A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep. A liturgia szerint a Szentlélek kiáradását ünnepli a kereszténység. A Biblia szerint a Szentlélek ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira.
A Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják meg pünkösdvasárnapot. Mozgó ünnep lévén május 10. és június 13 közt ünnepeljük meg. Jézus Keresztelő Jánosnál keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb formájában a Szentlélek leszállt Jézusra. Ezért a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a galamb. A katolikus pünkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése.
A pünkösd ünnepkör nagyon gazdag népszokásokban. A magyar kultúrában több olyan pünkösdi szokás is van, melynek gyökere a kereszténység előtti időkig nyúlik vissza. Az ókori tavaszköszöntő ünnepek elemei is fellelhetőek egyes népszokásokban. Több magyar településen ezen a napon bontják el a május elején felállított májusfát.
Tán a legismertebb hagyomány a pünkösdi király választása. Már a középkorban ismert volt ez a szokás. A hagyomány szerint különféle ügyességi versenyeken választották ki a megfelelő legényt. A pünkösdi király az ifjú legények vezetőjeként hivatalos volt a lakodalmakba, mulatságokra, valamint ünnepségekre. A kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Térségenként váltakozó időtartalmú volt a pünkösdi királyság tisztsége, egy héttől akár egy egész éven át is tarthatott. Egyes helyeken a legények felavatásának ceremóniáját is ekkor végezték, ezután már udvarolhattak, és mulatságokra is járhattak az ifjúk.
Ismert népszokás a pünkösdi királynéjárás is. Négy nagyobb lány körbe visz a faluban egy ötödik kisebb leányt. Énekelgetve jókívánságokat mondanak az község udvarainál. A pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak.
Pünkösdölés alkalmával a pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.
Lőrincz Sarolta Aranka, ipolybalogi népművelő a Felvidék.ma-nak elmondta, a pünkösdi királynéjárás elevenen élt az Ipoly mente falvaiban a negyvenes évek végéig. „Az iskolás korú lányok szép ruhában kosarakkal indultak a házakhoz énekelni. Az éneklés mellett táncoltak is. A végén a következőkkel zárták a ‘ekkorára nőjön a kendtek kendere’. A kender igen fontos alapanyag volt a vidéken” – nyilatkozta az ipolybalogi népművelő. Szokás volt a házaknál megajándékozni a királynéjárás résztvevőit. Legtöbb helyen tojást kaptak, melyet az utolsó háznál megsütötték, saját magukat megvendégelve kis juniálist tartva. A juniálishoz már korabeli fiúk is csatlakoztak, jegyezte meg Lőrincz Sarolta Aranka.
„A pünkösdi királyválasztás is elevenen élt a vidéken. A legények közül általában azt választották meg királynak, aki a májfa tetejéről le tudva szedni az üveg bort” – mesélte a Felvidék.ma kérdésére a népművelő.
A pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódik az legjelentősebb magyar Mária kegyhely zarándoklata, a Csíksomlyói búcsú is.
Pásztor Péter, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45928″}
