Kassán április 23-24-én rendezik a 11. Olvasómaratont. Mihályi Molnár László jegyzete
Hányszor esik meg velünk, hogy úgy érezzük, bal lábbal keltünk föl, semmi sem sikerül úgy, mint ahogyan azt elterveztük, sőt minden fordítva történik. És ez teljesen abszurd… vagy talán groteszk?!
Vagy valami a kettő határán: a lehetséges és lehetetlen a csillagközi térben, vagy talán már itt a földön is, amely félelmet kelt, de mosolyt is fakaszt… ahogyan lecsapsz a törülköződdel egy lopakodó vadászgépet, vagy csak egy szúnyogot….aztán odaadod társadnak, és elbeszélgetsz vele Robinson magányáról. Mert közeledik Péntek, vagy csak nagypéntek, s erről megint valami eszedbe jut: ahogyan a tömeg magára hagyja az értük szenvedőt, s még le is köpik egyesek, ő pedig megbocsát mindenkinek, mert nem tudják, mit cselekszenek. Akkor és ott még nem tudták, pedig tudhatták is volna, de nem értették, hogy ez nem a pillanatnyi lét, hanem az Örökkévalóság üzenete. Mára viszont már ezernyi példa áll előttünk, olyanok is, amelyeket csak könyvekből tudunk, amelyeket csak az Írás mond el nekünk. Mégis hagyjuk magunkat sodortatni az áradattal, pedig kiúszhatnánk a partra, ahol tiszta forrásokból eredő patakok is csörgedeznek. Egyre kisebb szigete ez a vén Európának, egyre kilátástalanabb, de nem reménytelen szigete…
Gyermekkorunkban szeretjük a mesék varázsát. Aztán vannak, akik leszoknak róla, és tudományosan kijelentik, hogy az egész hülyeség, ezért a gyermekeiknek sem mondanak mesét, akiknek a gyermekei már nem is fogják tudni, hogy van mese. Csak azt érzik, hogy valami nincs, valami hiányzik, mintha üres lenne a világ, üres az élet, és a lelkük helyén csak egy üres sírgödör van, amibe belebukhatnak, hogy a kukacok se tengődjenek reménytelenül… Ha gazdasági szempontból nézzük, a nyereség és a haszon oldaláról, akkor az élet valóban haszontalan, értelmetlen és egyáltalán nem kifizetődő dolog: csupa felesleges kiadás és befektetés, csupa ráfizetés. Tehát ezek szerint nem gazdaságos élni, embernek lenni, nem gazdaságos szeretni, segíteni másokon, megérteni másokat, odafigyelni másokra. Mégis sokan vannak, akik emberek szeretnének lenni, emberek akarnak maradni, emberként élni. Csupa álmodozó, lelkesedő, akiknek tetszik a virágzó rét, a nyíló virág, a tavaszi égbolt, a dallamos zene, a ritmusos tánc, a színek harmóniája, a formák csodás varázsa…. És ha könyvet olvasnak, kinyitják képzeletük szárnyas kapuját, felrepülnek az égbe gondolatban, és megvalósul a lehetetlennek tartott utazás, mert ami elképzelhető, az megvalósítható, s ami megvalósítható, az máris van… ezért az élet egy nagy utazás: itt a földön és túl az Örökkévalóban. S amíg a képzelet működik s a lélek lángol, s amíg ezt újabb könyvekkel, gondolatokkal, ötletekkel és igékkel tápláljuk, addig van értelme, akármennyire is nem kifizetődő, bármennyire is abszurd és groteszk, mint a süllyedő Titanic fedélzetén a keringőt játszó szalonzenekar….
Induljunk hát útra a képzelet, a mesék, a vágyak, a reménység nagy birodalmába, ahonnan már csak egy lépés, hogy megnyíljon előttünk az ígéret országa. Közben óvjuk, őrizzük hitünket Isten tenyerén!
Mihályi Molnár László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”15212,38900″}
