Tizennyolcadik alkalommal rendezték meg idén is Pereden a falunapokat, amelyen részt vettek a testvérközségek polgármesterei, s immár hagyományosan a magyarországi testvérközség, Tab fúvószenekara is. A kultúrház előtti hivatalos megnyitó és az ünnepélyes zászlófelvonás után az ünnepség résztvevői átvonultak a szépen felújított katolikus templomba, ahol a Csutora István plébános által vezetett liturgia után fellépett a község énekkara, a Peredi Nőikar Jónás Katalin vezetésével, amely rendszeres résztvevője a szlovákiai magyar felnőtt kórusok országos versenyének, a Kodály Napoknak is.
A falunapok hivatalos programjának hagyományos csúcspontja a megemlékezés és a koszorúzás volt az 1849-es peredi csata hőseinek emlékművénél, ahol az ünnepi beszédet Csáky Pál európai parlamenti képviselő, a község díszpolgára mondta. Csáky beszédében azzal foglalkozott, hogy az ilyen ünnepségek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy megtartsuk értékeinket, s ne vesszünk el a 21. század forgatagában sem. A politikus beszédében Csingiz Ajtmatov híres kirgiz író gondolatait idézte: ne váljunk mankurttá, emlékezet nélküli emberekké, mert az emlékezet nélküli ember teljességgel kiszolgáltatottá, szellemi rabszolgává válik, aki csak gazdái, tartótisztjei akaratát tudja teljesíteni.
A mankurt a türk mondák engedelmes rabszolgája, aki a szörnyű kínzás hatására elfelejtette a nevét, szüleit, kultúráját, nyelvét és csak a legalapvetőbb létfunkciókra képes. A monda és a szó Csingiz Ajtmatov kirgiz író Évszázadnál hosszabb ez a nap című regényéből vált világszerte ismertté. A volt Szovjetunió török kultúrájú vidékein (mint Üzbegisztán, Kazahsztán, Tatárföld) gyakran használják azokra a honfitársaikra, akik elhanyagolják saját nyelvüket és kultúrájukat, például eloroszosodnak.
A regényben leírt kirgiz legenda szerint volt egy ősi törzs, amely nagyon kegyetlenül bánt az elfogott ellenséggel. Közülük azok voltak szerencsések, akiket eladtak rabszolgának. A többiekből azonban mankurtot csináltak. Ez úgy történt, hogy megkötözték a kezüket, kopaszra borotválták őket, a fejükre nyers tevebőrt húztak, és napokra kizavarták őket a sztyeppére. A tűző nap hamar kiszárította a tevebőrt, ami abroncsként feszült a fejükre, kiszorítva onnan minden emléket, még annak az emlékét is, hogy emberi lények voltak. Aki öt nap múlva még életben volt, azt feltáplálták és rabszolgamunkára fogták. Csak táplálékra szorultak, és mindent megtettek, amit rájuk bíztak. Mankurtnak lenni örök, reménytelen rabszolgaságot jelent. Még a tevebőrsisaktól sem tudtak megszabadulni szörnyű fájdalom nélkül, mert azon keresztül nőtt a hajuk a legenda szerint.
Csáky beszéde végén elismeréssel adózott Pered polgárainak, amiért azok egy törvényes és szabályos népszavazáson kinyilvánították ragaszkodásukat a község hagyományos megnevezése iránt. Csáky szerint Tessedik Sámuel, akiről a községet a második világháború után erőszakoltan elnevezték, bizonyára tiszteletre méltó személyiség, mint ahogy Ľudovít Štúr, Anton Bernolák vagy Andrej Sládkovič is az. Az azonban a szellemiségük – és egyben minden demokratikus elv – durva megcsúfolása, ha bármely település lakosainak akarata ellenére rájuk kényszerítik nevük községnévként való viselését. Csáky szerint minden község csak olyan nevet viseljen, amellyel a lakói azonosulni tudnak – márpedig a magyar községek második világháború utáni erőszakolt átkeresztelése nem csak antidemokratikus, de sokszor nevetséges is. Ebbe a kategóriába tartozik például Gúta, amely Bognárfalvaként vonult be a második világháború után a történelembe, mivel a primitív szlovák hivatalnok 1947-ben még annyit sem tudott, hogy a szándékolt névadó – Ján Kollár – nevét két l-lel írják. Csáky Szlovákia szégyenének nevezte, hogy ezek a torzulások a mai napig fennállnak, s véleménye szerint Szlovákia akkor tud csak igazán megszabadulni nacionalista torzulásaitól, ha ezeket az anomáliákat is el tudja távolítani, az adott községekben lakó polgárok akaratának megfelelően.
A koszorúzás után a község főterén kultúrműsorra került sor, amelyen felléptek a helyi óvódások és az lapiskola tanulói, a hájskéi Kepeždanka folklórcsoport, a Peredi Női Daloskör és a Csillag citerazenekar. A gazdag rendezvényt este Vastag Csaba, majd Rúzsa Magdi koncertje zárta.
dé, Felvidék.ma
