspont kezdetben visszafogott volt, az ellenzék több ízben fel is rótta a tudvalévően oroszbarát szlovák kormánynak, hogy hallgat, de a későbbi kezdeti megnyilvánulások is nagyon erőtlenek voltak. Szlovák oldalról némi változás akkor állt be a kérdésben, amikor az unió határozottan visszautasító álláspontra helyezkedett Ukrajna orosz megszállásával szemben. Itt már nem lehetett mit tenni, Szlovákia is hangot adott bírálatának a legfelsőbb szinteken is, de még mindig csak nagyon „lajtosan”. A népszavazással kapcsolatban aztán már egy az egyben tükrözte az uniós álláspontot, azaz nemet mondott annak tiszteletben tartására.
S itt jött be a képbe a Smer uniós képviselő asszonya, Monika Flašíková Beňová, aki szerint szégyellheti magát az egész Európai Unió is, amiért nem hajlandó tiszteletben tartani a többség, mármint a krímiek többségének akaratát. Számára ugyanis nem ezt jelenti a demokrácia, és elképzelhetetlennek tartja, hogy a többség akaratát figyelmen kívül hagyják. Pártelnöke, Robert Fico visszafogottan reagált a látszólag önjáróvá vált Beňovára, és csak annyit mondott: a politikában előfordul, hogy a nem szép dolgokat elhallgatják, az ő pártjában azonban mindenki elmondhatja a véleményét.
Az persze kérdés, hogy Beňová megnyilvánulása mennyire őszinte, mennyire tükrözi a képviselő asszony demokratikus világlátását, illetőleg mennyi benne a kampányfogás, vagy az egypárti szlovák kormány számára a krími helyzettel kapcsolatos, nyilvánvalóan kényelmetlen kijelentéseinek egyensúlyozási szándéka. Azért persze, ebben az esetben is érvényes: kivéve a gyevi bírót. Beňová ugyanis sietett hozzáfűzni, mindez nem vonatkozik Koszovóra, pláne a Szlovákiában élő magyarokra, mivel esetükben nem autonóm területről van szó.
Biztosan vannak ebben az országban, s nem is kevesen, akiknek szimpatikus lesz ez a Beňová-féle álláspont, bár én szinte kizártnak tartom, hogy a képviselő asszony előzetes egyeztetés nélkül ragadtatta volna magát a szóban forgó kijelentésre. Azon már meg sem lepődtem, hogy a szlovákiai magyar hasonlatot azonnal elvetette, mondván ez teljesen más tészta. De a kisördög azért csak ott bujkál bennem a kérdéssel kapcsolatban. Merthogy Ukrajna alkotmánya értelmében ilyen jelentős kérdésben nem lehet csak az ország egy részére kiterjedő népszavazást tartani, ergo akárhogy is nézzünk, alkotmányjogi szempontból ez a népszavazás ellenkezik az ukrán alkotmánnyal.
No már most, nekünk is volt itt nemrégiben egy népszavazásunk, ami még csak alkotmányellenes sem volt. A szubszidiaritás elvére épült, a törvényeknek megfelelően hirdették meg, s annak megfelelően is zajlott. Az eredménye közismert: Pered lakóinak többsége azt szerette volna, ha visszaállítják a község eredeti nevét, azaz a Pered megnevezést az állam hivatalos nyelvén is. A többség akaratát azonban a kormány mindenféle mesterségesen gyártott indokokra hivatkozva – a fő érv az volt, hogy a Pered kifejezés nem szlovák szó – elutasította. A kormány döntésével tehát elutasította a lakossági akaratot, vagy ahogy Beňová mondja, a többség akaratát, sőt szembement olyan nemzetközi egyezményekkel is, amelyeket korábban a szlovák parlament ratifikált. Pedig Pered nem akart Szlovákiától elszakadni, csak a nevét szerette volna visszakapni.
Vajon hol volt Beňová képviselő asszony demokratizmusa akkor, ez nem sértette az igazságérzetét? Talán egészen mások a demokratikus Szlovákia jogállamiságának működéséről alkotott elképzelései, mint a demokratikus jogállamiság működéséről általában? Miért nem sietett akkor hangosan kijelenteni, hogy Szlovákia szégyellheti magát, amiért megsérti a szubszidiaritás elvét, és nem ismeri el a többség akaratát? Beňová igazságérzete talán ennyire szelektív módon működne? Vagy valami egészen másról van itt szó: ami másra nézve érvényes, az ránk, felvidéki magyarokra nézve nem lehet az. Vagyis a többség akarata csak akkor érvényesíthető ebben a többnemzetiségű országban, ha az szlovák érdekeket képvisel, és minden más alárendelődik a nagy szlovák nemzetállam-építés koncepciójának.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
